A 100 leggazdagabb

Válság? Milyen válság? Kinek a válsága?

(E cikk a múlt évben hasonló témában írt szövegem, idei lista alapján frissített és kibővített verziója. Aktualitásából semmit sem veszített, sőt!)

A címben idézett kérdésekkel kezdte a múlt évi Top 100 lista előszavát Szakonyi Péter, a kiadvány felelős szerkesztője. (Társszerkesztők: Korányi G. Tamás, Kolozsi Gábor) Mindhármukat régóta ismerem. Pétert még a Napi Gazdaság főmunkatársaként, Gábort a Haszon Magazin főszerkesztőjeként, Tamást a (sok fordulatot megélt) CIG Pannónia Biztosító alapítása kapcsán ismertem meg. Pontosan tudom (tudni vélem) miért kezdték a szerkesztők így, a már több mint két évtizedes múlttal rendelkező kiadvány előszavát a múlt évben. (Részben) erről írok ma.

Globális vagyonkoncentráció és „felelősségdelegáció”

Az nem hazai sajátosság, hogy míg a globalizációval (és a legfelsőbb szinteken a verseny csökkenésével) párhuzamosan a tőke folyamatosan koncentrálódik a világban, egyes régiókban (USA is!) csökken(t) a jóléti államok „jóállamisága”. Számtalanszor írtam már erről az aggasztó jelenségről, melyet a mesterséges intelligencia drámai fejlődése, és a népek által, kismacskásvideókért/üveggyöngyökért önként átadott adathalmaz csak fokozni fog. A képlet így néz ki: több erőforrás és adat + fejlettebb AI = hatékonyabb (akár politikai) döntésbefolyásolás. A kb. egy hete bemutatott GPT-4 omnitól leesett az állam! A nem is oly rég bemutatott GPT-4-hez képest is óriási előbbrelépés az új verzió. (A multimodális képességei pedig egészen elképesztőek!)

A 2008-as lakásbuborék kipukkanásakor kialakult subprime (másodlagos/másodrangú) hitel (+ Alt-A hitel) válság számláját is, az érdekérvényesítő képesség aránytalansága miatt, valójában a „néppel” fizettették meg. A 700 milliárd dolláros TARP programot, a bankállamosításokat, a FED kötvényvásárlásait (Fannie Mae/Freddie Mac), a feltőkésítéseket és az AIG megmentését is persze. Pikírt, de sajnos igaz kijelentés, hogy a (fiat) pénznyomás/infláció (főként) a szegények adója… 17.000 milliárd dollárral csökkent a háztartások vagyona, 2800 milliárd dollárnyi nyugdíjcélú megtakarítás égett el.

Felfoghatatlan számok!

Ugyan a pénzügyi innováció hárombetűs tömegpusztító fegyvereinek (CDO, MBS, CDS) visszafelé elsülése kapcsán 222 ember kapott végül börtönbüntetést, de, ahogy lenni szokott, legfelül („untouchable szinten”) senki. Richard S. Fuld Jr. (bedőlt Lehman Brothers ex vezetője), Henry „Hank” M. Paulson (akkori pénzügyminiszter), Alan Greenspan (FED akkori elnöke), Maurice R. „Hank” Greenberg (AIG akkori elnöke) stb., valamint a többi bank és vezérük, ugyan kissé megváltozott modellben (regionális bankok helyett árnyékbankrendszer hitelezői erősödése stb.) és felvásárlások (államosítások, Bear Sternt JP Morgan vette meg stb.) után, de köszönik szépen, tök jól megvannak. („Too big to fail.”) Persze elindultak mindenféle antikapitalista mozgalmak, pl. az OWS (Occupied Wall Street), de ezek végül inkább kevesebb, mint több sikerrel jártak.

Ez a gondolat egyébként nem új keletű, a frusztráción, egzisztenciális szorongáson és egyenlőtlenségen alapuló „eat the rich” (együk meg a gazdagokat) szlogen/toposz eredete Rousseau-ig vezethető vissza.

A globális felmelegedés, a kaszinó-kapitalizmus riasztó megjelenése, a világszintű vagyonkoncentráció növekedés, a fejlett országok „jólétiségének” csökkenése, a valódi verseny helyett a kartellezés, valamint a globális mono- és duopóliumok kialakulása, az államok fölé emelkedett multinacionális cégek visszaélései és az említett subprime hitel válság miatt, antikapitalistának lenni mára divattá vált. Így abban sincs semmi meglepő, hogy a filmipar is elkezdte legyártani a mozgóképeket ehhez a népszerű trendhez. Élősködők (Parasite, Bong Joon-ho, 2019), A szomorúság háromszöge (Triangle of Sadness, Ruben Östlund, 2022), Saltburn (Emerald Fennel, 2023) stb. (Utóbbi filmben már szó szerint értendő az „együk meg a gazdagokat” szlogen…)

Fontos tendencia továbbá a liberális meritokratikus kapitalizmus mellett feltűnő autoriter/politikai kapitalizmus (pl. Kína, Szingapúr, Vietnám stb.) megjelenése is. (BTW: Ilyesmi rendszert épít a jelenlegi hazai kormány is.) A nyugati és a keleti kapitalizmus kihívása azonban ellentétes. Előbbiben permanens veszély, hogy az elitek a lobbik segítségével túlhatalomra tesznek szert, utóbbiak pedig a politikai erőt használják az ország/gazdaság megszállására (predátor állam).

A végkifejlet azonban sajnos mindkettőnél ugyanaz: autokrata kapitalizmus, leválthatatlan elitekkel.

Csökkenő mélyszegénység

Ugyanakkor azt is látni érdemes, hogy a WW2 után az ’50-es évektől, amikor elindult a globalizáció, máig tartó folyamatként csökkent a mélyszegénység a világban. A következő chart forrása: blogs.worldbank.org (Holdblog) Az adatok merítési forrása az idő előrehaladtával szélesedett. Kezdetekben tizenhat országból gyűjtöttek adatokat, mára már közel száz országot tudnak górcső alá venni. (A mélyszegénységet a 2017-es, vásárlóerő-paritáson számított napi 2,15 USD jövedelemi szintnél határozták meg.)

Kedves honfi-polgártársaim! Forduljunk azonban rá sebtiben a magyar sajátosságokra, hiszen ezért gyűltünk itt egybe!

Hazai vagyonkoncentráció és „felelősségporlasztás”

Nézzük először a szikár tényeket. A következő chart a 100 leggazdagabb magyar összvagyonának alakulását mutatja, inflációval korrigálva, milliárd forintban. (Forrás: Napi.hu, grafikon Németh Dóra) Nyilván ez a lista nem tartalmazza az „idegenbe szakadt” magyarokat, mint pl. Péterffy Tamást, aki 37,8 milliárd dolláros (13,4 billió = 13.419 milliárd = 13.419.000.000.000 forint) vagyonnal rendelkezik és így ma a nemzetközi top 100-ban a 38. helyen áll. (Kis színes: 2023. március 1-én jegyezték be itthon Péterffy brókercégének bankját Interactive Bank néven. A „zuhanyhíradó” szerint, 2022 decemberében a kormány egy gyors rendeletmódosítással ágyazott meg annak, hogy Péterffy bankjának ne kelljen banki különadót fizetnie.

2023 októberében azonban Péterffy már a következőt nyilatkozta a hazai Forbes magazinnak: „A bankterv megváltozott. Rájöttünk arra, hogy Magyarország nagyon sajátságos körülmények között van. A magyar törvények alapján nem lehet úgy ellátni az európai ügyfeleket, hogy versenyképesek legyünk egész Európában. A bankügynek most vége van.”

A hazai csúcsgazdagok vagyona (a válságok és változó rezsimek, valamint a jelenleg zajló polikrízis ellenére) az inflációt jelentősen meghaladva, (szinte) folyamatosan nőtt az elmúlt bő két évtizedben. Amíg 2002-ben a Top 100 összvagyona 632 milliárd forintot tett ki (mai értéken), addig az idei listán első helyezett Mészáros Lőrinc egyedül 990 milliárd forinttal „rendelkezik”. (Khm, ugye értjük az idézőjeleket?)

Vagyis 57 százalékkal több vagyonnal „bír”, mint a 100 legvagyonosabb ember bő két évtizeddel ezelőtt!

A Top 100 összvagyona tavaly 9064 milliárd (9.063.900.000.000) forint volt, ami 1400 milliárdos (1,4 billió forint) növekedés az egy évvel korábbihoz képest. (Amikor szintén ennyivel nőtt a vagyonuk egy év alatt.) Országunk említett, legsikeresebb gázszerelőjének vagyona az előző évhez képest 330 milliárddal (!), Csányié pedig 90 milliárddal nőtt. Persze a Top 100-on belül is nagyok a különbségek, a száz leggazdagabb összvagyonának felét a lista első tíz helyezettje birtokolja.

Mielőtt azonban még azt hiszitek, hogy wannabe és/vagy  álszent Robin Hoodként lépek ma fel ezen a magam teremtette színpadon, tévedtek.

Egyrészt hiszek a korábban említett meritokratikus kapitalizmusban (persze nem minden „vívmányában”) és abban, hogy a hozzánk legközelebb eső „segítő kéz”, a legtöbb esetben a sajátunk. (Az elmúlt három évtizedben mindenki vállalkozhatott.) Másrészt a szerencsét, (részben) közgazdasági fogalomnak tartom. („Alá lehet állni.”) Harmadrészt irigy, vagy frusztrált sem vagyok, hiszen 21 éves korom óta sikeres vállalkozóként élem a mindennapokat, tehát egész felnőtt életemet a versenyszférában töltöttem. Imádom a (valódi) versenyt és a neritokráciát meritokráciát, mert kreativitásra, valamint magasabb teljesítményre sarkall. Magyarországon azonban, bár szeretik az emberek a lángost, de utálják a lángossütőket.

Tudom, tudom, tudom ez a szöveg is, a „korszellemnek fricskát mutatóan” hosszú, de (véleményem szerint) csak egy másik cikkemmel együtt adja ki a teljes, árnyalt, nagy képet. A következő link mögötti szöveget e cikk befejezése után javaslom elolvasni.

Magyar vállalkozó = tolvaj?

Nagyobb vagyon = nagyobb felelősség?

Azt gondolom, hogy a siker, nagyobb felelősséggel is jár (önmagunkkal és másokkal szemben is), amely összefüggést még erősíteni szükséges ebben az országban. (Ahogy sokan, gyakran udvariasságból takarózom én is az eufemizmus puha paplanába.) Nyolc éve szervezem meg itthon a nemzetközi DGR (The Distinguished Gentleman’s Ride) jótékonysági, klasszikus motoros felvonulás hazai rendezvényét. (A legutóbbi éppen múlt vasárnap zajlott le.) Minden évben kínos szekunder szégyenérzetem van, amikor látom, hogy valaki megjelenik egy 6-8 milliós motorral, élvezi az eseményt és végül egy centet sem utal a Movember Alapítványnak. Ezt egyébként következetesen Jegesvödör Kihívás (Ice Bucket Challange) Szindrómának nevezem. (Emlékeztek, itthon minden celeb nyakon öntötte magát, de senki sem utalt az ALS Association számára. Az ALS (amiotrófiás laterálszklerózis) betegséget azóta, Karsai Dániel méltatlan hazai kálváriája miatt már itthon is megismerte „az utca embere”.) Hál’istennek persze ellenpélda is van.

Rákóczi Feri az első hívó szóra csatlakozott hozzánk, és a rendezvény népszerűsítése mellett, a legnagyobb hazai adományt utalta az alapítványnak a múlt évben és idén is!

Felturbózott hazai vagyonkoncentráció

Ahogy említettem, szeretem a (valódi) versenyt. Azt viszont tiszta szívből utálom, ha a kapitalizmusban megszokott mértékhez képest „sokkal jobban lejt a pálya”… Forduljunk hát rá a következő grafikonra, ami világosan megmutatja, hogy mi a fő problémám a „felső 1%”, kb. 2014-től lezajlott, brutális vagyonkoncentráció növekedésével. A következő ábra az említett csoport nettó magánvagyonának alakulását mutatja az összes vagyon százalékában, az elmúlt közel két évtizedben, az OECD 38 tagállamában. (Forrás: World Inequality Database, grafikon: Németh Dóra)

Mára a hazai lakosság 1%-a rendelkezik az összvagyon harmadával! Egész Európában nincs ilyen magas vagyonkoncentráció!

Szlovákiában pl. a felső 1% az összvagyon 17,5%-át birtokolja. Az ábrán csak USA (34,9%), Costa Rica (35,3%), Törökország (37,1%), Mexikó (47,1%) és Chile (49,4%) vagyonkoncentrációja előz meg minket. Ezeknek az országoknak a fejlődését a narancssárga, Magyarországot jelölő vonal feletti szürke vonalak jelölik. Hazánk vagyonkoncentrációjának mértékét azonban inkább az európai államokkal érdemes összevetni.

A felső 10% nettó vagyona pedig fele az összvagyonnak.

Részvénnyel, befektetési jeggyel csak a háztartások 2-3%-a rendelkezik, a pénzügyi eszközök 60 %-a, a részvények, üzleti részesedések 80%-a a leggazdagabb 10% tulajdonában van. (Forrás: MNB) Ahogy a grafikonon is jól látszik, a subprime válságot követő „oldalazás” után itthon 2014-től lőtt ki igazán a vagyonkoncentráció matyómintásra brandingelt űrhajója, és röpke 2-3 év alatt létre is jött a mai, diszkréten bájos nemzeti burzsoázia ügyes paragrafusokba betonozott bázisa. A (meglepően sokat és nyíltan hangoztatott) mestertervnek megfelelően…

ÉÉÉÉÉÉS, most nézzük végre az okokat, amelyek ehhez az Európában egyedülálló egyenlőtlenséghez vezettek.

A 990.000.000.000 forintos kérdés

Amely summa, egy dinamikusan növekvő pénzhegy, és intenzíven csökkenő testsúly metszetében életét tengető, (jövőre nyilván billiomos) stróman gázszerelő vagyona. (Vagy a gazdijáé, akinek frontol.) Amúgy ez a summa (ők 1,7 milliárd dollárra becsülik) már a nemzetközi Forbes listán is „látszik”, ma éppen az 1963. helyre elég…

Hiába a „nép-egyszerű-disznóvágó-hurkatöltő-fia-vagyok” PR(ovincialista) demagógia, a jelenlegi elitista adópolitika a felturbózott újrafelosztást szolgálja.

Kicsit olyan ez, mint amikor Trump eladta/eladja Amerikának, hogy ő a népet szolgálja az elitet szimbolizáló Clintonnal/Bidennel szemben, miközben Trump elitizmusa még „szűkebb”, mint a legtöbb politikusé, hiszen tulajdonképpen csak önmaga nárcizmusát (és persze vagyonát) szolgálja 0/24-ben.

Adópolitika + támogatáspolitika = osztálypolitika

Az egykulcsos SZJA-val és a rekord alacsony társasági adóval (9%) rekordmagas ÁFA (27%) és a béreket terhelő, szintén magas adóelvonás (adóék) „áll szemben”. Továbbá nincs hazánkban érdemi vagyonadó, az örökösödési illeték alacsony, mindez szintén az újrafelosztást gátolja. A gazdasági elitek egy részének nincs már szüksége offshore országba vinni a zsét, hiszen Magyarország quasi offshore állam lett. Persze az alacsony társasági adószint mellett az offshore cégtulajdonok másik előnye a valódi tulajdonosi háló elrejtése is, de ezt a transzparencia-pajzs szerepet itthon manapság a magántőkealapok vették át. Az oknyomozó újságírók legfőbb barátai: Opten, földhivatali nyilvántartás, social media-ban dicsekvő oligarcha kölykök/feleségek/barátnők egy magántőkealap esetében nem sokat segítenek már…

Így tehát az említett adópolitika, kéz a kézben a támogatáspolitikával (MTÜ támogatások, kastélyok magánkézbe stb.) elég világos osztálypolitika képét mutatják. E rendszer vesztesei a bérből és fizetésből élők, nyertesei pedig a tőkejövedelemből élők. Máshogy fogalmazva, lentről felfelé oszt pénzt az állam, nem fordítva, ahogy azt a jóléti államok teszik. Ferge Zsuzsa, az MTA rendes tagja, Széchenyi-díjas szociológus (múlt hónapban halt meg) ezt perverz újraelosztásnak nevezte.

Beszédes tény, hogy Magyarországon egyedüliként, az elmúlt kb. egy évtizedben a bérből és fizetésből élők részesedése a teljes megtermelt nemzeti jövedelemből jelentősen csökkent.

Érdemes elolvasni a kiadvány elején (8-10. oldal) Závecz Tibor csapatának kutatási összefoglalóját. Elég világosan kiderül belőle, hogy minderről mit gondolnak az emberek. Persze a régi/új „fizessenek a gazdagok” evergreen szocialista kampányszlogennel már sok politikus végighaknizta hazánkat és sok egyéb országot is. Azonban élek a gyanúperrel, hogy kevesen gondolták komolyan. A mai, törzsiesedésben (AKA árokásásban) érdekelt politikus nem elvek mentén politizál már, hanem „rugalmasan” változik a véleménye, attól függően, hogy ellenzékben vagy kormányon van-e. Itthon ellenzékben a szabad és demokratikus nyugat segítségét kéri, majd kormányon a nagy medvéhez és a mégnagyobb sárkányhoz húz, hogy ellesse a hatalom megtartásának diktatórikus kunsztjait. (Gyú’csány és Ó’bán is pont így tett.)

„A politika az a finom művészet, amely szavazatot szerez a szegényektől és kampány pénzeket a gazdagoktól, azzal az ígérettel, hogy megvédi mindkettőt a másiktól.” Oscar Ameringer

Minden, amit mi jóléti államnak ismerünk, az a jelenlegi kormányzat számára nyilvánvalóan felesleges költség. Az idei Top 100 lista 3. helyezettje (486 milliárd vagyon) az MPF Holding többségi tulajdonosa, Felcsuti Zsolt (akit, „neve ellenére” nem a NER gyártott le) mondta egy interjúban korábban, hogy Magyarországon túl nagy a demokrácia, így túl sok a jóléti kiadás, és ezért nem lehet hatékonyan, versenyképesen termelni… (Forrás: Scheiring Gábor, Mérce)

Persze a legtöbb magyar cég nem tech-intenzív, ezért itt a gyarmatokon, a képzetlen munkaerő is elég a német autógyártók és az ázsiai aksigyárak futószalagjai mellé. A szakszervezeteket pedig „elvitte a cica”. Felsőbb akaratra. Az is beszédes, hogy a magyar vállalkozások termelékenysége messze elmarad a multikhoz képest és ez a lemaradás semmit sem változott az elmúlt másfél évtizedben.

Társutasok és paktumok

Fontos azonban leszögezni, hogy a korábban említett gazdaságpolitikai rendszerek előnyei miatt nem csak a közvetlen NER tőkések haszonélvezői ennek a, bérjövedelemmel szemben a tőkejövedelmeket pártoló szisztémának, hanem a „társutasok” is.

Ezek a paktumok pedig már 2010 előtt megszülettek. (Nyilván nem mindenkivel.) Magyarán a Top 100 (és a jellemzően tőkejövedelemből élők, ahová magam is tartozom) ilyen értelemben heterogén társaság (ügyesen privatizálótól az ellenzéki tech-cégalapítón át a „felnőttfilmes” IT alapítóig), de a tőkejövedelmeket támogató közös előnyökkel. Ahogy korábban írtam, 34 éve vagyok vállalkozó, így jómagam is élveztem/élvezem a (válságot követő) elmúlt évtizedben ezt a tőkejövedelmeket/befektetéseket támogató politikát. Azonban (tényleg nem álszentségből írom le újra) szocdemként (sajnos ezt a szót is újrakeretezték már) hiszek a fentről lefelé történő (pl. skandináv modell) újrafelosztásban, a jóléti állam szolidaritásának erejében és a valódi, versenyalapú meritokráciában.

Nézzünk néhány (általam önkényesen) kiragadott példát a korábban említett sokszínűségre a listából, Bige Lászlótól Jászai Gellérten át Mészáros Lőrincig bezárólag.

Varga Zoltán (56,6 Mrd. HUF)

A propaganda média által gyakran levörösbárózott üzletember a Central Media tulajdonosa és így a kevés megmaradt nem-NER (AKA nem-KESMA) médiatulajdonos egyike. (24.hu, National Geographic, Best, Story, Marie Claire, Nők lapja stb.)

Bige László (115 Mrd. HUF)

Azon kevesek egyike a listából, aki nyíltan kifejezte financiális támogatási hajlandóságát az ellenzék felé. Nyilván taktikai okból tette, hiszen éppen kést tartottak/tartanak a torkához. (Vagyona a múlt évi 233 milliárdról 115-re csökkent.)

Bojár Gábor (48,3 Mrd. HUF)

A Graphisoft alapítója a másik üzletember, aki nyíltan az ellenzéket támogatja.

Spéder Zoltán (42,5 Mrd. HUF)

Mindannyian emlékszünk még a sztorira, ami kissé emlékeztetett a Simicska-G(ate) nap történéseire és hasonló száműzetésbe torkollott.

Jászai Gellért (138 Mrd. HUF)

A 4iG „főtulajdonosa” tipikus példája a szakemberekből álló új káderosztály kialakításának. Ezek a figurák formailag reprezentálják csak a vagyont és már jól tudják azt, amiben Simicska nagyot tévedett. Magyarán, hogy nem övék a zsé (egy jelentős része).

Gattyán György (398 Mrd. HUF)

Ő ugyan saját jogon lett milliárdos, de ahhoz, hogy ennek a tőkének egy részét a Docler Holding ne veszítse el a NAV-val több mint egy évtizede zajló meccsen, be kellett állnia a sorba. Szóval kb. 60 milliárd oka volt, hogy odataláljon, ahová vendégségbe várták. Jó példa volt erre az ellenzék gyengítését, megosztottságát erősítendő, Megoldás Mozgalom nevű izé létrehozása. Azóta persze Gattyán Teqball projektjét már a kormány is megtámogatta 255 millióval.

Schmidt Mária és családja (99 Mrd. HUF)

Bár Áderral az állítólagos „puccsolók” egyike volt 2006-ban, mára talán érthető, hogy e tengelyen miért helyeztem ennyire közel a Mészáros/Tiborcz végponthoz. (56 milliárddal növelte a múlt évben a vagyonát.)

Mészáros Lőrinc (990 Mrd. HUF) / Tiborcz István (100 Mrd. HUF)

Azt hiszem e két úrhoz nem kell semmit hozzáfűznöm, gondolom egyértelmű, hogy miért ők ketten lettek, az általam önkényesen felállított tengely egyik végpontja. (Mészáros 330 milliárddal (!), Tiborcz 30,4 milliárddal növelte a vagyonát az elmúlt év alatt.)

A SZÉP ÚJ VILÁGRÓL

A jövőben várhatóan világrekorderként nő kis hazánkban az ultragazdagok (30 millió+ USD nettó vagyon) száma! (Nyilván a hazai bővülés mértékében az is szerepet játszik, hogy alacsony bázisról indulunk.) 2027-re tehát várhatóan 415 embernek lesz itthon minimum 30M USD = 10,5 milliárd HUF nettó vagyona. A hazai dollármilliomosok (350 millió+ HUF nettó vagyon) száma pedig jelenleg 31.884 fő, ez a szám 2027-re a tanulmány szerint 66.690 főre bővül. (Forrás: Knight Frank Wealth Report)

Azt pedig, hogy csúnyán tarkón lőtték-e a meritokráciát Magyarországon, és/vagy az új érdem/teljesítmény a korrupciós tudás (CQ), döntse el mindenki maga. Egy név azonban, ahogy „Csehov puskája” egy színházi előadásban, ma még nem „sült el”. Ezt szeretném most haladéktalanul pótolni.

Holnapután Orbán névnap van.

Forrás: Partizán interjú  Prof. Sebők Miklóssal (TKPTI) és Scheiring Gáborral (Mérce), Szabad Európa, Portfolio, Napi.hu, MNB, blogs.worldbank.org, Knight Frank Wealth Report.