A fotós Mary Poppins

Imádom az utcai fotográfiát mint műfajt, ezért látogattam meg sok éve a Mai Manó Házban a francia mamától és osztrák-magyar papától származó Vivian Maier kiállítását.

A street photography múltbéli képei általában felérnek egy időutazással, a jelen utcáin készült felvételeken pedig gyakran örömmel ismerem fel egy-egy mai város jellemző részletét. A fotókon szereplő emberek érzelmeit pedig mindkét esetben ugyanazzal a leplezetlen kíváncsisággal kutatom, akkor is, ha egy ’50-es évekből származó New Yorki pillanat Maier által fekete fehér képbe fagyasztott lenyomatát nézem, illetve abban az esetben is, ha egy, a múlt hétvégén Budapesten elkapott kép részleteit vizslatom a BPSPC oldalán.

Vivian Maier dada volt, de nem dadaista. Fotós volt, de nem profi.

(Mármint abban az értelemben, hogy nem a fotózásból élt.) Talán a huszadik század egyik legnagyobb képrögzítője volt, de sem ő, sem a világ fennmaradó nagyobbik hányada nem tudta ezt meg haláláig. Sajnos. 1926-ban született és 2009-ben távozott az élők sorából. Fantasztikus képeinek karrierje csak a halála után kezdett kibontakozni egy ingatlanközvetítő jóvoltából.

John Maloofnak hívták a szóban forgó úriembert, aki 2007-ben egy árverésen vásárolt korabeli negatívokat Chicagóról, mivel ezekkel a képekkel szerette volna illusztrálni helytörténeti könyvét. A képek lenyűgözték és ezzel egy új fejezet nyílt ki az életében. Miután kiderítette, hogy ki készítette a képeket, gyorsan a világ első Maier fanatikusa lett és hamarosan 20.000 darab negatív gazdagította a kollekcióját! Ezek után hiába próbálta meg felvenni a kapcsolatot a művésszel, annak súlyos betegsége miatt erre sajnos már nem nyílt mód.

Vivian Maier 2009-ben halt meg, 83 évesen.

Életének utolsó két évtizedében gyakorlatilag már nincstelen volt, képei és fotós eszközei korábban már árverésre kerültek. Pusztán az általa felnevelt gyermekek jóindulata miatt nem kellett nélkülöznie öregkorában. Hétköznaponként egész életében gyermekekre vigyázott, de szabadnapjaiban nyakába akasztotta Kodak Brownie (6×9-es), később Rollieflex gépét, hogy megörökítse New York és Chicago lakóinak elkapott pillanatait. Egész életében, közel öt évtizeden át a csak a fiókjának fotózott! Soha nem próbálta meg bemutatni a (kis/nagy) közönségnek a képeit. Kár! Igazi őstehetség volt, komoly fotós tanulmányok nélkül.

A művész képeit bemutató fantasztikus könyv (Vivian Maier: Street Photographer), mely több mint 100 fotót mutat be,  a könyvespolcomon a bécsi Kunst Hausban elhelyezkedő Hundertwasser Múzeumban megrendezett Annie Leibovitz kiállításon megvásárolt könyv mellé került. Gondoltam a két nő biztos megérti majd egymást. Kár, hogy Annie nem csinált egy remek portrét az idős Vivianről.

A következő felvételen a képek kicsomagolását követhetitek nyomon. Tán érdekesebb mint egy iPhone unboxing videó…