A német és a szovjet titkosszolgálat birkózása

A hazánkban jól simert szerző grúz születésű, eredeti neve Grigorij Cshartisvili. Két éves kora óta él Moszkvában.  Az Akunyin mellett az Anatolij Brusznyikin és Anna Boriszovna írói álnév alatt is kiadott könyveket. Eredetileg japán szakos, jó ideig szerkesztő, műfordító volt. A tucatnál is több, a cári Oroszországban játszódó, Fandorin-krimi után 2005-ben egy olyan sorozatba kezdett, amelynek darabjai más-más műfajhoz tartoznak. Ifjúsági regény, családregény, fantasztikus regény, kémregény.

A Kémregény 1941 nyarán játszódik, a legelső, Berlinben játszódó fejezet kivételével, végig Moszkvában. Témája a német és a szovjet titkosszolgálat birkózása. Egymást dezinformációval bombázzák: megtámadja-e az akkor megnemtámadási szerződésben álló Németország a Szovjetuniót vagy sem. Első hallásra ebből a témából nem lehet jó könyvet írni, hiszen kívülről fújjuk a történelmi tényeket. Akunyin sikerének az a titka, hogy nagyon közel megy az eseményekhez, jó a szituációteremtő képessége és a párbeszédekhez is van érzéke.

Főszereplője egy soha nem létezett figura, egy történelmi mellékszereplő, az ő szemén láttatja a dolgokat – pontosan, ahogy Walter Scott óta az a történelmi regényekről szóló nagykönyvben meg van írva. Esetünkben ez a hős Jegor Dorin, egy szépreményű, kémkiképzést kapott fiatalember, aki a regény elején átmenetileg egy bokszolói sportállásban dekkol. Talán azért, mert félig német anyanyelvű – nagyszülei egy német kolhozban éltek, és ő sok időt töltött ott. Egy nap az edzőteremben felkeresi őt egy idősebb, különleges katonatiszt, aki tehetségéhez mért állást kínál neki, az újjászerveződő német ügyosztályon (1939-ben ezt az osztályt – a regény szerint legalábbis – a németekkel való nagy összeborulás után feloszlatták). Jegor igent mond, és hamar a dolgok sűrűjébe kerül.

A regényt olvasva az embernek hamarosan az az érzése támad, hogy Akunyin végsőkig kiaknázza a kémregény műfaj hagyományos eszköztárát, és egyáltalán nem kacsint ki a sorok mögül, mégis kicsit kineveti a műfajt. Tökéletesen ki van feszítve minden, lényegében hiteles (legalább is hihető) minden, mégis… Ilyen könyvet csak a 21. században lehetett írni.

Lassanként egyre többet megtudunk a hatalmas államgépezet működéséről, s mivel nagy a tét, egészen fel, Sztálinig. Egy nap aztán el kell tüntetni egy német hullát, oly módon, hogy a németek elhiggyék, hogy az illető természetes halált halt. Ekkor történik valami egy trolibusszal, ami jelképi erejével napokig kísérti az embert. Egy ponton a cselekmény nagyon nekilódul, és a könyv abszolút letehetetlenné válik. A végkifejletet viszont nem lehet kitalálni. Az már alig burkoltan a sztálini rendszer gyökereiről szól.

(Spionszkij roman, Asztrel, Moszkva, 2012, magyarul Európa, 2016, fordította Iván Ildikó, a borítót Tabák Miklós tervezte, 450 o., 3490 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)