Ralph Lauren a megtestesült stílusosság 1.rész

Cary Grant mondta egyszer, hogy a legnehezebb dolog az életében az, hogy Cary Grant-nek kell lennie.

Százezrek imádták, irigyelték és utánozták stílusát, modorát és viselkedését. Megtestesítette a férfit, akiért rajongani lehetett. Mindig stílusos és tökéletes volt, akkor is ha makulátlan kétsoros öltönyt vagy fehér flanel nadrágot viselt sportos len inggel. Ralph Lauren ezt az állandó stílusbiztonságot fogalmazta újra és tette milliók számára elérhetővé és természetessé.

Ralph Lifshitz

Amit Ralph Lauren elért a divat világában, csak nagyon keveseknek sikerült, Chanel, Dior, Yves Saint Laurent és Armani mellett legendává vált, a „stílus kérlelhetetlen nagykövetévé” ahogyan ezt Andrey Hepburn mondta 1992-ben, amikor átadta neki az amerikai tervezői szövetség nagydíját. Bill Blass, a klasszikus amerikai divat nagymestere női Chanelnek nevezte a mindig tökéletesen öltözködő, a stílusok között tévedhetetlen magabiztossággal cikázó Mestert.

Az idén 77 éves Ralph Lauren nem csak több milliárd dollár forgalmú világcéget épített a semmiből, de a legamerikaibb amerikai tervezőként stílust adott Amerikának, ahol a népek sokszínűsége és a közös történelem rövidsége miatt nem voltak igazi hagyományok. Egy olyan világot teremtett, ami közel tud állni az emberekhez, mégis arisztokratikus, kissé kiváltságos, de ugyanakkor elérhető és naprakész.

Az általa képviselt látásmód és világ nem divatot, hanem stílust üzen és ez maradandó, követhető, illetve különleges. A Lauren féle látásmód a könnyedséget, az időtlen kombinációkat és a feltétel nélküli minőséget egyesíti a romantikával és a hétköznapok egyszerűségével. Az általa kreált divat olyan egyveleget jelent, amely a brit hagyományokat és a vadnyugat elemeit bátran ötvözi az elit egyetemek klub öltözetével, a preztizs sportok ruházatát vegyíti Hollywood arisztokratikus fénykorával. Része az amerikai indián kultúra, az aranykor legendája, a jazz korszak és a maffiák Amerikája, épp úgy mint az afroamerikai kultúrkör, a mindennapok hősei, de a kosárlabda, a golf és lovaspóló is.

Nála a kézzel varrott kasmír zakó egy öltözetet alkot a széthordott kopott farmerrel, a fehér talpas vászon cipővel, az angolkockás inggel és a kézzel kötött csokornyakkendővel. A kétsoros fekete smokingkabátot nemes egyszerűséggel kombinálja farmerrel, western csizmával és az indián kultúrákat idéző kőberakásos övekkel. A csíkos öltönynadrág, a tweed zakó, a puha galléros póló, egyetemi mintás v-nyakú pulóverrel és kézzel varrott monk cipővel az ő világában több mint magától értetődő.

Számára a klasszikus stílus az irányok szabad ötvözését és fantáziadús társítását jelenti. Kollekciója darabjai időtlenek és ez által állandóak, egymással szabadon kombinálhatóak. Egyszerre van nála jelen a romantika, az egyszerűség a luxus és az elérhetőség.

Ralph Lifshitz

Ralph Lauren olyan stílus-mester, aki a divatnál sokkal többet teremtett, egy saját világot, amelyben milliók érzik otthonosan magukat. Pompás üzleteiben elfelejthetjük a külvilágot, a varázslat teljes és tökéletes, a dekorációktól az illatokig és a HOME kollekció darabjaiig.

A Lauren féle látásmód lényege, a klasszikus elemek valamint a „használt look” és a modern életérzés egy csokorba foglalása, ízléssel és következetességgel, képes korokon átnyúlva az öltözködésünk fontos darabjait újrafogalmazni és minden szezonban új ötletekkel felfrissítve prezentálni.

A Bronxban született Ralph Lifshitz – családja az egykori Oroszországból származik – festő atyjától örökölte a színek és formák zseniális egyesítésének érzékét. Gyermekkora a sivár és szegény külvárosban zajlott, ahol hamar kitűnt a sportokban való sikereivel. Életrajzában nem találhatunk csepegős mondatokat a gyermekkori divatálmairól és rajzairól, mert Ralph nem ruhákról álmodott, hanem a kemény és férfias amerikai életre készült. Ahol felnőtt, ott a fizikai erő és a találékonyság egy bevándorló gyerekének fontosabb volt mint a kifinomultság és a stílusérzék..

Húszas éveiben feltűnt neki, hogy az akkori Amerikában nehezen talál az ízlésének megfelelő darabokat. Olyan ruhákat keresett, amelyek a régi korokat, azt a világot idézik, amikor kopottan, kissé elhasznált ruhákban is volt az embereknek stílusuk és ez által tartásuk. Inspirációs világát így találta meg a harmincas évek sokat emlegetett darabjaiban és tette mára a vintizst és a hagyományos – régies – alapanyagokat elfogadottá és keresetté.