Megvallom, nem sok közöm volt mindaddig a focihoz, amíg a fiam lelkes amatőrből sikeres haladóvá nem vált. Neki a futball a mindene, nem csak aktívan űzi, de rengeteget tud, olvas erről a játékról, és amolyan modern gyerekként nem csak a játék öröme, a szurkolás izgalmai érdeklik, de a játék mögötti csillagászati összegek, a megaüzlet is. Pár napja postán megkapta a Bayern München „fan” katalógusát… ami engem nagyon elgondolkodtatott.
Azt mindenki tudja, hogy a foci a világ talán egyik legjobb biznisze, hogy a jelentős klubok euró milliárdokat forgatnak, és ennek többszörösét érik, engem mégis meglepett a MÁRKÁZÁSNAK az a profizmusa, ahogy a müncheni BAYERN eladja magát.
Annyit hallottam már itthon az ország márkázásról, Magyarország „kitalálásáról”, a magyar üzenet átviteléről, arról, hogy kreatívak, okosak és szépek összefogva elindították egy új, egy teljesen más, és mindenképpen újszerű Magyarország kép kitalálását…
Volt itt már Ezüsthajó, Országimázs Központ, Találjuk ki Magyarországot mozgalom, megszólal az értelmiség, a pesszimista kihagyottak, az optimista éppen benne levők. Voltunk már fürdők országa, kreatívak szigete, Nobel- díjasok hazája…
Reklámozott már minket amerikai sztár, magyar sakkozó zseni, Rubik Ernő… a szándék mindig jelen volt, a jobbító akarat sosem hiányzott, egyvalami, az eredmény, mind a mai napig nem született meg.
A politikai kurzusok mindig különféle Magyarországot láttak maguk előtt, egyszer nagyok mertünk lenni, másszor meg kicsik, de ebből a Gulliver és Liliput versengésből nem született más, csak az üzenet kiüresedése, a fantom keleti puma …, a ki nem talált végtermék.
Ültek már itt össze mindenre felkent tanácsadó testületek, reklám és PR szaktekintélyek, művészek és álmodozók, de a kép, amit hazánkról a Világ és mi magunk is látunk, sajnos kialakulatlan, zavaros és ellentmondásos.
Szerény véleményem szerint pedig csak egy Magyarország van, ezt az országot pedig nem a politikai nézetek, a hatalom és az ellenzék, hanem a benne élők, az itt tevékenykedők határozzák meg. Az ország által nyújtott előnyök nem a politika színétől, hanem eredetüktől fogva jók és eladhatóak, így az imázs, a márkázás is független kell, hogy legyen… illetve kellene, hogy legyen.
Egy bizonyos, ma egy ország is termék, amit ki kell találni, el kell helyezni… és el kell „adni”… A napokban kezembe került az említett müncheni csapat termék katalógusa, a Bayern Fan-Shop elnevezésű, háromszáz oldalas kiadványa, a márkázás, az imázs tökéletes végterméke. Egy jó minőségű és színvonalas kiadvány, több ezer termékkel, mondhatni mindennel, ami az ember eszébe juthat…
A foci mezek, melegítők és sporthoz illeszkedő kiegészítők, az aktív és utcai ruházatok a választéknak csak egy részét adják, ellenben van itt kulcstartó, partedli, ágynemű és utazótáska. Pénztárca, karóra, ékszerek és bögrék, autó matricák és történeti mezek, Monopoly játék Bayern „átköltésben”, bicikli és kutyapóráz, természetesen sör alátét és professzionális golf felszerelés is.
A dolog lényege az eladás, a vásárlói igény teljes lefedése, az, hogy aki szereti a csapatot, az élete bármely területén találjon kék-fehér rombusz mintás, piros körrel keretezett emblémás tárgyakat.
És mielőtt bárki elhúzná a száját, és fitymáló megjegyzést tenne a minőségre, (mert ez nálunk gyakori reakció!) az téved, a katalógusban nem csak tetszetős, de igen igényesen kivitelezett, világcégekkel együttműködésben létrehozott tárgyak találhatóak.
A csapat imázsa és a termékek színvonala egyensúlyban van, az eladás itt egyben a minőségről, az életérzésről is szól!
Aki ezután elsétál a budapesti belvárosba, és végignézi a turistáknak szánt „emléktárgyakat”, a mű íjjal, bekeccsel és álmagyar tárgyakkal teleszórt üzleteket és utcákat… az talán valóban megérzi, hogy mi a különbség az igényesen kitalált és a gagyi módra összehányt között. Fájó ezt látni, de én azt érzem, hogy tőlünk pár száz kilométerre egy foci klub jobban és találóbban tudja definiálni önmagát, mint az erre „felkentek” ebben a hazában.
Kicsit talán erőltetettnek tűnhet egy foci klub és egy ország „képét” összevetni, én ezt mégis megteszem, mert úgy gondolom, a márkázás ma mindenre képes. Elronthat és felépíthet, fontossá tehet és nélkülözhetetlenné, ugyanakkor a rossz irány végzetes lehet…
Nem hiszem persze, hogy a magyar címeres bögrét, gyerek kezeslábast, vagy órát kellene kitalálni, de biztos vagyok abban, hogy egy tiszta és jól azonosítható, érthető és őszinte országképre szükségünk lenne, nekünk magunknak is, mert lassan önmagunk definiálása lesz a legnehezebb…
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.