Ismét BL döntő! Láttuk tegnap. 3:1. De micsoda 3:1! A címből (esetleg) adódó félreértést elkerülendő, persze nem az UNICEF ellen játszott a Barca (sőt: lásd e post végét), hanem ezúttal a Manchester United volt az ellenfél a legendás Wembley stadionban. Ha már Wembley, kedves a szívünknek a (magyar foci hanyatlása miatti ínséges időkben sokat emlegetett) 6:3 is, hiszen akkor a magyar válogatott győzte le az angolokat (korábbi post itt), csak az régen volt, a BL döntő pedig tegnap…
Az első 10 percben még úgy tűnt, hogy a Manchester United tudja tartani a tempót, de aztán (végleg) feldőlt a pálya. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen csatár(pozíció) nélkül játszott a Barca! Ne értsétek félre ez utóbbi megállapításomat. Pedro és Villa sem ebben a klasszikus szerepben rúgta a labdát, inkább oldalról huszárosan (micsoda képzavar!) betörve rohamozták az angolok kapuját, szemmel láthatólag sokszor megzavarva ezzel a Manchester United védőit.
Döbbenet, hogy zsebkendőnyi területen mire képesek a spanyolok ezzel a zavarba ejtően gyors rövidpasszos (emlékeztek Cruyff csapatára?) játékkal. Adekvát szó erre a könnyed(nek tűnő) varázslatra, amit műveltek a katalánok. Sokszor szemmel nehéz volt követni a labdát. Az angoloknak viszont testtel is kellett (volna), lélekben/szemmel kevés volt. Végül is ott voltak a pályán, nem televízióban vagy a lelátóról nézték a meccset…
Messi (nem csak termete miatt) Maradonát idézte nekem, aki persze legendásan virtuóz cselei mellett, alapvetően egyszerűen focizott. Elrúgta a labdát a védő lába mellett, „körbeautózta” és előbb ért oda a bőrhöz. Csupa izom láb, robbanékony gyorsulás az első 10 méteren is, jó kondi, alacsony súlypont, hihetetlen technika. Ennyi.
Tovább erősödött bennem a mélyen szunnyadó és eddig kényszeresen elnyomott érzés: Ha már Lionel, akkor inkább Messi mint Richie! Jó volt (még ha csak rövid időre is) Puyolt is a pályán látni a végén. Kassai Viktor a tőle megszokott határozottsággal és remekül vezette a meccset.
Végezetül még egy szívemnek kedves adalék a Barcáról és a „szponzorukról”. Már 2006 óta a lekvár teszi el nagymamát, hiszen a spanyolok mezén úgy virít büszkén az UNICEF (ENSZ gyermekalapja) szó, hogy a klub fizet érte, nem ő kér szponzorpénzt a felületért.
Riszpekt és Megalájk! (nem csak a foci miatt…)
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.