Egy trilógia harmadik része, de önállóan is prímán megállja a helyét.
Friss, mint a háztáji kiskertből ma hajnalban szedett zöldség. Ismerős, mintha a mi családunk ünnepi asztalánál hallgatnám a monológjait. A cselekmény kanyargós, mint Franzennél, a dikció vicces, mint Hornbynál. Így, együtt, mégis csak nála olvasható. Még Laci (Krasznahorkai) is fontos szereplő. Felhívja a narrátort, hogy jöjjön el a Katona Kamrába, a 70. születésnapjára, és írjon egy verset az alkalomra. Aztán az író-narrátor Berlinben a majdani Nobel-díjas lakásában lakik néhány napig. (Mindez persze a Nobel-díj előtt íródott, sőt jelent meg, még szép.)
És mi mindennek jut hely a 280 kis méretű oldalon!
Kalandregény a keleti végekről, német kiadói cenzúra, óda az apasághoz, kísérlet a nyitott házasságra, a valóság és a fikció folytonos keresztezése révén. Itt legjobb lenne befejezni az ajánlást, mert ha elkezdem boncolgatni az író módszereit, akkor könnyen elmehet az olvasó kedve. Először is, a két szálon futó cselekmény egyik vonala az írója életét követi, aki a fülszöveg szerint „az íróra veszélyesen hasonlító író”, akit ebben a harmadik kötetben ugyan nem Bognár Péternek hívnak, mint az első kötetben, hanem Besszellernek (így, rontott helyesírással), ezt a becenevet nyilván „Antal barátom”, az előző kötetekben még Oktávnak hívott, körülményes nyelvezetű polgárőr találta ki.

Az előző két kötet a néven nem nevezett Pest környéki faluban játszódott, ebben a regényben (ahol a falu neve Tardos) viszont mind a két főhős külföldre utazik. Ennek a világnak a horizontja tágasabb, de cselekménye így sem hajlamos a szétesésre. Ahogy az előző kötetekben, a narrátor itt is alkalmazza a vicces ismételgetést.
A kritikusok egyetértenek abban, hogy a trilógia mindhárom kötetének műfaja: ellen-bűnregény.
Mert van ugyan bűnügy, és előkerül az elkövető is, de csak az utolsó pillanatban, amikor már elvesztettünk minden reményt. A bűnregény alkatrészeit szétszereli Bognár, gúnyt űz a műfajból, de aztán össze is rakja, de másképp – és még ez is szépen működik. A könyv úgy vicces, hogy nem von le a szorongató tanulságok súlyából, sőt. Azt mutatja be a két fő történetszálon keresztül, hogy az apró változásoknak micsoda hatalmas következményei lehetnek. Az író addig hordta össze üvegcserepeit, amíg lassanként katedrális épült belőlük.

Fotó: Mohos Márton
A könyvben szerepel, hogy az író a sorozatot eredetileg nyolc kötetre tervezte (talán ezért is hívták a főhőst – akkor még – Oktávnak), de aztán szétesett az élete, rájött, hogy nem fogja tudni bevégezni ezt a herkulesi folyamatot. Ez a könyv (többek között) ezt a szétesést mutatja be. Azt hinnénk, hogy csak tréfából. De a valóságos Bognár Péter nyilatkozataiból az derül ki, hogy ez maga a pőre valóság. Állítja, hogy nem fogja tovább írni ezt a sorozatot, és a harmadik kötetben a valóságot volt kénytelen megírni.
Jó tréfa lenne, ha egyszer csak visszatérne Oktáv. (Ennek van egy „kis akadálya”, de egy regényíró mindent legyőzhet, csak akarnia kellene.) Ha így lesz, akkor kérjük vissza a Verne-regényekben megszokott fejezet előtti összefoglaló mondatokat. Csodálkoznék, ha idén nem ez a könyv nyerné az Esterházy-díjat. Ha még nem volt meg az első két kötet, akkor azért tanácsos azokkal kezdeni. Az első és második kötet: Hajózni kell, élni nem kell, 2021; Minél kevesebb karácsonyt, 2023.
(Magvető, 2025. Borító: Gerhes Gábor. 289 o., ára: 5499 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.
2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)
|
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
|
Színész
|
|
Hegymászó
|
|
Head of Innovation
|
|
biztosítóalapító
|
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
|
Zenét hallgatok/készítek.
|
|
Stylist
|
|
Lakberendező
|
|
Vitorlázó
|
|
Stylist
|
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
|
Az vagy, amit nézel.
|
|
Hegedűs Ágota
|
|
Grafikus, belsőépítész.
|
|
Creative Image Artist
|
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.