Hallgatások könyve

Először a részeges férjétől elmenekülő boldogtalan széki asszony, Kali végtelen, ízes mesélését hallgatjuk. Aztán az abszolút főszereplő, a kevés iskolát végzett, autodidakta rózsatermesztő, Decsi Vilmos, a „békási varázsló” beszél. Harmadiknak Annuska, egy félárva fiatal lány mesél „Vilmos bácsihoz” fűződő érzéki kapcsolatáról. Amikor ezt a részt olvassa az ember, már nagyon kíváncsi, hogy vajon kinek a nézőpontjából halljuk majd a történteket a negyedik részben. Az én tippem az volt, hogy a negyedik könyv narrátora M-né, a sok nyelvet beszélő orvosfeleség, Vilmosnak Kali előtti szeretője lesz. Mert az ő keresztnevét nem hallottuk eddig. (Hát nem.)

Az Omerta az erdélyi magyarság második világháború utáni históriáját meséli el, amikor a kommunista rendszer egyre összébb szoruló vasmarka mellett még a csak a magyaroknak kijáró külön pofonokat is el kellett viselni – nem ritkán a magyar funkcionáriusoktól.

A regény elején tanúi vagyunk annak, hogy Kali egy éjszaka nekiindul a világnak, és elhagyja részeges, durva férjét, akit soha nem szeretett igazán. Meg sem áll Kolozsvárig, ott kiáll a piactérre, hogy munkát találjon magának. El akar szegődni szolgálónak – máshoz ő nem ért. Szerencséje van – nem csak abban, hogy az első nap felfogadja valaki, hanem abban is, hogy ez az illető egy emberséges munkaadó, akinek éppen ilyen házvezetőnőre van szüksége.

Egy magasabb társadalmi osztályba tartozó, korban hozzá illő, egyedülálló rózsatermesztő kisvállalkozó lesz Kali gazdája, aki lassanként vevő lesz a parasztasszony mesemondására. Sőt, női bájaira is – ennek szemérmes leírása a regény egyik csúcspontja. Kali a szexet (már) nem kívánja, de emberi érzésekre, társra annál inkább vágyik – mind a kettőt csak részben, csak átmeneti időre kapja meg. A gazda először afféle félistenként jelenik meg – fel is merül az aggodalom, hogy létezhet-e ilyen Adoniszba oltott Herkules, aki kevés iskolája ellenére ilyen sikeres a rózsatermesztésben, az üzletben és a szívek meghódításában.

Hanem aztán valami elég könnyen megtöri ezt a személyiség-remekművet. És persze, hogy a rendszer. Decsi Vilmost egy román növénynemesítő professzor javaslatára „kiemelik”, s párttagsággal is megkínálják. Nagyipari növénynemesítő állomást építenek számára (szomszédai kisajátított földjén), s a maga hat osztályával a neki felkínált egyetemi katedrára sem tud nemet mondani. Még Franciaországba is elküldik, dicsőséget szerezni a román hazának. Krimifeszültségű, helyenként alig elviselhetően szomorú ez a történet, amelyben az alulról jövő parasztpolgár személyiségbeli szétporladását követjük végig. Egy mulatozás alatt a szemébe is mondják háta mögött gyakran használt gúnynevét: „pártvili”.

Fontos mellékszála a könyvnek az ötvenes évekbeli Románia intézménytörténete. Az állandó átszervezési láz, a Magyar Autonóm Terület létrehozása, majd visszafejlesztése, a külön magyar nyelvű oktatás létrehozása, majd beolvasztása, 1956 percepciója, a nagy Kádár-látogatás és ami utána történt, vagy inkább nem történt. Vannak egészen szívszorító és felejthetetlen momentumok, amikor például Eleonóra (a harmadik könyv narrátora) szájából arról értesülünk, hogy mi történt egész Románia kb. nyolcszázezer lovával, köztük az ő kedvencével is.

Szép, fontos, nagy regény az Omerta, csak reménykedhetünk, hogy előbb-utóbb románul is megjelenik.

(Jelenkor, 2017, 624 oldal, borítóterv Tillai Tamás, 4499 Ft)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)