Nick Hornby: Hogy legyünk jók?

Van néhány mai brit író, akinek minden új könyvét gondolkodás nélkül megveszem.

Ian McEwan, Kazuo Ishiguro, Graham Swift és legelsősorban Nick Hornby tartoznak ide. A Vademecum már sokadik regényét ajánlja olvasóinak: szerepelt itt a Betoncsók, A Meztelen Juliet, a Cicikrisztus és most ez a regény, amely egy középkorú orvosnő házasságának válságáról szól. Már jócskán benne jártam az olvasásban, amikor rájöttem, hogy ez nem új könyv, magyarul is már több mint húsz éve jelent meg először. De frissességén, eredetiségén ez nem látszik meg.

Nemcsak, hogy nem öregedett – egyáltalán nem látszik rajta a kor.

A főszereplő-narrátor neve Katie Carr, foglalkozása körzeti orvos. (Érdekes tény, hogy kb. 1200 lakos tartozik hozzá – Budapesten vajon mennyi a kvóta?) David nevű férjével és két iskolás korú gyerekükkel London egyik előkelő északi külvárosi részében laknak, a házukon jelentős jelzálog van. (Amikor találkozunk Katie-vel, éppen egy leeds-i szálloda ágyából kel ki, a szeretője mellől.) Húsz éve házas, de most először csalta meg alaposan meghízott férjét, aki egy helyi lap erőltetetten humoros rovatát írja, közben vállalati brosúrákat farigcsál, és egy soha elkészülni nem akaró regényen dolgozik.

A pár házassága átlagosnak mondható, mindemellett rendszeres és kielégítő nemi életet élnek, melynek szaftos részleteit a főhős nem titkolja el előlünk. Katie-t leginkább férje őrjítő cinizmusa zavarja. Mindenkit leszól ugyanis. David szerint mindenki hülye, túlértékelt, minél sikeresebb, annál inkább. A könyv egyik nagyon szórakoztató részében, Katie két oldalon át név szerint elpanaszolja, David ki mindenkire okádott epét házasságuk ideje alatt, ki mindenkit nevezett tehetségtelennek, ostobának vagy csak faszkalapnak.

A listában olyan nevek szerepelnek, mint Ted Hughes, Maggie Smith, Homérosz, Vergilius, Coleridge, Keats, Madonna, a pápa és minden olyan egyetemi társa, aki vitte valamire.

Katie (mobilon keresztül) kijelenti, hogy válni akar, és ebből nagy felfordulás keletkezik. A gyerekek megrettennek a válás lehetőségétől. David 180 fokos fordulatot tesz. Otthagyja a rovatát az újságnál és magába száll. Sőt, elhatározza, hogy a III. Richárd híres mondatát („Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”) kiforgatva, attól a pillanattól kezdve jó ember lesz. Ezt persze egy elszabadult hajóágyúként teszi (80 fontot ad egy koldusnak), a gyerekek egyik laptopját elajándékozza egy menhelynek, később a játékaik egy részét is, kierőltetve, hogy egy fontos, nagyon szeretett darab is legyen köztük.

Innét kezdve a könyv mulatságos, de húzós mai parabolává változik, amely ide-oda pattog a reális világ és a fantasztikum között. Az utóbbi a DJ JóHír nevű alternatív gyógyító személyében jelenik meg először, és marad is a regény végéig, hiszen David beköltözteti őt a házukba. Hornby eleven, élőbeszédszerű írásmódját magamban hamar „humoros realizmusnak” kereszteltem el. Ez a regény nem is lóg ki könyvei sorából, egy vakteszten bizonyára kiszúrnám, hogy ő írta.

De ezúttal van a történetnek egy meglehetős önsúlya is. Nagyon érdekes, hogy Tom, a nagyobbik gyerek osztja anyja viszolygását David újsütetű jóság-kampányától, míg Mollyban, a kislányban ugyanez élénk visszhangot kelt. És persze mindez Katie lelkében ütközik, hiszen ő maga mindig is jó embernek gondolta magát, ezért is ment orvosnak.

Ne várjunk eget verő befejezést.

A papírforma érvényesül, és mint jóbarátomtól, a lóversenygurutól tanultam, a „papírforma mindig keveset fizet”. De ezt a könyvet nagyon jó volt olvasni, és jó alkalmat kínál, hogy magam is elgondolkodjak, mennyire vagyok én jó ember. Háát… csak mértékkel. De két felbomlott házasság után már meg vagyok győződve arról, hogy gyerekeket nevelő felnőtt emberként, ha magánéleti gubancba keveredünk, akkor igen ritkán tudunk jó megoldást találni. De a kisebbik rosszat mindig ki lehet választani. Erről nem szól Hornby harmadik, nagyot markoló, és vállalásait majdnem teljesen be is teljesítő regénye.

Szokás szerint ezt is M. Nagy Miklós fordította, igen jelentős beleérző képességgel és a tőle megszokott stílusérzékkel.

(How to be Good? Viking, 2001. Első magyar kiadás: Európa, 2002. Jelen kiadás: Helikon, 2024. Fordította M. Nagy Miklós. Borítóterv: Szabó Levente. 346 o., 4999 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 16 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)