Pi élete

Life of Pi

Két hete a Felhőatlaszról írtam, ma a Pi élete című parádés képi világú film miatt ragadtam klaviatúrát. A kapcsolat az a két mozi között, hogy korábban mindkét regényt megfilmesíthetetlennek tartották. (Még J-P Jeunet is ezt mondta a Pi életéről.) Mivel nem rég olvastam Yann Martell remek regényét (Booker-díj), magam is szkeptikusan (és a karácsonyi mézeskalács túladagolástól kissé túlterhelten) ültem be tegnap este a moziba.

A tajvani születésű Ang Lee rendezéseit kedvelem, akkor is, ha kosztümös-romantikus (Értelem és érzelem) és akkor is ha „melegebb” (Túl a barátságon) témákhoz nyúl. Szeretetemet és elfogultságomat mi sem bizonyítja jobban mint, hogy még azt is „megbocsátottam” neki, hogy bevállalta a Hulk képregény történet (újabb) filmre vitelét. (Igaz, ez a „baki” már közel egy évtizede történt.)

Rendezőként szóba jött az általam szintén nagyra tartott Jean-Pierre Jeunet is (Micmacs, Amélie élete, Delicatessen, Hosszú jegyesség, Elveszett gyermekek városa stb.), de végül nem ő kapta meg a lehetőséget. (BTW: Jeunet „Hulkja” az Alien 4 rendezésének elvállalása volt. Szerintem.)

Spoiler nélkül is leírhatom, hogy az odüsszea nagy része (a regény második fele és a film nagyja) egy mentőcsónakban játszódik, ahol 227 napra „együtt-reked” egy indiai fiatalember és egy bengáli tigris, akit egy tévedésből kifolyólag Richard Parkernek hívnak. (Igen, valóban van egy leheletnyi(nél is kisebb) áthallás Boyle Gettómilliomos című filmjével, de remek casting döntés, hogy nem az azóta közismert Dev Patelre osztották a főszerepet. Annak ellenére, hogy Pi filmbéli családneve is Patel.)

Suraj Sharma

Ugyan a filmben kissé elnagyoltan kerül elő Pi hozzáállásának bemutatása a három vallás párhuzamos gyakorlásához, de így is sokat tanulhatunk a hitéből. Kár, hogy a regény-forgatókönyv-film Bermudaháromszögében ez a fontos összefüggés kissé elsikkadt. E deficit ellenére is végül tényleg fájdalmasan szép film kerekedett ki a regényből. Ahogy már többször leírtam, alapvetően nem szeretem a 3D mozit, ennek az alkotásnak azonban jót tett. Határozottan. Gérard Depardieu rövid cameoszerepét pedig tiszteletből azért említsük meg. Már csak azért is, mert a virtuális történetben ugyan csak mellékszereplő, de a film végén elmesélt valódi történetben főszereplő.

Összességében azért kénytelen vagyok azt mondani, hogy bár technikailag/képileg (tigris egy óra full animáció) valóban sikerült a regény betűit filmvászonra álmodni, mégis komoly hiányérzettel álltam fel a mozi székből. Vállaltan szubjektív és laikus érzésem, hogy a forgatókönyv sok esetben nem ott adott hozzá/vett el, ahol kellett volna. Értem én, hogy alapvetően más műfaj az írott és a vetített világ, de láttam már sokkal jobb próbálkozást egy ilyen nehéz feladvány frappáns megoldására. Mindenesetre azt javaslom, hogy először olvassátok el a regényt és csak utána nézzétek meg a filmet.

p.s.

Egy interjúban Yann Martell a következőket mondta: “Három dologtól szokták óva inteni a filmeseket Hollywoodban; sose forgass gyerekkel, sose forgass állattal, és sose forgass vízen.”

Egyébként is vicces fiú lehet ez a Martell. Mivel hazájának (Kanada) miniszterelnökét “egy beszűkült agyú tudatlan fráternek tartotta, aki csak messziről látott könyvet”, kéthetente küldött neki egyet. Pontosabban összesen 101-et! Obamának viszont nem ő küldött könyvet, hanem az amerikai elnök és lánya egy gratuláló levelet a regényhez. Itthon melyik verziót tartjátok valószínűbbnek?

Life of Pi

Life of Pi

Life of Pi

http://www.youtube.com/watch?v=gWWPYsrVZZY&