Varázstalanítva

Miközben a kommunikációs szakmában eltöltött éveimről elmélkedem, Gróf Nádasdy Borbála gondolatait idézem fel magamban: „Ne féljenek! Mindenki fél, mert varázstalanítva vannak…”

A civilizáció ellenáll minden természetes fejlődésnek, egyéni kezdeményezésnek, az átlagostól való eltérésnek. Napjainkban, mikor emberek robotokként naphosszat ülnek monitorok előtt, udvariasan kávézgatnak és a túlélés ösztöneit a gyakorlatban is megtapasztalják, ritkán nézünk a kulisszák mögé. Pedig elhúzva a képzeletbeli függönyt, egy hatásvadász szakma érdekes és izgalmas világa tárul elénk…

A kulissza mögött

Előrebocsátom, nincs szándékomban prédikálni. Már csak azért sem, mert régen elindultam egy úton, amit leginkább Domokos Lajos – azon kevés tanárok egyike, aki hatott rám – néhány sorával tudnék érzékeltetni: „Észreveszi, hogy benne van valami, ami a másikból hiányzik. Előbb megpróbálja átplántálni a benne lévő többletet. Ám hamar kiderül, hogy ez lehetetlen. Annak képességei nem érnek föl az övéihez. A felismerés elragadja, megittasítja. Mind fennköltebbé teszik saját gondolatai, amelyek csak röpítik, röpítik egy egyre kevésbé valóságos, egy egyre elvontabb világba. Szinte a fellegekben jár… Neki hivatása, – Mit hivatása? – küldetése van.” A dolog pikantériája, hogy ő mindezt a diktátorok és az általuk elnyomottak kapcsán írja egy blogbejegyzésében… Én pedig bizonyos értelemben magamra ismertem.

Public relations - Bizalom és hírnév

Valószínűleg a téves nézetekben, az ezekre épülő nevelésben és a felsőoktatásban gyökereznek a gondok. Tapasztalatom szerint a kommunikáció valamely ágát oktatók nagy többsége nem hogy nem adja át a valós tudását, de még a hallgatók felé irányuló visszajelzés is gyakran elmarad. Ennek logikus hozadéka a tehetséggondozásra fordított idő és akarat, ami szinte nulla.

Így fordulhatnak elő olyan súlyos hibák, mint a minden szakmaiságot nélkülöző személyek alkalmazása felelős pozíciókban. Például az egyik legnevesebb magyar divatház esetében, akikkel 2010 végén kerültem kapcsolatba. Rövid „együttműködésünk” ideje alatt előfordult, hogy a pr-vezető egy egész oldalas sajtómegjelenés helyett média költségvetést küldött, de leginkább a honlapjukon – azóta is – megtalálható súlyos helyesírási hibák aggályosak. Vétek lenne azt hinni, hogy a vezető tervező mindezekről semmit sem tud…

2011 tavaszán egy ugyancsak vezető divatház a jóváhagyásom nélkül a szlogenemet használta fel egy kampányához.

A stílus csókja

A „legizgalmasabb” szembesülésem a kommunikáció/média/public relations/marketing területén uralkodó viszonyokkal idén esett meg.

A már-már idillikus helyzetbe – nevezetesen, hogy egy több milliárdos belvárosi nagyberuházásról volt szó – akkor sikerült éket vernem, amikor a cég weboldalának auditja során rábukkantam arra, hogy a szöveg egy részét teljes egészében a Született feleségek 2. évadának 11. epizódjából emelték át. (Nincs tudomásom a sorozatot gyártó amerikai ABC tévétársaság engedélyéről!)

Egy ekkora volumenű projekt esetében több mint vicces a dolog. Én mégsem tudtam nevetni. Akkor kiváltképp nem, amikor a hibát megemlítve, felvázolva egy szövegíró alkalmazásának lehetőségét, az ügyvezető utóbbit tartotta volna hibának. Ezek után csoda, ha ironikusan ajánlottam számukra a „… tudja, milyen a jó szex. Vagy nem fél megkérdezni…” szlogent a Szex és New Yorkból.

Hát tehetek én róla, hogy cinikus, ironikus és maximalista pasi vagyok?

Miután megkaptam, hogy ugyanaz a baj velem is, mint minden magyar „giga hozzáértővel” – hogy gőze sincs a luxusról, mert számára elérhetetlen, féli, mi több megveti azt – a kőkemény üzletnek titulált „együttműködésből” önként léptem ki. Van, aki érzi, van, aki nem. Némileg sértő volt az eljárás. Főleg, hogy többet vártam tőlük.

Lehet, hogy csak álmodom, de nem egyedül talán…

A számomra furcsa és érthetetlen történeteket, szituációkat nehezen kezelem. Több mint fél tucat prémium szegmensben jelenlévő szervezettel való kapcsolatom után volt olyan, aki elitistának titulált. Érzik a fenti sorokkal fennálló disszonanciát?!

Mielőtt még felidézném a hasonlóan ínycsiklandozó eseteket – szándékosan meg sem említve a pozícióért szexelő kollégákat, az idősebb és tapasztaltabb szakemberek mellőzését, vagy a hitelesség hiányát, illetve azt, hogy a szakmabeliek a felvázoltakat mindennaposnak bélyegzik és ezzel együtt el is fogadják –, pontot teszek a gondolatsor végére.

Vígasztalnak a közelmúltban elhunyt tanárom, dr. Puster János szavai: „igazság lehet, hogy nincs, de egyensúly biztos van”.

Ilyenek vagyunk mi emberek… Rajongunk a rosszért. Ki varázstalanítva, ki telve varázzsal.