Miközben a kommunikációs szakmában eltöltött éveimről elmélkedem, Gróf Nádasdy Borbála gondolatait idézem fel magamban: „Ne féljenek! Mindenki fél, mert varázstalanítva vannak…”
A civilizáció ellenáll minden természetes fejlődésnek, egyéni kezdeményezésnek, az átlagostól való eltérésnek. Napjainkban, mikor emberek robotokként naphosszat ülnek monitorok előtt, udvariasan kávézgatnak és a túlélés ösztöneit a gyakorlatban is megtapasztalják, ritkán nézünk a kulisszák mögé. Pedig elhúzva a képzeletbeli függönyt, egy hatásvadász szakma érdekes és izgalmas világa tárul elénk…
Előrebocsátom, nincs szándékomban prédikálni. Már csak azért sem, mert régen elindultam egy úton, amit leginkább Domokos Lajos – azon kevés tanárok egyike, aki hatott rám – néhány sorával tudnék érzékeltetni: „Észreveszi, hogy benne van valami, ami a másikból hiányzik. Előbb megpróbálja átplántálni a benne lévő többletet. Ám hamar kiderül, hogy ez lehetetlen. Annak képességei nem érnek föl az övéihez. A felismerés elragadja, megittasítja. Mind fennköltebbé teszik saját gondolatai, amelyek csak röpítik, röpítik egy egyre kevésbé valóságos, egy egyre elvontabb világba. Szinte a fellegekben jár… Neki hivatása, – Mit hivatása? – küldetése van.” A dolog pikantériája, hogy ő mindezt a diktátorok és az általuk elnyomottak kapcsán írja egy blogbejegyzésében… Én pedig bizonyos értelemben magamra ismertem.
Valószínűleg a téves nézetekben, az ezekre épülő nevelésben és a felsőoktatásban gyökereznek a gondok. Tapasztalatom szerint a kommunikáció valamely ágát oktatók nagy többsége nem hogy nem adja át a valós tudását, de még a hallgatók felé irányuló visszajelzés is gyakran elmarad. Ennek logikus hozadéka a tehetséggondozásra fordított idő és akarat, ami szinte nulla.
Így fordulhatnak elő olyan súlyos hibák, mint a minden szakmaiságot nélkülöző személyek alkalmazása felelős pozíciókban. Például az egyik legnevesebb magyar divatház esetében, akikkel 2010 végén kerültem kapcsolatba. Rövid „együttműködésünk” ideje alatt előfordult, hogy a pr-vezető egy egész oldalas sajtómegjelenés helyett média költségvetést küldött, de leginkább a honlapjukon – azóta is – megtalálható súlyos helyesírási hibák aggályosak. Vétek lenne azt hinni, hogy a vezető tervező mindezekről semmit sem tud…
2011 tavaszán egy ugyancsak vezető divatház a jóváhagyásom nélkül a szlogenemet használta fel egy kampányához.
A „legizgalmasabb” szembesülésem a kommunikáció/média/public relations/marketing területén uralkodó viszonyokkal idén esett meg.
A már-már idillikus helyzetbe – nevezetesen, hogy egy több milliárdos belvárosi nagyberuházásról volt szó – akkor sikerült éket vernem, amikor a cég weboldalának auditja során rábukkantam arra, hogy a szöveg egy részét teljes egészében a Született feleségek 2. évadának 11. epizódjából emelték át. (Nincs tudomásom a sorozatot gyártó amerikai ABC tévétársaság engedélyéről!)
Egy ekkora volumenű projekt esetében több mint vicces a dolog. Én mégsem tudtam nevetni. Akkor kiváltképp nem, amikor a hibát megemlítve, felvázolva egy szövegíró alkalmazásának lehetőségét, az ügyvezető utóbbit tartotta volna hibának. Ezek után csoda, ha ironikusan ajánlottam számukra a „… tudja, milyen a jó szex. Vagy nem fél megkérdezni…” szlogent a Szex és New Yorkból.
Hát tehetek én róla, hogy cinikus, ironikus és maximalista pasi vagyok?
Miután megkaptam, hogy ugyanaz a baj velem is, mint minden magyar „giga hozzáértővel” – hogy gőze sincs a luxusról, mert számára elérhetetlen, féli, mi több megveti azt – a kőkemény üzletnek titulált „együttműködésből” önként léptem ki. Van, aki érzi, van, aki nem. Némileg sértő volt az eljárás. Főleg, hogy többet vártam tőlük.
A számomra furcsa és érthetetlen történeteket, szituációkat nehezen kezelem. Több mint fél tucat prémium szegmensben jelenlévő szervezettel való kapcsolatom után volt olyan, aki elitistának titulált. Érzik a fenti sorokkal fennálló disszonanciát?!
Mielőtt még felidézném a hasonlóan ínycsiklandozó eseteket – szándékosan meg sem említve a pozícióért szexelő kollégákat, az idősebb és tapasztaltabb szakemberek mellőzését, vagy a hitelesség hiányát, illetve azt, hogy a szakmabeliek a felvázoltakat mindennaposnak bélyegzik és ezzel együtt el is fogadják –, pontot teszek a gondolatsor végére.
Vígasztalnak a közelmúltban elhunyt tanárom, dr. Puster János szavai: „igazság lehet, hogy nincs, de egyensúly biztos van”.
Ilyenek vagyunk mi emberek… Rajongunk a rosszért. Ki varázstalanítva, ki telve varázzsal.
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére. |
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok. |
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok. |
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja. |
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál. |
A stílusos élet fontosságának hirdetése. |
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap. |
Színész |
Hegymászó |
Head of Innovation |
biztosítóalapító |
A kisnyugdíjas ahol tud, segít. |
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült. |
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér. |
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát. |
Stylist |
Lakberendező |
Vitorlázó |
Stylist |
Az vagy, amit nézel. |
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl. |
Hegedűs Ágota |
Grafikus, belsőépítész. |
Creative Image Artist |
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író. |
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.