Bognár Péter: Lovagoljon Perzsiába a halál

Lovagoljon Perzsiába a halál

„A mi évfolyamunk volt az első, amelyik már nem a Pesti Barnabás utcai kampuszra járt, hanem a Múzeum körútra. Anyai ágú harmadfokú nagy-nagynéném, akit mi a beszédébe ékelt német és francia mondatok miatt Tantin néninek, vagy – apám maliciózus megjegyzése nyomán csak – Tannin néninek hívtunk, onnan nagyjából száz méterre lakott, úgyhogy előbb ritkábban, elsőéves koromtól kezdve viszont heti, majd szinte napi rendszerességgel látogattam, a legutóbbi időkig vásároltam, főztem neki. Tavalyelőtt halt meg, hogy hány éves volt, nem tudom. Száznál biztosan több, de az is lehet, hogy kétszáz.” Ezzel a bekezdéssel kezdődik a könyv.

Ahogy már azt az elmúlt két évben többször megírtam e hasábokon, az 1982-es születésű BP az elmúlt 15 évben egy alig ismert kezdő költőből az irodalmi szcéna A-kategóriás prózaírói közé emelkedett. Regénytrilógiája minden egyes kötetét részletesen méltattam, és azt is megemlítettem, hogy a harmadik, Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényben a Bognár Péter nevű szereplő szerint az eredetileg nyolc részesre tervezett polgárőr-ciklust (oktalógiát?) abba fogja hagyni a harmadik után. De akkor még nem lehetett tudni, nem viccel-e – hiszen annyi sikert hozott neki ez a képzelt falusi univerzum.

De ebben a negyedik, lényegesen rövidebb regényben nem szerepel a jól ismert miliő. Műfaja szerint – részben – ez is szatirikus krimi, de keveredik benne a családregény és az irodalmi klisé-gúnyolás. Címe egyértelmű utalás Hajnóczy Péter (1942-1981) fő művének címére. Ám van a címnek egy másik, radikális olvasata is, a „csinálja ezt a halál” szleng kifejezés figyelembevételével. Így azt jelentheti a cím:

„Lovagoljon Perzsiába a fene!”

Annál is inkább, mert Hajnóczy írásmódszerére ez a regény csak roppant áttételesen utal, ott az alkohollal való küzdelem és az önfelszámolás áll a középpontban, ebben a regényben a szerző saját, egyetemista kori bőrébe bújik bele. Az idős hölgy, aki Hajnóczyt és a ’80-as évek más irodalmi sztárjait emlegeti, a főszereplő ősöreg, ágyhoz kötött, távoli rokona, akit napi rendszerességgel látogat, ld. a fent idézett legelső bekezdés. A bridzsrajongó, láncdohányos néni a könyvbéli unokaöccsére (aki maga is író) bíz egy titokzatos, bőrkötéses könyvet. A feladata: megtalálni a „Perzsát”, és átadni neki a kötetet, amely Tantin állítása szerint egy rejtélyes családtörténet – de nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nem az ő családjuké.

Egy idő után a főhős csapot-papot hátrahagy és a nyomozás megszállottjává válik. Végül a háborús Harkivba vetődik el, ahol egy nagyon szorongató szituációba kerül: olyan ukrán katonák kezébe, akik nem értik a viccet. Mielőtt hősét útnak indítja, az író megcsillogtatja perzselően fekete öniróniáját: megtudjuk, mire kell feltétlenül vigyáznunk, ha mindenképpen személyesen akarjuk lefektetni a kerten át futó új optikai internetkábel védőcsövét.

Rövid könyv, letehetetlen, nagyon sűrű szöveggel. Alighanem Esterházy óta senkinek sem volt ennyire felismerhető bekezdés szintű stílusa. Mint a szerző híveinek egyike, nem szűnök meg abban reménykedni, hogy hátha egyszer csak folytatja a régebbi trilógiáját.

(Magvető, 2026. A borítót Szánthó Ágnes, a kötetet Pintér József tervezte. 108 o., ára 4999 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben és 2026-ban. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)