Mindig döbbenten hallgatom, amikor hírt adnak arról, hogy egyes szurkolók újból összeverekednek azon, hogy az egyiken zöld sál volt, a másikon pedig lila. Értem én, hogy a sport hazánkban (is) vallás, de a “sportszerű” kifejezés értelmének ilyetén vátozása akkor sem tetszik. Ahogy az sem, ha a narancs/szegfű növények preferálása választ el embereket (családokat) egymástól. A mélyre ásott árok sárdobálással nem betemethető.
Ma, pontosan 56 esztendővel ezelőtt, egy hónappal az ’56-os forradalom leverése után zajlott le a magyar vízilabda történelem leghíresebb összecsapása a magyar és a szovjet csapat között. A történelmi tények ismeretében nem csoda, hogy feszült volt a hangulat a nagy érdeklődésre számot tartó meccsen (nyolcezer néző zsúfolódott be a hatezres nézőtérre) és általában az olimpián is. Az ’56-os magyar események mellett a II. arab-izraeli háború is szintén kb. 1 hónappal az olimpiát megelőzően ért véget.
A közhangulat és az ebből adódó füttykoncert nyilván nem a szovjeteknek kedvezett, pedig azok a fiatal fiúk aztán tényleg nem tehettek arról, hogy hazájuk politikai vezetése vérbe folytotta a magyar forradalmat. A nézők nagy része persze a nagy medve által elnyomott kis nemzettel (velünk) szimpatizált. Ráadásul nyilvánvalóan sokkal jobb volt a magyar csapat. A vége felé már 4:0-ra vezetettek a fiúk, amikor a szovjet center a rá osztott Bolváryt akarta, a vízilabdában nem ritka vehemenciával rendre utasítani és bár Antit nem találta el, de Zádor Ervin éppen “beleúszott” Prokopov lendülő könyökébe.
Ervin bőre felrepedt a szeme alatt és bár nem volt veszélyes a seb, a vér hamar vörösre festette a medence vizét, illetve a magyar szurkolók szeme elé leereszkedő ködöt is. Különösen akkor, amikor Zádor (Gyarmati és Markovits javaslatára) nem a kispadnál, az öltöző bejárata felé mászott ki a vízből, hanem a másik, nézők felé eső, “teátrálisabb” oldalon, élő/égő vörös felkiálltójelként (posztóként?) végigvonulva a tribün gyorsan hergelődő nézőközönsége előtt.
Ez volt az a pont, amikor a szurkolók a szó átvitt és szoros értelmében is átlépték a korlátokat. Magyarán százával nyomultak extázisban a medence és a szovjet csapat felé. A bírók, gyorsan engedelmeskedve létfenntartó ösztönüknek, gyorsan lefújták a meccset és kihirdették a magyar csapatot győztesnek, a rendőrök pedig nagy nehezen kimenekítették a huszonéves szovjet sportolókat, akik nyilvánvalóan nem tehettek sem arról, hogy a forradalmunk kudarcba fulladt, sem arról, hogy az egyik játékosuk elvesztette az önuralmát.
Az esemény híre persze hamar bejárta a világsajtót. Zádor véres gladiátor teste nagyobb érdeklődést váltott ki, mint a másnapi döntő, ahol a jugoszláv csapat ellen diadalmaskodott a magyar válogatott 2:1-re! Ezúttal Zádor nélkül. Ismét olimpiai bajnok lett a magyar csapat!
A szabadság viharai (Freedom’s Fury) című dokumentumfilmet részletekben itt tudjátok megnézni e témában:
Első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik
Producer: Andy Wayna, Quentin Tarantino, Lucy Liu és Amy Sommer
Narrátor: Mark Spitz (!)
A másik film, amelyben Fenyő Iván, Dobó Kata és Csányi Sándor mellett szintén szerepet kapott e meccs is, a Szabadság, szerelem (Child of Glory) című izé.
“Hazafiatlan” kérdéseim:
Zádor tisztában volt a felelősségével, amikor szándékosan a másik oldalon mászott ki a medencéből, ezzel ellenőrizhetetlen lincshangulatot generálva?
A huszonévesekből álló szovjet csapat tagjainak, akik sokkal kevésbé voltak képben az októberi magyar eseményekkel kapcsolatban mint a mi fiaink, mi közük volt a forradalmunk leverését elrendelő erőkhöz?
Zádor, ahogy a csapat fele, az aranyérem átvétele után nem utazott vissza Magyarországra. Disszidáltak, ahogy akkor nevezték. Helyesen tették?
A szovjetekkel korábban köztudottan jó kapcsolatot ápoló magyar vízipólósok ’56 után vajon más szemmel néztek a korábbi haverokra?
Prokopov “szörnyű tettével” arányos volt a szurkolók indulata?
Stb., stb., stb. Kérdések, kérdések, kérdések…
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére. |
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok. |
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok. |
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja. |
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál. |
A stílusos élet fontosságának hirdetése. |
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap. |
Színész |
Hegymászó |
Head of Innovation |
biztosítóalapító |
A kisnyugdíjas ahol tud, segít. |
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült. |
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér. |
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát. |
Stylist |
Lakberendező |
Vitorlázó |
Stylist |
Az vagy, amit nézel. |
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl. |
Hegedűs Ágota |
Grafikus, belsőépítész. |
Creative Image Artist |
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író. |
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.