Annie Leibovitz

És (éssel nem kezdünk mondatot) ő az, aki az említett magazinok és a Vogue fotósaként nagyjából Amerika komplett zenész-, és színésztársadalmát lencsevégre kapta. 2009-ben Bécsben láttam először élőben a képeit a Kunst Hausban. A Hundertwasser Múzeumot látogattuk meg a családdal és persze betértünk a Leibovitz kiállításra is. A művész 1990-2005 között készített fotóit nézhettük meg, a híres portrék között sok „privát” családi képpel. (A ’93-as tárlatról annak idején „lecsúsztam”.)

Élettársával, Susan Sontaggal közösen készített könyvük 2000-ben jelent meg Women címmel.

Az e könyvben publikált fotókból itt találtok válogatást. Az 56 éves Sontaggal egy fotózáson ismerték meg egymást, így Leibovitz másfél évtizeden keresztül végig dokumentál(hat)ta közös életüket és Susan intim küzdelmét a rákkal (leukémia), illetve végül halálát is (2004 karácsonyán). Elgondolkodtató összefüggés, hogy Sonntag még ’78-ban adta ki a ’Betegség mint metafora’ című könyvét…

Susan Sontag by Annie Leibovitz

„A betegség az élet sötét oldala, a kínosabbik, a terhesebb állampolgárság. Ugyanis minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának. Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb-utóbb valamennyien rákényszerülünk, hogy ha rövid időre is, de átlépjünk a másik királyság állampolgárának szerepébe. E könyvben nem azt szeretném leírni, hogy mit jelent a valóságban, ha az ember átköltözik a betegség birodalmába, hanem azt, hogy miféle, embert büntető, illetve bizalmas képzetek tapadnak hozzá: nem a betegség valóságos geográfiája érdekel, hanem mintegy a nemzetkarakterológia sztereotípiái.

Könyvem tárgya nem a betegség maga, hanem a betegség átvitt értelmű és metaforikus alkalmazása.

Az én véleményem szerint a betegség nem metafora, és a betegséghez való emberi viszony legigazabb változata – egyben a betegség elviselésének legegészségesebb módja is – az, amely a leginkább meg van tisztítva a metaforikus gondolkodás elemeitől. Tudom, szinte lehetetlen feladatra vállalkozik, aki előítéletek nélkül szándékozik letelepedni a betegség birodalmában, ahol a tájat baljós metaforák népesítik be. Könyvemet e metaforák megvilágításának és felszámolásának eszközéül ajánlom.”