Kik a világ legjobb sportolói?

Papp Laci - A londoni olimpia bajnoka (képregény részlet)

Naná hogy mi! Ki más? Mi magyarok ugye mindenben a legjobbak vagyunk, mi raktuk össze az atombombát, mi csináltuk Hollywoodot, mi adtuk a legtöbb Nobel-díjast a világnak, még Európát is mi védtük meg a török veszedelemtől. Ja, főzni is mi tudunk a legjobban. A német eszi azt a gyalázatos fekete kenyeret, az olasz a paradicsomos spagettit, a francia meg hókuszpókuszt kap étel helyett, de mi tudunk élni. A mi paprikásunk világhírű. Messze földről jönnek a turisták, hogy végre minálunk valami jót egyenek.

Nem kérdés tehát, hogy sportban is mi vagyunk a legjobbak. Tessék, itt van mindjárt London! A németeknek még semmijük sincs, s lám a mi nyakunkban már arany, ezüst és bronz is fityeg. Már az első olimpiáról is aranyérmekkel tértünk haza, s azóta szakadatlan mi kapjuk a legtöbbet. Na persze nem számban, arányban. Mert ugye azért még se ezekkel az irdatlan sok ferdeszeműekkel hasonlítsuk össze magunkat, hiszen minden ötödik ember kínai, mi meg csak egy bolhaszar vagyunk a térképen. De még ezek az amerikaiak se legyenek annyira elájulva maguktól a sok aranyukkal, mert háromszázharminc milliónak az nem is olyan sok.

Papp Laci - A londoni olimpia bajnoka (képregény részlet)

Most, hogy adtam némi ízelítőt a magyar virtusból, mely manapság sajnos a legfelsőbb szinten is az egészséges mértéken túl van jelen, elárulom nektek, hogy bár nem mi mutatjuk meg Európának a tutit, s nem mi fogjuk a világot roppant eredeti ötletekkel és politikai rátermettséggel a válságból kihúzni, sportban – a svédekkel szinte holtversenyben  – tényleg mi vagyunk a legjobbak.

Az újkori olimpiák éremtáblázatait alapul véve, végeztem egy kis számítást, melynek tanúsága szerint kiderült, hogy az érmek számát illetően csupán az Egyesült államok,   Szovjetunió, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország állnak előttünk, illetve a Svédek is néhány éremmel, de aranyakban messze mi vagyunk a jobbak. Pedig két olimpián részt sem vettünk! Ha a számokat a lakosság arányában vizsgáljuk, a svédekkel együtt a dobogó legfelső fokán állunk.

Így néz ki a helyzet, ha csak a nyári olimpiák érmeit számoljuk. Ha a téli sportok eredményeit is figyelembe vesszük, lecsúszunk a dobogóról. Norvégia, Finnország és Svédország előz meg minket. Konkrét számokba öltve, míg az Egyesült államokban minden 131 000 emberre jut egy érem, Olaszországban 93 000, Norvégiában 11 000 emberre. Magyarországon ez a szám 22 000. Szégyenre azért még így sincs okunk.

Papp Laci - A londoni olimpia bajnoka (képregény részlet)

Vannak versenyszámok, amiben még sosem nyertünk, de azért érmeinkkel – a téli olimpiai megmérettetéseket leszámítva – nagyjából lefedjük az egész palettát. Sikereink színterének súlypontja az évtizedek során mindig valamilyen irányba terelődött, de egészében kiegyensúlyozott maradt. A háború előtt, de még jócskán azután is erősek voltunk vívásban, úgymint az elmúlt olimpiai játékok során az evezős számokban. Eddigi legjobb szereplésünket Helsinkiben nyújtottuk. 16 aranyérmet hoztunk haza és a nemzetek csatájában is dobogós helyezést értünk el. Az érmek számát illetően csak az USA és a dicső Szovjetunió állt előttünk. Akkor főleg úszásban jeleskedtünk, de a magyar sportolók a legkülönbözőbb sportágakban is kiegyensúlyozott teljesítményt mutattak.

Említsünk meg egy magányos rekordot! Nagyszerű sportolónk, a kardvívó, Gerevich Aladár 1928 és 1960 között hat olimpián szerepelt és mindegyikről arannyal tért haza. 1948-ban, Londonban kettőt is nyert. Elképesztő eredményét csak fokozza, hogy pályája csúcsán két olimpia is elmaradt. Papp László „csak“ három olimpián diadalmaskodott, de népszerűségével senki sem tudta felvenni a versenyt, Puskás Ferenc kivételével, aki Helsinkiben úgyszintén aranyat nyert, de mint tudjuk futballban nem az olimpia a legnagyobb megmérettetés.

Papp Laci - A londoni olimpia bajnoka (képregény részlet)

Legyünk tehát büszkék arra, amire joggal lehetünk! Nem kell virtus, önámítás a tények magukért beszélnek. A magyarok igenis jó sportolók. Voltak korok, amikor több motivációnk volt, a sportban nagyobb kitűnési lehetőség rejlett. Az elmúlt évek sportteljesítményei sajnos azt mutatják, hogy lelkesedésünk lankadni látszik. Vagy csak világtendencia, hogy a coubertini eszméktől vezérelt amatőr sportban lassan elhatalmasodik a profizmus. Érthető, hiszen manapság kiemelkedő sportteljesítmények csak százszázalékos elkötelezettséggel érhetők el. A nem, vagy rosszul szponzorált sportágakban pedig az amatőr sport lassan átadja helyét a hivatásos sportnak.