Pintér Béla: Idegen test

Pintér Béla 31., legrissebb darabja ez, öt hónapja volt a bemutató.

Szerelemféltés, szeretetlenség, szeretetéhség. Sok bonyodalom belobbantója volt már ez a „frusztráció triász” a világtörténelemben. Nincs ez máshogy ebben a bizarr, (szerintem nem jó értelemben) harsány előadásban sem. Pintér ezeket a szélsőséges érzelmeket esetenként a sokkoló burleszkig felcsavarva írja karikatúra-szerű szereplői interakcióiba és köréjük. Persze továbbra is igaz megfejtés, hogy ez a kiábrándult extrémitás csak válasz a mindennapok szürrealitására, dekadenciájára, képmutatására és identitáshazugságaira. Kurzustól függetlenül.

Azonban, ahogy az előző PB darab kapcsán is leírtam, ez a végletes sarkítás inkább gyengíti számomra az együttérzés, katarzis és valódi megrendülés esélyét, mintsem erősíti. A kevés, nagy és indirekt felismerés helyett sok kicsi érkezik közvetlenül, mindig pontosan nevesítve. Vállaltan elitista kijelentésem, de jobban kedvelem azokat a PB előadásokat, amelyek több feladatot adnak nekem.

Azt persze nem tudom, hogy a klasszikus PB néző/fizető/támogató mire vágyik…

SPOILER ALERT! Nézzük az alaphelyzetet. Az előadás elején egy magyar felmenőkkel is rendelkező német meleg katolikus pap (Adorjáni Bálint) összead egy leszbikus párt. (Péter Kata / Messaoudi Emina.) A meghívottak közt ott van a büszke ara kevésbé büszke volt férje is (Takács Géza), aki talpig rököny, amikor az esküvőn értesül arról, hogy az ifjú pár gyereket szeretne. Mitöbb, egy meleg férfipár (Jankovics Péter / Szabó Zoltán) egyik tagjának spermájával tervezik megtermékenyíteni a leszbikus pár maszkulin tagjának petesejtjét, hogy aztán a volt feleségének méhébe ültetve szülessen majd meg a gyermek. Ahogy a házassághoz, úgy a gyerekfogantatáshoz is megvan persze az „okosba megoldott”, csavaros magyar kerülő út: egy görög klinikán történik meg a beültetés.

Az eddig leírt események is már elég bonyolultan haladnak előre, de ez nem jelenti azt, hogy ne gubancolódhatnának tovább. A Réka és az oltatlanok című darabból ismert meleg, NER-be jól bekötött férfipár egyik tagja (Szabó-Kimmel Tamás) is részt vesz a görög megtermékenyítő túrán, sikerrel, ugyanis a darab végén nyíltszíni, szülőmedencében spontán levezetett akcióval ad életet a Miniszterelnöki Kabinetiroda Tanácsadó testületének kinevezett (biszexuális) igazgatóhelyettesével felnevelendő gyermeküknek. (Akinek a biológiai apja ugyanaz a meleg férfi donor, aki a korábban említett leszbikus páré.) Az említett fidesznyik vezető (Adorjáni Bálint) egyébként bekokózva megerőszakolja az állapotos leszbikus nőt (Péter Kata).

Nem tudtátok követni az eddigieket?

Nem bennetek van a hiba, tényleg nehéz az előadás élménye nélkül összerakni a „ki-kinek-a-gyereke” gráfot, a többszörös gordiuszi/sapphói/leszboszi csomó miatt… Most pedig bal kezetekkel kapaszkodjatok jól meg az (eddig 14.99x változtatott) gránitszilárdságú Alaptörvénybe (leánykori nevén Alkotmányba), melybe hamarosan VÉÉÉGRE bekerül, hogy két nem van, de azért Ádámot teremtette Isten először. (BTW: erre mindig is büszke voltam…) IRÓNIA ALERT!

Sőt, a jobb kezetekkel szintén kapaszkodjatok meg valami némethszilárdságú amorf izébe, mert az előadásban tovább hömpölyög a „gender fluid cunami” és hullámai végleg összekuszálják a szereplők nemi identitását és viszonyaikat! Ugyanis a leszbikus házaspár beültetésre váró tagjának, korábban homofóbnak aposztrofált exférjének fejét, egy beviszkizett/bedzsinázott, de romantikus éjszakán, egy derekára csatolt méretes fekete fallosszal, elcsavarja a beültetést szervező hölgy (Fodor Annamária), akiről kiderül, hogy női testbe zárt férfinak vallja magát.

Gálvölgyi János mindkét karaktere és jelenetei tovább erősítik a burleszk jelleget. Az egyikben az imént említett homofób férjből, fülig szerelmes biszex partnerré avanzsáló karakter, elvakult békemenetes idős apjaként kóstol bele a fia által is megtapasztalt ánuszfertályi örömökbe. A másikban pedig a szintén korábban említett meleg NER lovag konzervatív, vidéki édesanyjaként lesz szemtanú, fia transznemű partnerének szülésénél.

„Eredetileg a Mások munkacímet adtam készülő darabomnak, bízva abban, hogy az előadás után így sóhajt majd fel a néző: »Lám, ők sem mások!«” – írja a színlapon Pintér Béla.

„Idegenként az országban, idegenként a saját testedben, nincsen számodra hely.”  Pintér Béla

Fotók: Pintér Béla és Társulata honlap.

Korábbi beszámolóim Pintér Béla és társulatának előadásairól:

A bajnok
A démon gyermekei
A sehova kapuja
A soha vissza nem térő
A 42. hét
Anyaszemefénye
Az imádkozó
Gyévuska
Kaisers TV Ungarn
Marshal Fifty-Six
Parasztopera
Réka és az oltatlanok
Szutyok
Titkaink
Tündöklő középszer