Poszt a poszt.igazságról

Törzsiesedés + Dunning-Kruger hatás + érzelmi alapú érvelés + vágyvezérelt és/vagy motivált gondolkodás = POST-TRUTH

2016-ban a világ vezető szótárának, az Oxford Szótárnak szerkesztői szerint az év legfontosabb fogalma a Post-Truth volt. A posztigazság (majdnem-igazság, igazságon túli, igazságutániság) leegyszerűsítve (sic) azt az állapotot írja le, amikor az objektív tények háttérbe szorulnak és a közbeszédet inkább az érzelmek és a személyes hitrendszer befolyásolja. (Brexit, Trump stb.) Kis színes: ebben az évben még olyan szavak futottak a versenyben, mint a hygge, vagy az alt-right.

Múlt csütörtökön körbejártam egy konkrét posztigazságot, miszerint az elektromos autók környezetszennyezőbbek, mint belső égésű motoros társaik, (a cikk itt olvasható) ma pedig általában írok a fogalomról.

Érdekes és veszélyes erózió manapság a tribalizáció (törzsiesedés), a Dunning-Kruger hatás, és az aktuális tudományos konszenzus devalválódásának „Bermuda háromszögében” elsüllyedni látszó nemzetközi tudományos igazság. Az elmúlt időszakban sokszor keveredtem olyan polémiába, ami a személyes hitrendszerre épülő, érzelem-, és buborékalapú érvelés és motivált gondolkodás (motivated reasoning) mintapéldája volt.

Olyan éttermet kritizáltak a beszélgetésben résztvevők, ahol soha nem jártak, velem szemben, aki már tucatszor ettem ott. Olyan is előfordult, hogy egy nagy cég eladásának egy bizonyos folyamatáról (due diligence) hangzott el sokféle határozott vélemény, miközben én voltam az egyetlen jelenlévő, aki személyesen, tulajdonosként is részt vett már ilyen nagyvállalati átvilágításban. Olyan is megesett, hogy az elektromos autókkal kapcsolatos szokásos tévhitek kerültek elő, miközben én voltam az egyetlen jelenlévő, aki két elektromos autót is hajtva, személyes, közvetlen tapasztalatokkal is rendelkezem e témakörben. Ráadásul vételük előtt alaposan körbejártam a hivatalos tudományos (értsd: tény alapú, értékítélet nélküli) álláspontot.

A kognitív torzításokról (confirmation bias) egyébként itt írtam és ebben a cikkben is taglaltam a kategóriáit.

Persze „nincs új a nap alatt”, a globális felmelegedést relativizáló érdekcsoportok és az oltástagadókat etető tartalomgyártók is a dohánylobbi, még az ’50-es években (!) kreált öt lépéses technikáját alkalmazzák:

Első lépés: Posztigazság: a tudomány nem bizonyította be, hogy ok-okozati összefüggés állna fenn a dohányzás és a tüdőrák között.
Második lépés: Támogassuk azokat a dohányzással kapcsolatos kutatásokat, melyek cáfolják a dohányzás és a tüdőrák kapcsolatát.
Harmadik lépés: Dohány szerető (sic) tudósainkat (ha hárman vannak, akkor is) a „másik oldalként” pozícionáljuk. (SZÓLÁSSZABADSÁGOT nekik!)
Negyedik lépés: Így kialakul a médiában a „hamis egyenértékűség” (false equivalence) érzete.
Ötödik lépés: Ebben a helyzetben az önmaguk által saját buborékjukba és törzsükbe zárt emberek annak a kutatási eredménynek fognak hinni, amely jobban megfelel az érzéseiknek és előítéleteiknek, hiszen az ügy „vitatott”.

„Házi feladat”: Russell Crowe ‘The Insider’ (A bennfentes) című filmjének megtekintése. A film valós tényeken alapul. 1994-ben a hét legnagyobb dohány brand egy kongresszusi meghallgatáson (congressional hearing) eskü alatt vallotta, hogy a nikotin nem addiktív és nem is káros az egészségre. A következő videóban 2:53-tól látható az archív felvétel, amint mind a heten, roppant meggyőzően és határozottan állítják az említett, számukra akkor már nyilvánvaló hazugságokat. A videó ide kattintva megtekinthető. A jelenetnek persze van egy olyan tanulsága is, hogy a jelen cégvezéreitől sem szabad elhinni mindent pusztán azért, mert meggyőzőek és kutatásokkal támasztják alá, hogy termékeik, vagy szolgáltatásuk nem káros a testi, szellemi, avagy lelki egészségre.

Mindezzel pedig megérkeztünk az „igazság utáni” világba, ahol a tények helyett az érzelmek határozzák meg az emberek reakcióit.

A dohányipar (globális felmelegedés relativizálók, laposföld hívők, oltástagadók stb.) stratégiájának tehát nem a hazugságuk elhitetése, hanem a megosztó kételkedés felépítése a célja.

Egyébként az óriási dohány eladó márkák ezzel a technikával öt-hat évtizedig elkerülték a tilalmakat, csak 2008-ban (!) szabták ki az említett vállalatokra az első jelentősebb (200 milliárd USD) büntetést… Amúgy az egybites megafonos srácok és Putyin dezinformációs online trolljai ezért kreálnak hasonló ügyeket itthon, Európában és az USA-ban is, mint ami mára pártunk és kormányunk körmére égett: rendszerszintű korrupció, gyermekvédelem elmulasztása, urizálás, kábítószer ügyek stb. Ezért nevezik yachtnak a kis vitorlást, ahol Mártha Imre látható, ezért nevezik luxusautónak Új Péter Mini Countrymanjét, ezért mossák össze Puzsér Robi hat évvel ezelőtti nyilvános kijelentését Kanyó Endre és Kaleta Gábor lebukásával, ezért kezelik egyenértékűként a nehézdrogokkal egy ellenzéki politikus, vagy egy független újságíró füvezését. Stb. stb. stb. stb. és stb.

Dunning–Kruger hatás

Ne feledjük, David Dunning és Justin Kruger urak negyedszázada a Cornell Egyetem hallgatói körében végezték el híres tesztjüket, nem Texasban, Louisianaban, vagy Alabamában a vörösnyakúak körében… (Ez az oktatási intézmény az USA egyik legnagyobb kutatóegyeteme és tíz Nobel-díjast adott a világnak!) Mindebből az (is) következik, hogy nem csak a „hülyék” becsülik túl a tudásukat egy adott témakörben, hanem (szinte) mindenki, aki nem expert az adott témában. (Nyilván időnként én is.)

Ráadásul manapság mindenki könnyen, gyorsan (és persze szelektíven) találhat a saját hitét megerősítő, egy algoritmus által kényelmesen a buborékjára szabott tényeket a kaotikus online térben.

A tudomány beépített tévedésjavító rendszerei vs A Tévedhetetlen Nagyvezír

Ahogy Yuval Noah Harari írja, az egyházak (szent könyveikkel és komplex intézményrendszerükkel) éppúgy nem szorulnak folyamatos önjavító mechanizmusra, mint egy diktátor rendszere. Sőt, ezen szereplők éppen ellenérdekeltek e módszerek felépítésében és működtetésében. A tudomány azonban éppen a folyamatos önjavító igényétől változik, csiszolódik és fejlődik. Ebből persze az emberek csak annyit látnak, hogy egyszer lehet tojást enni, máskor egészségtelen, aztán megint az lesz a tudományos kánon, hogy egészséges a tojás.

Ezzel az önreflexív „teszetoszasággal” szemben a tévedhetetlen és mindig erős Vezér (Trump, Putyin, Orbán, Ferenc Pápa stb.) azonban nem lacafacázik ön-, és rendszerjavítással, hanem minden szarvashibája után, ugyanolyan tévedhetetlen határozottsággal nyilatkoztatja ki a következő világmegfejtést. BTW: szánalmas volt a covid alatt nézni, ahogy egy kerekasztal beszélgetésben a vírustagadó, milliárdos bevételű felelőtlen vitaminpápák (vitamincápák?), mint Gödény vagy Lenkei, hangos és persze roppant határozott sületlenségeket hangoztatva „megették reggelire” a nehezen érthető virológus profokat és PHD-ket. Kár. Különösen ilyen téteknél…

Kényelmes hazugság vs. kényelmetlen igazság (lsd. globális felmelegedés relativizálása)

Régi tapasztalatom, hogy a kényelmes hazugságokra mindig sokkal nagyobb az igény, mint a kényelmetlen igazságra…

Sokan a Leon Festinger által definiált kognitív disszonancia önkéntelen feloldása (pl. AI veszély trivializálása) és a vágyvezérelt gondolkodás (wishsful thinking) veszélyes kombinációja miatt lesznek struccpolitikusok pl. a mesterséges intelligencia, foglalkozásukra gyakorolt jövőbeli veszélyeivel kapcsolatban.

Dezinformációs online hadviselés

Azt persze értem, hogy a tudomány fentebb idézett önjavító mechanizmusából fakadó átlagpolgári tudományellenes szkepticizmus mellett a diktatúrák és multinacionális cégek által régóta használt „igazság hígító online troll és PR hadsereg” aknamunkája is szükséges a „többféle igazság” megjelenéséhez. Ennek a dezinformációs hadviselésnek persze egyre inkább részei digitális chatbotok és üzenetgenerátorok, melyek a kamuprofilokon keresztül azt az üzenetet hivatottak erősíteni, hogy az autoriter, vagy corporate narratíva mögött alulról szerveződő többségi támogatás és igény áll. Persze a nemzetközi szervezetek (lsd. pl. a WHO Covid kommunikációja) egyre nagyobb átpolitizáltsága is hozzájárult az emberek tudományellenességéhez, sőt hoax és fake news éhségükhöz. (A Föld lapos, a Holdon sosem járt ember, Elon „Mars” Musk időutazó.) A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy a sületlenségeket fel kell hangosítanunk az aktuális tudományos konszenzus szintjére.

„Az objektivitás célja nem az, hogy egyensúlyban legyen az igaz és a hamis – hanem hogy érvényre juttassa az igazságot”. (Lee McIntyre)

Azonban, ha az aktuális nemzetközi tudományos konszenzust (míg nem frissül) nem fogadjuk el origónak egy vita során, értelmetlen az érvelés, hiszen nem egy nyelvet beszélünk. A Fidesz tudatos, újrakeretező nyelvpolitikája miatt már olyan alapfogalmakról is mást gondol a két politikai oldal, mint: demokrata, liberális, hazafi, szólásszabadság, háború, tüntetés, nemzet(i), magyar, feminizmus, woke, BLM stb. Nem csoda, hogy egyre ordasabb posztigazságok uralják a közbeszédet:

– gyerekvédelem fontosságának hangsúlyozása vs. Kaleta és Kanyó szerecsenmosdatása
– új kábítószer törvény vs. alkoholizmus mértéke Magyarországon
– keményen dolgozó kisemberek vs. egyre növekvő méretű yachtok, kastélyok, New-yorki penthouseok és krokodilbőr Hermès Birkin
– szuverenitás vs. Rákosrendezőn kis Dubai
– Pride betiltó homofób uszítás vs. a leszbikus migráns házastársával gyermeket nevelő Afd elnöknő (Alice Weidel) ajnározása
– keresztény erkölcs vs. kleptokrácia
– békepártiság vs. Putyin háborújának támogatása
stb.

Az érzelemalapú „(i)gazsághoz” könnyebb és gyorsabb út vezet, mint a tényalapúhoz

Az adott szekértáborban (kormány/ellenzék, iPhone/android, petrolhead/elektromos autó stb.) legitim és hiteles(nek tűnő) összeesküvés elméletek és negyed-igazságok gyorsan és egyszerűen megérthetőek, viszont a tényalapú és tudományos igényű érvelés fogyasztása mindig jóval nehezebb és időigényesebb út.

Persze a médiatér megváltozása és annak közösségi verziói elmosták a határt a tények és vélemények között. Nyilván fake news már a Facebook előtt is volt, de a social media óriási méretű és elérésű virtuális és virális játszóteret adott ennek a kártékony formátumnak. Ráadásul már az értékes és hiteles hírek értékét is devalválhatja az a hazugság, amikor egy törzs nagy eléréssel rendelkező törzsfőnöke (pl. Trump) fake news-nak nevez egy valódi hírt.

A végére pedig álljon itt egy híres példa a posztigazság leplőzetlen megjelenésére. 2016-ban amikor egy vitaműsorban a Donald Trump mellett kampányoló Newt Gingricha-t egy riporter a közbiztonság relatíve jó állapotát mutató statisztikákkal szembesítette, Gringich a következőt mondta: „Képviselőjelöltként amellett fogok állni, amit az emberek éreznek, ön pedig maradjon csak nyugodtan az elméletalkotók oldalán.” A szintén Trumpot támogató Scottie Nell Hughes pedig azt állította: „a kampányban nincs olyan, hogy tény”.

Persze jól tudom azt is, hogy ennek a cikknek a feldolgozása is többet vár igényes olvasójától, mint egy népszerű, egy-bites, konzerv „(i)gazság” hangos és érzelemvezérelt szajkózása.

A következő „globális záróképet” mesterséges intelligenciával gyártattam.

A dohányipar öt lépéses igazságcsavaró módszerleírásának forrása ez a könyv: Lee McIntyre: Post-Truth, 2018