Így ver át a saját agyad!

A múlt keddi, kognitív torzításokról szóló amatőr fotelszakértésem kapcsán sok kérdést kaptam az ismerőseimtől, ezért ezúton lekerekítem egy (tényleg) utolsó szöveggel a kialakult teljes polémiát. A motivációmról csak annyit, hogy a gimnáziumi (1983-87) pszichológia órák óta (az egyik érettségi tantárgynak is ezt választottam) foglalkoztat, hogy mit miért teszünk mi, emberek. Azt már korábban, az általános iskolában megtapasztaltam, hogy érzékenyebbek a „lokátoraim” az átlagosnál, ha az emberek gondolatainak a „megfejtéséről” van szó. BTW: ezt a tulajdonságomat mindkét gyermekem (sajnos-hálistennek) örökölte, ennek minden előnyével és hátrányával…

Huszonegy éves korom óta, 33 éve vagyok vállalkozó, tulajdonképpen egész felnőtt életemben embereket oktattam/vezettem.

Eladtam és eladattam mindenféle portékát (magamat, gondolatot, for- és nonprofit terméket, szolgáltatást, céget stb.) különféle népeknek. Volt, hogy 25 hatévesnek, volt, hogy 3000 felnőtt alvállalkozónak. Bár az utóbbi esetben tulajdonos voltam, de a cég jellegéből adódóan, napi szinten, közelről láttam a sokszínű emberi interakciók sokaságát a gyakorlatban. Mindezen elméleti és gyakorlati tapasztalások több mint három évtizedes egymásra épüléséből szintetizáltam magamnak mára egy koherens „nagy képet”. Mindezek alapján csak olyan tartalmat állítok elő, fordítok vagy hivatkozok/linkelek ide, amit a korábban leírtak alapján hitelesnek és a gyakorlatban (fel)használhatónak tartok.

Ahogy az említett korábbi cikkemben írtam: „A kognitív torzítások (cognitive bias) során a saját agyunk úgy ver át minket, mintha egy minden hájjal megkent politikus, egy bigott hittérítő, és egy erkölcstelen kereskedő Bermuda-háromszögének epicentrumában piknikeznénk. Máshogy fogalmazva, (pl.) a kockázatok értékelésekor gyakran nem racionális döntéseket hozunk, mert agyunk olyan mentális rövidítéseket (mental shortcuts) választ, amely valójában megakadályozza, hogy helyes döntést hozzunk.” 

Ma a múltkori cikk (ide is beillesztett) képén látható elfogódottsági kategóriákat fejtem ki bővebben.

Utánfutóhatás (Bandwagon effect)

Az ember hajlamos mások elképzeléseinek vagy cselekedeteinek a követésére. Mondhatjuk ezt csordaszellemnek, vagy „politikailag korrektebben” Lemming-hatásnak, ugyanarról a rég ismert, sokak által megénekelt tényről beszélünk. Veszélyes fake-news spirál, amikor egy adott buborékon belül egyre többen osztják meg az egyre népszerűbbé váló „tényt”, így tovább növelve elfogadottságát és hitelét. Nyilván sokkal egyszerűbb csatlakozni egy éppen a világképünkbe illő gondolathoz, mint kiénekelni a homogén törzsből és kritikus gondolkodással hozzáállni egy számunkra mégoly kedves ember/törzs kijelentéseihez. Kipukkanásukig minden lufit (tulipán, tőzsde, ingatlan, hitel, tech-startup stb.) egyre nagyobbra fújnak. Az Udvariassági torzítás (Courtesy bias) alapja is ez. Az ember egy adott társaság által jobban elfogadott véleményt alakít ki, hogy elkerülje a konfliktust.

„A fekália jó, hatmilliárd légy nem tévedhet!”

Hitbéli elfogultság (Belief bias)

Ez akkor történik, amikor valaki az eredmény hihetősége vagy plauzibilitása alapján fogadja el egy adott érvelés erősségét. A személyes élmények és eredmények sokkal meghatározóbbak lehetnek, mint a felsorakoztatott érvek. Valójában egy érv érvényessége független a következtetés igazságától: vannak érvényes érvek a hamis következtetések, és érvénytelen érvek az igaz következtetések mellett. Ezért hiba egy érv érvényességét a következtetésének elfogadhatósága alapján megítélni.

„Apám egész életében dohányzott és 90 évig élt, tehát a dohányzás nem káros az egészségre.”

Elfogultsági vakfolt (Blind spot bias)

Az ember saját magát kevésbé elfogultnak látja, mint másokat. Ezt a torzítást a politikai térben és a kommentszekciókban folyamatosan tetten érem. Pl. nem látok nagy különbséget a DK és a Fidesz agresszív nyugdíjas szavazói között. Azonban nyilván nem csak a nyugdíjas szavazók élnek véleménydiktatúrában, kérjétek csak meg az adott törzs tagjait, hogy mondjanak három hasznos döntést az ellenkező szekértábor vezetőitől. Általában nem tudnak, pedig nyilvánvalóan nem csak rossz döntéseket hozott az adott politikai törzs vezetősége.

„Nyilvánvalóan elfogultak a Nikonosok (androidosok, fradisták stb.), nem igaz, hogy nem látják, hogy a Canon (iPhone, Újpest stb.) mennyivel jobb!”

Tömörülési illúzió (Clustering illusion)

A nagy mennyiségű adatokban előforduló, kisebb csoportosulások vagy tömörülések fontosságának túlbecslése, nem létező fantomminták feltételezése. Ilyenkor a jellemzően alacsony esetszámú eseményen megfigyelt összefüggés csak a véletlennek köszönhető. Ezt a torzítást az amatőr tőzsdei vagy kaszinólátogató „remegő kezűek” körében tapasztalom folyamatosan. Ezek a „gamblerek” azt hiszik, hogy ha már háromszor piroson ált meg a rulettgolyó, több esélye van annak, hogy negyedszerre a feketén állapodik meg. (Akit ez a téma jobban érdekel, Amos Tversky, Thomas Gilovich és Robert Vallone szövegeiből tudakozódhat.)  Ugyanebbe a hibába esik az a kezdő befektető, aki múltbéli hozamokból következtet (lineárisan gondolkodva) a jövőbeli hozamokra. A szerencsejátékosok tévedése (Gambler’s fallacy) is ezen alapul.

(Kis színes: Nicolas Cage filmszerepeinek száma és az USA-ban medencébe fulladók száma között közepesen magas korreláció volt megfigyelhető 1999 és 2009 között. Továbbá ugyanebben az időszakban, szintén az USA-ban, az egy főre eső margarinfogyasztás és a válások aránya között erős korreláció (0.992) volt megfigyelhető. (Forrás: tylervigen.com)

„Egyhuzamben már ötször jött ki a fekete ezen a rulettasztalon, a következő szám biztosan piros lesz!”

Megerősítési torzítás (Confirmation bias)

Olyan információk, adatok keresése, találása és elfogadása, amelyek megerősítik az előzetes prekoncepciókat. A meggyőződésünkkel ellentétes, vagy azokat megkérdőjelező információkat nem akarjuk megismerni. Mindenáron el akarjuk kerülni, hogy bebizonyosodjon a tévedésünk. Ezt a torzítást is nap mint nap tapasztalom a politikai buborékok vastagodó falain belül. Bármilyen negatív megállapítástól elzárkózunk, vagy hamisnak és rosszindulatúnak minősítjük ezeket. Még egyszer hangsúlyozom, mindkét oldal lövészárkának katonái viselik ezt a szemellenzőt!

„Nem értem, hogy értelmiségiként, miért vagy hajlandó 444-et/888-at olvasni!”

Birtoklási hatás (Endowment effect)

Az ember magasabbra értékeli a már birtokolt tárgyakat, mint azokat, amelyeket még meg kell szereznie. Például ez történik, amikor a lakásunkat, házunkat vagy autónkat szeretnénk eladni. A birtoklási hatás miatt könnyen előfordulhat, hogy a piaci értékénél többre tartjuk és irreális árat kérünk érte. A vevők számára azonban ezek a tárgyak idegenek, ezért ők „csak” a piaci árat fogják megfizetni. (Ezért biztosítják gyakran a kereskedők a kipróbálás lehetőségét.)

„Pofátlanság, hogy nem veszik meg fél éve az autómat, pedig remek áron kínálom!”

Dinamikus inkonzisztencia (Hyperbolic discounting)

A kisebb és hamarabb bekövetkező eredményeket preferáljuk a későbbi nagyok helyett. A dinamikus inkonzisztencia hosszútávon következetlen döntésekhez vezethet – az emberek olyan döntéseket hoznak ma, melyeket utólag nem hoztak volna meg, noha az érvelésük ugyanaz marad. (Ezért nem fektetnek be az emberek hosszútávra.)

„Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!”

Az érvényesség illúziója (Illusion of validity)

Az előrejelzések készítésekor az emberek hajlamosak azt a kimenetelt választani, ami a legjobban reprezentálja a bemenetet. Ennek hátterében az áll, hogy csökkenteni szeretnénk a világ kiszámíthatatlanságából fakadó feszültségünket és megnyugtat minket, ha (legalább valamennyire) „meg tudjuk jósolni” a jövőnket. Különösen káros lehet ez komoly hatalommal bíró politikusoknál vagy vezető üzletembereknél, akiknek a döntései sok ember életére gyakorolnak markáns befolyást.

„Ne akadékoskodj, tudom mit csinálok, 30 éve vagyok már a pályán!”

Struccpolitika (Ostrich effect)

A negatív információk kerülése azáltal, hogy úgy teszünk, mintha nem léteznének. Ezt nem kell hosszan taglalni, hiszen közismert sport.

„Milyen globális felmelegedés? Mit számít, hogy két-három fokkal melegebb lesz?”

Vásárlás utáni racionalizáció (Post-purchase rationalization)

Pozitív érvek felsorakoztatása a korábban általunk kiválasztott opció mellett. Érdekes paradoxon, hogy sok esetben, minél intelligensebb valaki, annál ügyesebben tudja megideologizálni a döntését utólag.

„Igaz, hogy méregdrága volt ez az óra, de visszahozza az árát a presztízse miatt!”

Reaktív leértékelés (Reactive devaluation)

Egy gondolat elvetése csak azért, mert nem kedvelt személytől, vetélytárstól, ellenségtől származik. Ezt persze szintén sokszor tapasztalom az adott gazdasági és/vagy politikai háború lövészárkaiban.

„Kihajtható telefon? Nem véletlen, hogy az Apple nem kísérletezik egy ilyen bizonytalan technológiával!”

Kockázati kompenzáció vagy Peltzman-hatás (Risk compensation)

Túlzott kockázat vállalása, ha biztonságban érezzük magunkat, és túlzott óvatosság, ha a kockázatok nőnek. (Sam Peltzman közgazdász 1975-ben értekezett erről, innen az elnevezés.) Magyarán minél nagyobb a biztonság, annál nagyobb a felelőtlenség a polgárok részéről a döntések meghozatalában, és annál nagyobb lesz a kockázatuk. Kb. ezen torzítás miatt fújták (és nyilván fogják fújni) kipukkanásig a legtöbb lufit a jelzáloghiteltől a tech startup finanszírozáson keresztül a kripto-pénzekig bezárólag.

„Ne legyél nyúlbéla, évek óta töretlenül nőnek az ingatlanárak, a szomszédom már a harmadik házát veszi hitelből!”

Status quo hatás (Status quo bias)

Az eredetileg kialakított döntéshez, eljáráshoz való ragaszkodás ez. Az ember nehezen ismeri be, ha korábbi választása hibás volt, és minél tovább tart ez az állapot, annál nehezebb beismernie. Ezt a hibát gyakran óriáscégek is elkövetik. 1985-ben pl. a Coca Cola bemutatta az új Coke-t, az eredeti íz újragondolását. Korábban a vak-teszteken rendre az új íz nyerte el a kostolók tetszését, azonban a polcokra kirakott kóla már óriásit bukott a piacon. Az klasszikus amerikai tradíciók kedvelői utcákon öntötték ki nyilvánosan az új kólát és tiltakozó klubok alakultak országszerte. A viselkedéstudomány megfigyelései szerint igaz ez a politikában is. A hivatalban lévő jelölt a status quo hatás miatt helyzeti előnnyel indulhat a kihívói ellen. Minél több új jelölt vesz részt a választáson, annál nagyobb lesz a hatalmon lévő előnye…

„Ezek is lopnak, de legalább kormányoznak is!”

Sztereotipizálás (Stereotypy)

Az észlelő úgy kezeli a másik személyt, mint egy társas kategória (nemi, etnikai, faji, nemzeti, foglalkozás béli stb.) bárkivel felcserélhető tagját, az egyént a csoport tökéletes reprezentációjának tekinti (Fiske 2006). Walter Lippman újságíró volt az elsők egyike (1922-ben), aki a sztereotípia kifejezést használta az emberek kategorizálásával kapcsolatban.

„Ne legyél már ennyire szőke!”

Reaktancia (Reactance)

Belső kényszer arra, hogy az ellenkezőjét tegyük, mint amit elvárnak tőlünk, mivel úgy véljük, hogy korlátozni akarják választási szabadságunkat. A reaktanció egy olyan pszichológiai jelenség, amely a motivációval és a heurisztikával kapcsolatos, vagyis a mentális rövidítésekkel, amelyekkel döntéseket hozunk, anélkül, hogy a logikán alapuló reflexiós fázisba mennénk.

„Nekem te ne mondd meg, mit csináljak! Már annyiszor mondtad el, hogy menjek el végre prosztatavizsgálatra, hogy most már biztosan nem megyek.”

Forrás: viselkedestudomany.hu