Szerető (2/3)

Nos, általában az erotika utáni sóvárgás. Egy tartós, mégoly jól működő kapcsolatból, vagy házasságból is kikopik idővel az erotika. A tartós együttélés nem kedvez neki. Egy házasság nem csak felhőtlen dolgokról szól. Egyfajta projekt, életközösség az utódok felnevelésére, gazdasági összefonódás, esetleg függőség, jobb esetben barátság, ja és nem utolsó sorban egy szexuális kapcsolat. A dolgos mindennapok, problémák a gyerekkel, pénzzel, háztartással, munkahelyi stressz stb. nem kedveznek a szexualitásnak. A házastársak együtt fekszenek, kelnek, ami ugyan csak nem hat ösztönzően a vágyakra. A napi teendők mellett nem marad idő, kedv, s energia arra, hogy a másikat elvarázsolják. A nők éveket töltenek a szüléssel, a gyerekek nevelésével, s férjükről meg-meg feledkeznek. De ha nem is, számukra az esetek többségében ez akkor is valami kötelességféle, s annak megfelelően állnak hozzá.

E cikksorozat első tagja itt található.

Mindazonáltal a férfiak egy takaréklángon égő szexszel évekig elvannak, mert náluk a kielégülésen a hangsúly, s ahhoz a nőnek nem kell nagyot alakítania. A szexuális frusztráció egy nőt sokkal hamarabb utolér egy tartós kapcsolatban. Neki ugye ok kell a szexhez és erre a házasságában egyre kevesebbet talál. Ezzel szemben a férfinek elég a hely is, egy quicki akár az ajtó mögött is belefér. A házasság mindennapjai tehát az erotika lassú háttérbe szorulásával járnak. Ezzel szemben erősödnek mindazon kötelékek, amik a kapcsolatot építik. A szeretet például nem erotikus alapon épül, hanem a közös munka, közös problémák által erősödő összetartozás érzésben burjánzik leginkább.

Egy házasság legnagyobb közös értékei, a bizalom, megértés, szeretet – és nem az erotika.

Azonban, ha mégoly jól működik is minden, az erotikáról az ember nem szeretne végleg lemondani. Személyiségfüggően, erősen változó formában, jelentkezik egy szeretői kapcsolat igénye az egyes embereknél. Minthogy a szerető kérdés tabu és tiltott területnek számít, kevesen mernek erre a területre lépni, vagy ha igen, csak a legnagyobb körültekintéssel és titoktartással. Ez a tény egyébként már önmagában is igazolja a kapcsolat iránti elkötelezettséget.

Ezt a partnernek is illene tudni!

Tehát vérmérséklettől és szabadelvűségtől függően merészkedik ki-ki a tiltott területre, hogy ösztönélete parancsának engedelmeskedve, vagy csupán nem ellenállva, ne tagadja meg magától azt, aminek igénye számára tudatosan, vagy csak tudat alatt már megfogalmazódott. És még valami! A „hűtlenségre” nem akkor vetemedik az ember először, amikor félrelép, hanem amikor elsőként félregondol. Amikor erotikus gondolatai nem csak partnerével kapcsolatban ébrednek, amikor szexfantáziálás közben új arcok villannak a képbe.

Ezért az állításért sokan megköveznének, igaz, nem kijelentésem erkölcsi súlyán ütköznek meg, hanem mert találva érzik magukat. Elsősorban azok, akiknek egy félrelépéshez sosem lenne bátorságuk, s a bátorság hiányát szigorú erkölcsi elvekkel pótolják. A polgárpukkasztó Oscar Wilde világosan fogalmaz:

A kísértéstől egyféleképpen szabadulunk meg, ha engedünk neki.

A dilemma pedig marad örök vitalap, vajon az önmegtartóztatás okozta lelki teher, vagy a polgári élet játékszabályainak felrúgása okoz nagyobb kárt az ember életében. És akkor még a partnerről említést sem tettünk. Ez a természet adta örök dilemmák egyike. Kinek a szemszögéből nézzük a dolgokat? Az antilop, vagy az oroszlán szemszögéből? Valójában mindkét nézet egyazon természet más megközelítése. A kérdés csupán melyik irányban vagyunk elfogultak érzelmi elkötelezettségünk okán. Ha mondjuk egy természetfilm az aranyos antilopokról szól, nekik drukkolunk, ha a büszke oroszlánokról, akkor meg nekik. Az előző gondolatmenetből adódik, ha a férfi kalandjait meséli, izgatottan hallgatjuk, ha a nő a megcsalattatásának kálváriáját, akkor meg őt sajnáljuk. Persze ez fordítva is így van, de udvariasságból maradjunk ennél a példánál, hiszen, mint tudjuk, félre csak a férfiak lépnek. Kérdés persze, hogy kivel? A nők mindig csak áldozatok – félrelépéseikben is. Ezt már minden kisgyerek tudja.

Egy férfinek nem kell ideológia arra, hogy szerető után nézzen. Erre őt vadászösztöne mindig is „feljogosítja”. A nőnek, aki hajdan megkapta álmai lovagját, már nehezebb dolga van. Ő még immoralitásában is morálisan kívánja igazolni magát, tehát valamire hivatkozni kell. Na ebben már kevésbé van nehéz dolga! Öt másodperc alatt ezer okot is talál arra, hogy miért kell máshol keresgélnie.

És, hogy így van, maga is elhiszi.

Valójában mindketten menekülnek a hétköznapokból. Odahaza, akár egy taposómalom egyhangúsága, takarítás, pelenkázás, mosogatás, főzés, vasalás váltakozó sorrendben. S miközben a családi háztartás malmában őrlődnek, gyéren zöldellő szerelmi kertjük egyre csak satnyul. Aztán egy szép napon sivatagos érzelmi életük egy illatos oázissal gazdagodik, ahol időnként gyertyafényes romantika várja őket és mindaz, ami odahaza hiányzik. Szenvedélyes szex, figyelmesség, gyengédség a férfiaknak – gyengédség, figyelmesség és szenvedélyes szex a nőknek.

Az alfa hím privilégiuma.

Természetből és a történelemből vett példák igazolják, hogy a hárem az alfa hím privilégiuma. Sok populációban élő állatról tudjuk, hogy az utódnemzés joga az alfa hímet (vezérbikát) illeti meg. Ez az emberi társadalomban sincs másképp. Az erkölcs is csak a kisemberek életét szabályozza, a hatalmasokra nem vonatkozik. A hatalomnak külön szabályai vannak. Még a többnejűséget nem támogató társadalmak sem ütköznek meg azon, hogy az uralkodó udvarhölgyeket, azaz metreszeket (ágyasokat) tart. Ezek gyakorlatilag a hivatalos szeretők funkcióját töltik be. Bár ezeket a hölgyeket nem éppen az uralkodó iránt táplált olthatatlan szenvedély motiválja, a szerep a hölgyek számára kétségtelen előnyökkel jár.

A szerető szerep intézményesített formájára a történelemben számos példát ismerünk. Már a görögöknél feltűnik a hetéra, a professzionális szerető szerepében. A hetérák a férfiakat minden szinten elvarázsolni képes, művelt hölgyek voltak. A legelőkelőbb társaságokban is otthon érezték magukat, tehát megítélésük alapján nem hasonlíthatók a mai prostituáltakhoz. A hetérák mindamellett a testi szerelmet művészi szinten űzték, elől jártak az elmés társalgásokban, táncban, zenélésben. Minthogy fáradozásaikat busásan honorálták, csak a legjobbaknak, legszebbeknek volt esélyük ebben a foglalkozásban kitűnni.

Érdek szeretők.

Egy független nő, ha csak nem szerelmes, két okból létesít szexuális viszonyt. Vagy kapcsolatot remél, vagy valami mást. A valami más paletta nagyon széles, de mindig érdek meggondolások húzódnak meg mögötte. Lehet pénz, ajándék, materiális, vagy immateriális támogatás, egyéb előnyök. Egy nő talán tetszésből, vagy kíváncsiságból is lefekszik valakivel, de ha az előző két dolog egyike sem adott, max. két-három alkalommal. A nők születetten anyagias lények és ez érthető is, mert fészket csak „anyagból” lehet építeni. Tehát a nők „megvásárolhatóságának” nem erkölcsi oka van. Szemben a nőkkel, a férfiak azért létesítenek szexuális viszonyt, mert testi vágyaikat akarják kiélni. A férfi vágyai, a nő érdekorientáltsága kiegészítik egymást. A szexuális viszonyok házasság melletti leggyakoribb formája a kompenzatív (ellenszolgáltatási) alapon létrejött szexuális kapcsolat. A paletta nagyon széles. Legelidegenedettebb formája a prostitúció, ami mai formájában szélsőségesen elhidegült, érzelemszegény.

Folyt. köv. (A sorozat befejező része jövő csütörtökön érkezik.)