Szindbád, a forradalmár

Aki olvasta a Nyíregyházán élő író előző két könyvét, az jól tudja, hogy a főszereplő egy Schiffer Árpád nevű nyomozó, aki gyerekkorát Bagdadban töltötte, udvari orvosként szolgáló apjával. E könyv cselekménye is szülővárosában, a regény szerinti Nyárligeten játszódik.

Ez a kötet, a maga 873 oldalával mindkét elődjénél vastagabb, és nem kevésbé élvezetes. A cselekmény ugyanúgy bűnügyek füzérére, az idő lassú haladására épül, a főszereplő karaktere továbbra is kicsit mesés, valahol a realizmuson túl, a lektűrön innét. Az előző kötetben a négy év szibériai kényszermunka történetét olvastuk (ahonnét a főhőst kiemelték, és nyomozóként dolgoztatták, eléggé fantasztikusan hangzik, ugye?), úgyhogy a folytatás 1949-ben kezdődik, és az 56-os forradalom végnapjaiban fejeződik be.

Egy nagyon durva gyilkossággal kezdődik az első fejezet, amelyre csak sok száz oldal után térünk vissza, amikor az ügy Szindbád, azaz Schiffer őrnagy asztalára kerül. Ő egyébként nagyon változatos ügyekben nyomoz. Évekkel ezelőtti gyilkosság, négyszáz malac eltűnése, a csip-csup ügyektől kezdve a fontosnak tartott politikai ügyekig. Szindbád, aki a Horthy időkben is sikeres nyomozó volt, gyanús a rákosista elitnek, be kell lépnie a pártba, de a regény fikciós világa szerint mégis (többnyire) ki tud maradni a kor kegyetlenkedéseiből. Azokat mintegy oldalnézetből látjuk.

Egyébként is sokat tartózkodunk Szindbád fejében, aki mesél saját érzéseiről és a környékbeli emberek szokásiról. Például egyik beosztottja, Hudák hadnagy mélyszegénységben eltöltött gyerekkoráról. A humor Csabai László nagy képessége, a legrettenetesebb történetet is abba pácolja (lásd az eldugott szalonna megdézsmálásának történetét, és azt, hogy a fiú hogyan jár túl apja eszén a szalonnába vésett kereszt felfedezésével). Igazán élvezetes, amikor Szindbád elkanyarodik a szorosan vett témától és mesél. Például amikor hazaér az albérletébe, és ott azzal fogadják, hogy a helybéli csapat legyőzte a debreceni, erősebbet. És akkor Szindbád egy oldalon át meséli el, hogy mit gondolnak a nyárligetiek a debreceniekről.

Az úristennel kezdi, aki a hatodik nap végén rájön, hogy nem teremthet csak nagyszerű dolgokat, ezért a nap végén „… förtelmes dolgokat teremtett. Ezek egyike a debreceni polgár. A civis. Számtalan bűn és gyalázatosság jellemzi a civist. Kevély. Fösvény. Buja. Irigy. Torkos. Haragtartó. Rest a jóra. A Legfőbb vétke pedig, hogy lenézi a nyárligetit. Olyannyira, hogy a „tirpák” szót szidásra használja.” És így megy ez, a sérelmekről szóló gyakorlati példákkal.

És akkor még nem is említettük a regény két lényegi elemét, amik a trilógia első két kötetében egyáltalán nem szerepeltek. Hallatlanul agyafúrt, vicces és tökéletesen váratlan módon belekeveri a vidéken csordogáló történetbe a nagypolitikát.

Egyszer csak a Rákosi házaspár hálószobájában találjuk magunkat.

És kiderül, hogy Fenyicska és Matyusa között nem megy minden jól az ágyban. Néhányszor visszatérnek az ilyen fejezetek, az utolsó azon a napon játszódik, amikor a leváltott pártfőtitkár Moszkvába indul „gyógykezelésre.”

A másik váratlan elem Szindbád egy szegedi utazásához kötődik, ahol találkozik az előző kötetben megismert, szibériai élete egyik fontos szereplőjével. Ez utóbbi eset annyira valószerűtlen, hogy amennyiben a regény talapzata nem lenne ennyire erős és Szindbád karaktere ilyen valószerű, akkor ez az epizód agyoncsapná a könyv hitelét. De nem ez a helyzet.

És még nem is beszéltünk a gonddal rekonstruált helyi, paraszti beszédről, a lefegyverzően érdekes néprajzi adalékok garmadájáról és az 56-os forradalom vidéki napjainak szemléletes, végsőkig hiteles ábrázolásáról.

Meg az elmaradhatatlan, „funkcionális” szexjelenetekről. Feledhetetlenül borzalmas az a rövid epizód, amikor az özvegy, mint megtudjuk 52 éves, Ungváry grófné Pestről feljön, hogy eleget tegyen Szindbád idézésének, és az állomásról volt kocsisa, most fuvaros szállítja a városba. Egy elhagyatott szakaszon aztán a kocsis megáll, és arra a kérdésre, hogy miért nem mennek tovább, azt válaszolja (a maga szavaival), hogy most magáévá teszi.

„Muszáj ezt?”– kérdezi, és „leveszi a bugyogóját”.

De a zokogását nem tudja elnyomni.

Remek könyv, kétheti szellemi táplálék még a leggyorsabban olvasó könyvbarátoknak is. Vajon lesz-e a sorozatból tetralógia? A befejezés, szokás szerint lehetővé teszi. Kíváncsi lennék, hogy az 1901-ben született Szindbád hogyan boldogulna a kádári konszolidáció idején.

(Magvető, 2017, 873 o., tervezet Pintér József, ára 5499 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)