Addig se iszik

Hányszor, de hányszor megfogadtam, hogy nyitottabban fordulok a tömegkultúra jelenségei felé…

Erről a könyvről, amit talán sose vettem volna kézbe, ha nem nyeri el a Libri Közönségdíjat, azt hittem, hogy valami harmadosztályú kabarétréfa-gyűjtemény. Hát nem. A könyv pozitív sokkhatást idézett elő bennem. Az első pillanatban elvarázsolt. Frissnek, okosnak, műveltnek, viccesnek éreztem már az első oldalon. Ahogy egyre mélyebbre ereszkedtem a világába, további erényeket is felfedeztem. Társadalom- és rendszerkritikus, de sehol máshol nem látott módon. És ahogy pestiesen szokták mondani: kemény, mint a vídia.

A kötet egy 27 prózaíróról szóló paródia-gyűjtemény. Egyvégtében nemigen olvasható, és nem is lehet azt mondani, hogy mindegyik írás méregerős. De a gyengébbek is széles amplitúdóval nevettetik az olvasót. A halvány mosolytól a nyerítésig terjed a regiszter.

A viccesség már a tartalomjegyzéknél kezdődik. A szerző három részre osztja a tárgyalt írókat:

1. Bajszosok
2. Budapestiek

III. Nem balett-táncosok

Ahogy mondtam, már az első oldalon megnyert a könyv, a Krúdy Gyuláról írott paródia címéhez fűzött lábjegyzettel

„Ma Szindbád viszi az oviba.”

„A tirpák Casanova. A férfi Proust. A szatmári Virginia Woolf. Hangját hárfához, termetét NBA játékosokhoz szokás hasonlítani. Miatta ringunk abban a csalfa hitben, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában mindenütt, mindig és szüntelen, friss libatöpörtyű-illat szálldosott a légben, mely töpörtyűt egy kancsal Miss Universe szervírozott démoni catwalkkal. Kalapok, sonkák, bormérések nagy ösmerője. A női nyakszirt specialistája, harisnyaprofesszor, hosszú fekete/szőke/barna/vörös hajszál-gyűjtő: az asszonyállat David Attenborough-ja. Ráadásul még egy fröccsfajtát is elneveztek róla. Érhet-e el író ennél többet a magyar glóbuszon?”

Azzal kellett volna kezdenem, hogy nem kell megriadni attól, ha valaki esetleg egy sort se olvasott egy-egy kipécézett írótól (mondjuk Krasznahorkaitól vagy Bodor Ádámtól), a paródia attól még a legtöbb esetben tökéletesen élvezhető, ami nem kis teljesítmény. Itt fontos megjegyezni, hogy a kevésbé tájékozottak megtévesztésére a szerző két nem létező személyt is a valóságosak közé kevert, Hántes S. Tamást („gonzó újságíró, önjelölt író, okleveles kazánszerelő és amatőr régész, született ezerkilencszáz kibaszott hatvanhétben, Csepelen”), illetve Pepsi Kalasnyikovot („Berlinben élő orosz-ukrán-tatár-belarusz-csecsen író, újságíró, rádiós műsorvezető, anarchista, performer, drogfüggő és boldog apuka”).

Természetesen a legnagyobb örömöt azok az írások szerzik, amelyek mögött olvasmányélmények állnak. Bízvást kijelenthetem, hogy a kötet csúcspontja a Móricz paródia, amelynek címe Retyerutyák. Ez egészen mélyen ereszkedik a politikai konkrétumok kénkövesen forró barlangi tavába. Hogy nem halunk ott kínhalált, az a szerző nyelvi és történetbonyolító erejének köszönhető. Néhány száz kilométerrel keletebbre egy ilyen írás könnyen az író életébe kerülhetne.

Egy másik kiemelkedő darab az Örkény István Legújabb Egypercesei című darab, amely képes arra, hogy olyan műveket mutasson be, amelyeket Örkény maga is írt volna, ha megéri a mát.

Nagy kedvencem:

„AZ EL NEM FOGADOTT SZAKMAI ÖNÉLETRAJZOK KÜLÖNDÍJASA”

„Kovács József vagyok. Szeretem a csípőset.”

Végül meg kell említeni egy másik kiemelkedő részt: a száz-egynéhány éves Márai Sándor napló-szösszeneteit. Lehet, hogy a túlvilágról írja őket? Azért merül fel, mert kortársai is szerepelnek bennük, például Hamvas és Illyés. Utóbbiról nem hízelgő a véleménye Bödőcs átiratában:

„Illyés hazaérkezett Washingtonból. Baseball-sapkában forgatja ravasz parasztszemeit, lesi a libacombot, azt se bánja, ha hamburger-be teszik neki. Az írástudók eladták a lelkület és nem kértek számlát. Megint erősödött a Júdás-ezüst a dollárhoz képest.”

A könyv címe a Hamvas Béla paródiából származik, a 163. oldalról: 

„Lao-cét egyszer megkérdezte egy eunuch: Miért jó szalonnázni? Amiért írni – szólt a bölcs. Az ember addig se iszik.”

Alighanem én vagyok Bödőcs Tibor egyetlen olyan olvasója, aki nem azzal a kiáltással vette kézbe a könyvet, hogy „Hadd lássuk, mit tud ez a standupos?!”

Óriási érdeklődésem támadt: ha csak fele ennyire tehetséges abban, akkor óriási lehet. Ősszel megnézem élőben.

(Helikon, 2017, a kötetet szerkesztette Cserna-Szabó András. Borítófotó: Máté Péter, borítóterv: Tillai Tamás. 208 o., ára 2999 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)