Az éves beszámolók publikálása után mindig kezdetét veszi (irigységtől nem mentes) kis hazánkban a „turkáljunk egymás zsebében” társasjáték.
Celebek, művészek és politikusok (feleségeinek/gyerekeinek) árbevételét és nyereségét keveri össze ilyenkor egy komplett ország. Weiler Vilmos mi-kerül-ezen-a-luxus-croissanton-ennyibe cikkének már a (nyilván clickbait) címe is feleslegesen hergel:
„Így keresik agyon magukat a budapesti luxuspékségek.”
Bár ismerten etatista pártunk/kormányunk is bevezette az „extra profit” populista kifejezést, de a szokott (és hívei előtt persze titkolt) neoliberális gazdaságpolitikájával, simán hagyta az áthárítás (sőt „greedflation”) gyakorlatának elburjánzását kis hazánkban. Az ilyen média és politikai kommunikáció csak tovább növeli a zemberek ellenérzését a kapitalizmussal/vállalkozókkal (és sajnos a magas minőséggel) szemben, ahelyett, hogy konstruktívan megtanítaná nekik a (meritokratikus) kapitalizmus legalapvetőbb játékszabályait.
Például azt, hogy mindennek annyi az ára, amennyiért megveszik.
Szóval Demeter „Meggymagos” Béla óta nem sokkal lettünk (meg)értőbbek… Azt értem, hogy legalább olyan kontrasztos ma itt, Hurgentínában a prémiumköltés a mélyszegénységgel, mint a Fornetti izé a Vaj, vagy a Freya remek termékeivel. (BTW: Egy év múlva talán érdemes összevetni majd a Freya budapesti és bécsi boltjának sarokszámait…) Teljesen felesleges azonban számon kérni a tömeg-, vagy prémiumtermékeket gyártóktól az árazási stratégiájukat. A piac (amely néha kegyetlen, de mindig igaza van) majd ítélkezik a sűrűfillér/ritkaeuró, (kismarzs/nagymarzs) stratégiájuk felett.
Egy Michelin csillagos haute cuisine étterem üzemeltetése is inkább presztízs-, mintsem anyagi előnyökkel kecsegtet itthon.
Dragomán Györgynek is igaza van persze, tényleg csak 4,5 euro Párizsban a Chez Meunier pékségben a díjnyertes (2023 – legjobb francia) álom croissantjuk. Azonban az ár/minőség ikerpár együttes vizsgálatán túl, érdemes az összehasonlított országok/városok gazdasági kiszámíthatóságát, adórendszerét, támogatásrendszerét, fizetőképes keresletét, polgárainak (nem lakosainak) létszámát, vállalkozóbarátságát és fogyasztási szokásait is figyelembe venni… (A fenti fotón az említett Chez Meunier pékség anyák napi pavlovája látható. (Nem tudom mennyi a franciák haszna rajta.)
p.s. A Freya bécsi boltjában éppen a napokban zajlik a Chez Dodo (Szalai Dóra) macaronjainak (és persze egyéb fantasztikus francia desszertjeinek) bemutatása. Tegnapelőtt, amikor ott jártam, persze „megszakértettük” a két alapítóval (Dormán Péter, Markovics Gergely) az említett Telex cikket is. BTW: Szimpatikus, helyes fiatal vállalkozó pár Dóra és Peti, támogatást érdemelnek nem irigységet…
Fotó: Glódi Balázs
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.