A sérelem természete
„Tudni akarják, mivel foglalkozom? Hát jól van. Bejön egy hapsi bekötözött fejjel. Nem lacafacázunk. Lekapjuk a kötést. A hapsinak lyukas a koponyája. Na, erre mit lépünk? Egy szöget szúrunk a lyukba. A szöget – jó rozsdás – a szemetesből vagy valami hasonlóból halásszuk ki. Aztán kikísérjük a hapsit a váróba, ahol egy kicsit még őgyeleghet és óbégathat, mielőtt visszavinnénk az éjszakába. És már jöhet is a következő, egy koldusasszony, akinek harisnyát és műanyag cipőt forrasztunk arra az ördögi patájára… Miután elbántunk a rohadékokkal, alig várjuk, hogy megszabaduljunk tőlük. Utat! De ezeknek semmi sem elég. Csak jönnek és jönnek.”
Erről a könyvről sok jót hallottam, most egy antikváriumban bukkantam rá. Végtelenül eredeti szatíra, ha Jonathan Swift ma élne, ilyen könyveket írna. Ez a könyv a XX. század végének egyik legkülönösebb irodalmi kísérlete. Az alapkoncepciója az idő megfordítása: a cselekmény az időben visszafelé halad, a haláltól a születés felé.
A történet főhőse Tod T. Friendly, egy amerikai orvos, akinek életét a halálos ágyától követjük visszafelé. Ebben a világban minden fordítva történik: az emberek hátrafelé gyalogolnak, az ételeket „kiadják” magukból, és a sebek nem keletkeznek, hanem begyógyulnak a kések érintésére. Abszurditások egész során kell az olvasónak átverekednie magát. Megtudjuk, hogyan halássza ki a főszereplő a szemetesből az ételmaradékokat, hogyan kerül az étel többi része a tányérra, majd végül az üzletbe, ahol pénzt kap érte. A történetet egy belső hang, a főhős „másik énje” meséli el, aki lakótársként él Tod testében, de nem érti a világot, és nem tudja befolyásolni az eseményeket. Ez a narrátor rácsodálkozik a világ furcsaságaira, és tiszta (bár korlátozott) szemmel figyeli az eseményeket.
„Nincs hozzáférésem a gondolataihoz – mondja –, de érzem, amit érez.”

A regény végigrohan a főhős múltján. Ahogy haladunk vissza az időben, kiderül, hogy Tod valójában egy Odilo Unverdorben nevű német emigráns, aki Portugálián keresztül menekült Amerikába, ott kezdett új életet. (A „verdorben” szó jelentése többek között korrupt, szennyezett, rohadt, míg az „unverdorben” mindennek fordítottja, romlatlan és ártatlan.)
Odilo emigrációja előtt több évet töltött az auschwitzi haláltáborban. A regény addigi fejezetei alapján azt hittem, hogy Odilo egy fogoly volt a táborban, de nem, egy náci orvos történetét olvassuk, aki egy Mengele-szerű szörnyetegnek segédkezik. Az idő fordított iránya miatt a népirtás borzalmai ebben a nézőpontban jótéteménynek tűnnek: az orvos „életet lehel” a halottakba, a gázkamrákból emberek jönnek ki, akiket aztán vonatokon „szállítanak vissza” a családjaikhoz.
Az Időnyíl a holokauszt irodalom különleges hajtása. Nem egy másod- vagy harmadgenerációs érintett írta. Martin Amis (1949-2023) apja, Kingsley Amis a XX. század második felének egyik legnépszerűbb angol írója volt. Ez a könyv (melynek utolsó harmada Odilo fiatal-, majd gyerekkoráról szól) példabeszéd az erőszakkultuszról, a férfiuralomról, a menekülésről és általában a férfilélekről. Általában az emberélet és a történelem abszurditásáról.
(Time’s Arrow, 1991. Magyar kiadás: Európa, 2012. Fordította: Elekes Dóra. Borítóterv: Nyári Eszter. 220 oldal, 2900 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.
2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)
|
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
|
Színész
|
|
Hegymászó
|
|
Head of Innovation
|
|
biztosítóalapító
|
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
|
Zenét hallgatok/készítek.
|
|
Stylist
|
|
Lakberendező
|
|
Vitorlázó
|
|
Stylist
|
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
|
Az vagy, amit nézel.
|
|
Hegedűs Ágota
|
|
Grafikus, belsőépítész.
|
|
Creative Image Artist
|
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.