Most akkor boldogít a pénz, vagy nem?

Valahányszor elhangzik a „pénz nem boldogít“ szentencia, a jelen lévők – legalábbis magukban – tesznek egy ironikus megjegyzést – jó, lehet, hogy nem, de azért legalább megtapasztalni milyen jó volna.

És milyen igazuk van! Azok, akiknek sosem volt, nem tudják a nagy igazság igazságtartalmát visszaigazolni. Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy frakkban cilinderben, kubai szivarral a számban és Dom Perignon pezsgővel a kezemben meglátogatom a csöveseket a híd alatt, hogy vigaszként nekik is elmondjam az imént citált bölcseletet. A kérdés csak az, mennyi ideig élnék még.

Valóban, a pénznek a boldogsághoz kevés köze van, de a pénztelenségnek éppúgy.

És ha már a boldogságnál tartunk, jó lenne legalább tudni, hogy mi is az a boldogság. Sokat beszélünk róla, de a boldogság észlelésére nincs semmi érzékszervünk, igazán csak negációjában érzékeljük. Azt tudjuk, mikor nem vagyunk boldogok, de azt sosem, amikor azok vagyunk. Pedig hát kiindulhatnánk abból, hogy boldog az, aki nem boldogtalan, de nem tesszük, mert mi a boldogságban mindjárt az édenkertet szeretnénk látni.

Talán a boldogság is olyan, mint a szerelem.

A szerelmi bánatban a szerelem hétköznapjai olyan túlvilágian szépnek tűnnek, amilyenek nem is voltak, s ha voltak is, nem éreztük annak, amíg minden rendben ment. Háborúban a békét a legfelhőtlenebb boldogsággal azonosították az emberek, pedig míg béke honolt, ezt senki sem vette észre. Tehát akkor minden csak nézőpont kérdése? Egyik kedvenc mondásom:

„Az egészséges embernek ezer kívánsága van, a betegnek csak egy.”

Én azt hiszem, aki egészséges és nincs tartozása, annak semmi sem áll boldogsága útjában, hacsak nem saját maga. Persze van kedélybetegség, depresszió, de ezek már kóros esetek. Ha már a tartozásnál tartunk, annak csak mégis van a pénzhez valami köze! Igen, indirekt módon valóban van. Mert tartozással az ember önrendelkezési joga behatárolódik, egyfajta adós rabszolgává válik, s aki nem szabad, az boldognak sem érezheti magát. Ilyen értelemben pénzért, ha nem is magát a boldogságot, de a boldogság feltételét meg lehet vásárolni. A szabadságot és függetlenséget. Roppant egyszerűen ráadásul – nem kell elkölteni a pénzünket. Minden más, amit a pénzért kapunk, talmi érték, néha fontos, néha kellemes, legtöbbször felesleges, de a boldogsághoz vajmi kevés köze van.

Szegényen is lehet gazdag az ember, gazdagon is szegény.

Küszködhet gazdagon is örökkön anyagi gondokkal, s szegényen is élhet gondtalanul. Sosem azon múlik, mennyi pénzünk van, sokkal inkább azon, hogy kívánságaink lépést tartanak-e a pénztárcánkkal. S mint tudjuk, kívánságaink olyanok, mint a gyerekek. Minél inkább engedünk nekik, annál többet akarnak. A milliomos az – mondotta egykor egy nemzetközi pénzguru barátom – aki kevesebbet költ, mint amennyi a bevétele. Teljesen igaz, mert a közfelfogásban az a milliomos, aki anyagi gondok nélkül él. Ráadásul a takarékos embernek – főleg ha pénzét jól forgatja – az anyagi háttere egyre nő.

A pénz – ha nem is boldogít – jobb esetben tudatformáló erővel hat.

Lemondásban, aszkézisben gyönyörűséget lelni az fog, aki ezt nem kényszernek engedve teszi. A gazdagnak kaland a híd alatt aludni, s belátásból eszik keveset. És ha már egyszer kiélte a konzumban rejlő talmi örömöket, tudatosabban éli meg az élet spirituális oldalát. Ezzel szemben a szegénység kényszerűen lelki szegénység is egyben, mert a szegényeknek a gazdagságról csak elképzelésük van, élményük nincs. Viszont övék a mennyek országa.

Ehhez hasonló cinikus okfejtésnek se vége, se hossza, mert a gazdagság sajnos – szemben a szegénységgel – arrogáns. Semmi pénzért se lennék szegény! Jobb Porschéval a teniszpályára, mint kerékpárral a munkahelyre! Inkább vagyok gazdag és egészséges, mint beteg és szegény! A „szegény“ szavunk kultúránkban, nem csak a pénztelenség szinonimája, hanem mindannak, ami csökevényes és szánalmas. Ember és ember közt ma közel nem lenne ekkora különbség pusztán anyagi helyzet alapján, ha ezt nyelvi kultúránk kontrasztosan nem hangsúlyozná.

A pénz társadalmi kategória is egyben, mert a gazdaság ütőereiben keringő vér szerepét játssza. Állandóan forgásban van, s függetlenül attól, ki milyen arányban részesedik belőle, mindenki javára a nemzetgazdaság részévé válik. Jobb esetben (ahogy illene lenni) nagyobb gazdagság, nagyobb társadalmi felelősséget feltételezne.

Ilyetén – ideális esetben – a gazdagnak a pénz szükségszerűen nagyobb terhet és felelősséget kéne, hogy jelentsen.

Ettől még távol vagyunk, ezért, hogy nálunk ma a pénz és gazdagság inkább társadalmi feszültséget gerjesztő tényezők. Szeretjük a lángost, pedig nem azt szeretnénk enni, de nem szeretjük a lángossütőket, pedig szívesen cserélnénk velük. Halál a gazdagokra – látható nem egy graffiti a panelek oldalán, de ha az oktondi graffitis véletlen folytán meggazdagszik, értetlenül áll saját falfirkái előtt.

A milliomosok világában az öngyilkosság és a súlyos betegségek aránya semmivel sem kisebb, mint a szegények közt.

A gazdagság ugyanakkor a depresszió és a pszichés problémák melegágya. Tény azonban, hogy akinek sosem volt saját kastélya, jachtja, privát jet-je, ezekben nem nyűgöt lát, hanem a felhőtlen boldogság forrását. Aztán, ha csoda folytán hozzájut, rövid eufória után rájön, hogy mindezek  mások csodálatát kivívó,  hiúságunkat simogató dolgok, de nélkülük talán még egy kicsit boldogabban és gondtalanabbul élhet az ember. A pénzedért meglehet csodálnak, irigyelnek, de nem szeretnek jobban, a felesleges tulajdon pedig olyan érzés, mint mikor az ésszerű felszerelésnél sokkal több csomaggal mész egy utazásra.

Ennél a kissé közhelyes hasonlatnál leragadva mondhatjuk, hogy az élet is egy nagy utazás. Ne vigyél túl sok cuccot magaddal, mert akadályozni fognak abban, hogy a valódi élményt megtapasztald! Az élet materiális értékei sosem fogják a spirituális értékeket felülmúlni.

Nem azon múlik mennyi játékod van, hanem hogy mennyi játszótársad.

Játszótársakat azonban pénzért nem lehet vásárolni, azért csak talpnyalólat, álszenteket és látszatbarátokat kapsz. A valódi barátokat azonban ki kell érdemelni szeretettel, emberséggel. És ennek a boldogsághoz már sokkal több köze van.