Ungváry Rudolf : Eszmélésem története

A hátsó fülön egy igéző tekintetű ősz fenegyerek néz szembe az olvasóval.

Az 1936-os születésű, gépészmérnök végzettségű szerző írásai a szépírás, a memoár- és a történetírás hármas keresztútján helyezkednek el, egy olyan magaslati ponton, ahol – ezidáig – nem tartózkodott senki más. A kötet írásainak végén mindenhol szerepel az eredeti megírás és az átdolgozás éve is. Van, ahol három évszám is olvasható, a szerző szereti műveit kavics gömbölyűségűre csiszolgatni. Stílusa metszően tiszta.

Mindemellett szeret olvasóihoz kiszólni – ezzel mintha időről időre azt is igyekezne hangsúlyozni, hogy ő nem író, csak egy ember, aki írásban fejezi ki magát.  

„A pesti proletárvilág peremén, a Lehel piaccal szemben kevésbé akadt bele az emberbe a történelem. Ennek áldásos hatását azok a zsidónak nyilvánított (magukat nem feltétlenül annak valló) családok is érezték, akiknek a nyilasuralom idején be kellett költözniük a gettóba. Távollétük két hónapja alatt a házban nem történt semmiféle atrocitás, a lakásaikban mindenük megmaradt, amikor visszatértek. (…) Légvonalban alig ezer méterre a Dunába lőttek embereket. Ugyanaz az ég borult ránk, mégis, mindenhol másképp. A sors kegyét mindenki másképp élte meg, és nem sok szót vesztegetett rá.”

Ezek a sorok az Egy bérház 1944-45 fordulóján című remekbe szabott, tömör és dokumentum értékű írásból származnak. Az első ciklus sok írása játszódik ebben a Lehel térre néző, Bulcsú utca 21/a szám alatti bérházban, ahol a szerző évtizedeken át lakott.

Ungváry Rudolf édesanyja svájci volt, a harmincas évek elején követte újdonsült férjét az idegen országba. Magyarul csak késve tanult meg, számos írásban szerepelnek családi szállóigékké nemesült kiszólásai, németül, mindig magyar fordítással a nyomában. Nem bízott a magyarokban, a fiában azonban a végsőkig hitt. Ami közös volt benne magyar férjével, az a rendszeretetük volt. „Ha rend van, minden van.” – szól egy másik kiemelkedő írás első bekezdésének záró mondata. Ennek címe: Egy ismeretlen üzletszerző vallomásai. Ez eredeti módon keresztezi az érett Kádár-rendszer külkereskedelmének vitriolos átvilágítását saját ifjúkori önarcképével.

A harmadik kiemelendő hosszabb írás a Szerelem a bolsevizmus idején című memoárcserép, ami kötelező olvasmány minden kétbalkezes férjnek, aki mer reménytelenül szerelmes lenni több gyerek mellett is. Érdekes, hogy ezt az írást a szerkesztő nem rakatta át a második, rövidebb írásokat tartalmazó ciklusba, melynek címe: Mesék, és erősebben szépirodalmi csomagolásba bugyolált, rövidebb, szeretni való történeteket tartalmaz. Ősökről, kibicsakló életekről, fontos személyek haláláról.  

Ha valaki elmerül a kötetben, és szeretne további érdekes életrajzi adalékokhoz jutni, megteheti a Fortepanról. Ungváry jelentős fotográfus is volt, életművének java (349 kép) fent van a portálon és szabadon nézegethető.  Ízelítőnek hadd álljon itt három felvétel: keletkezésük éve 1958, 1964, 1984.

(Jelenkor, 2023. Borítóterv: Féder Márta. Szerzőfotó: Máté Péter. 299 o., ára 4999 Ft.)