Örkény Stúdió: Szaturnusz gyűrűje

Kárpáti Péter álom-valóságból gyúrt, improvizáció és ezért közösség szülte darabját másfél éve maga állította színpadra.

Mindig is nagyra becsültem Mácsai szolidaritását és bátor támogatását a független színházak irányában. (Az Örkény Stúdió színházi labor funkciója is menő.) BTW: A „függetlenek” kálváriájáról a Tünet Együttes megszűnése hibernációja kapcsán itt számoltam be. Persze írhattam volna pl. a Titkos Társulatról, vagy a Szutnyikról is hasonlót… (E „kukkoló” előadás dramaturgja, Varga Zsófia is Kárpáti osztályába járt annak idején.)

Ahogy az előadás színlapja fogalmaz:

És mi van, ha Eurüdiké akarja, hogy Orpheusz visszanézzen? Hogy álljon meg végre, nézzen a szemébe, még egyszer, utoljára, aztán huss, menjen! Csá! Szevasz! Mi van, ha Eurüdiké azt szeretné, hogy Orpheusz végre lásson – lássa, hogy mi az, ami volt, és ami elmúlt? Lehet, hogy nem az örök szerelemről szól a mítosz, hanem az örök szakításról? 

Már az asszociatív előadás eleje is „ködbevész”, a háttérben elterülő köd már a kezdetektől elmossa az álom és valóság, gyakran amúgy is vékony határát.

Ha van ilyen határ egyáltalában…

A Szaturnusz gyűrűje főhősének, ahogy az Isten című, szintén stúdiós előadás főszereplőjének, meghalt a házastársa. Ugyan ennek a szövegnek a férfija, már a válásuk után, balesetben veszítette el a nejét, a gyászfolyamat stációi persze ugyanazok. Ebben az előadásban egy sokfunkciós fémváz keretben (díszlet Veronika Keresztesová) és egy monoton szlovák autópályán vezetés félálom-ébrenlétén keresztül vezet el a pszichedelikus út az „Új Életbe”.

Zsolt, néhai sikeres alternatív zenészből (a darab címe az együttes neve) lett fuvaros. Elveszett karrierje/karaktere remekül illik az őt alakító lobbanékony, de neurotikus Nagy Zsolthoz. (Nyilván eszembe jutott Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című novellája is.) A zord külső, ahogy Csoszogi az öreg suszter esetében, persze érző szívet takar. (Valószínűleg a színész és az általa játszott karakter esetében is…)

Izgalmas megoldás, hogy a teherautó vezetés megosztott figyelmét nem egy kormánnyal, hanem egy keverőpulttal szimbolizálják a darab alkotói, melyen (saját kérésére) élőben keveri a zenét Zsolt az előadás során. Kreatív párhuzam ez a múlt és a jelen között. David Bowie, Björk és a Radiohead mellett előkerül Kis Grófo neve is, persze „nem pozitív” összefüggésben… Menő Annamari dala is, ami egy táncos megőrüléssé tágul a végén. (A zeneszerző, Szabó Sipos Ágoston egy Carol Ann Duffy verset dolgozott fel Annamari kérésére.)

Talán nem lő tarkón a spoiler-kultúrrendőrség túlbuzgó őrmestere, ha leírom, hogy „MidLifeCrisis” Zsolt végül visszatalál önmagához. Drukkolok az őt alakító színésznek is, hogy vele is megtörténjen ez. Elég nyilvánvaló, hogy mint oly sok érzékeny, ráadásul művész embert, őt is mérhetetlenül frusztrálja a hazai közeg kulturálatlansága és a honi kultúrharc „upsidedown” kontraszelekciója által felszínre habzott söpredék.

Ahogy a darabban, úgy nyilván a való világban is központi kérdés, hogy milyen kompromisszumokat vagyunk hajlandók meghozni…

Zsolt első feleségét korábban a bécsi Burgtheater tagja, Láng Annamária játszotta, (mi Szandtner Annával láttuk az előadást), a második, fiatal és várandós feleséghez (Józsa Bettina) hasonlóan szintén a saját keresztnevén, ahogy Marco Ferreri A nagy zabálás (La Grande bouffe) című posztmodern filmjében mindenki. Jéger Zsombor szintén a saját nevén játszik, egy kis csavarral… (Talán ez is azt jelzi, hogy egybemosódik a darabban az álom és a valóság.) Zsolt testvérét pedig a fekete-fehér fotókon látható Polgár Csaba helyett, az általunk látott formációban Znamenák István alakította.

Nagy zabálás helyett Nagy Találkozás lehetett ez az előadás születésekor (Láng) Annamáriának és (Nagy) Zsoltnak. A Süsü által köréjük rajzolt Krétakör ugyan szemmel már nem látható, de valószínűleg ma is közös igaz(ság)ba foglalja őket. „Hogy azoké legyen, ami van, akik jól bánnak vele.” (Ennek állít emléket e beszámoló címlapképe.)

p.s.
Ahogy a szörnyű nevű, maszkulin, de (?) infantilis „tejfakasztó bulik” ivászatát sem értem, úgy a Novkov Máté által alakított karakterről sem tudom eldönteni, hogy Orbán Viktort, vagy a paródiáját parodizálja-e…

Rendező: Kárpáti Péter
Dramaturg: Varga Zsófia
Látvány: Veronika Keresztesová
Zene: Szabó Sipos Ágoston
Fény: Balogh Csaba Andor
Fotók: Horváth Judit

Korábbi beszámolók Örkény előadásokról:

A hattyú
A tünetegyüttes
Az ajtó
Bűn és Bűnhődés
Emma
Galilei élete
Hamlet
Hat medúza egy tepsiben
Isten
Lidércek, Shaxpeare, delírium
Liliom
The Black rider
Tóték