Kezdjük egy „gyónással”. Életem nyilvánvalóan legrosszabb modern rómeóésjúliáját 13 éve Veronában, a legjobbat pedig múlt héten a Madách téren láttam.
Ahogy a másik Bodó-Závada Shaxpeare előadás (LSD) kapcsán írtam: „A korábbi, fiatalok körében is nagysikerű örkényes-rómeós-júliás Shaxpeare együttműködésüket sajnos még nem láttam, hamarosan bepótolom a mulasztást és beszámolok majd a tapasztalataimról. Az elmúlt években egyébként kétszer is már csak 42 milliméterre voltam a megtekintéstől, de mindkétszer közbeszólt a maior család ismert sarja, bizonyos vis.”
Bár az előző, májusi beszámolómat, nagy örömömre Závada Péter maga is megosztotta az oldalán, a „hamarosanból” persze öt hónap lett végül. (Mi ez az öt évhez képest, amióta fut az előadás…) Mindezen dupla-mulasztás miatt, megszaggatva szövegírásra kondicionáló kedvenc pólómat és hamut szórva amúgy is szilverfokszosodó fejemre, „kárpótlásul” ígérem, hogy egy másik Závada által (+Kovács D. Dániel, Varga Zsófia) átírt előadás, a Donkihóte-projekt beszámolóját hamarabb legyártom. In concreto jövő péntekre.
Deal?
A kínos magyarázkodás után azonban térjünk rá végre arra a témára, amiért ma tulajdonképpen egybegyűltünk itten, vagyis bizonyos Montague/Montechi/Montág Rómeó és Capulet/Cappelletti/Kapulek Júlia nevű szerelmespár bátor revüjére/tripjére. (Vagy freaking discójára.) Bárminek is nevezzük azonban ezt a ki-, és szétcsavart tarantinós utazást, bulit, vagy élményt, már a legelején kiderül, hogy Nem Kispolgárnak Való Vidék ez. William Shakespeare-t (Máthé Zsolt) alaposan megtisztítják a címadó Kertész utcai autómosóban. Hülyefrizitől furacipőig, majd, ruháitól (és a korábbi rómeójúliás kliséktől) megszabadítva, a mosási sor végén fanszőrigazítás következik.
Akkurátusan.
Persze, Bodó kérésére a Závada által „költészetlenített”, zsigeri szövegben nincsenek „tüzes patájú mének” és „ÓRómeóMiértVagyTeRómeózások”. (Legalábbis nem eredeti formájukban.) Annál több a „hétkeres ad hoc átok és szleng poézis”. Jiddis, roma és persze angol jövevényszavakból épül fel az előadás korszerű és élő, „rap- és slamszerű” nyelve. Igazi East Side Story ez.
Ahogy félezer éve a Globe nézőteréről, úgy én is szívesen csujogattam (csujaimréztem?) volna az első sorból! Szívesen csatlakoztam volna Kapulekék betépett, infernális bulijához is! (Persze Marvinnak öltöztem volna. Sajnos csak ritkán használhatom ezt a jelmezt, bár 13 évvel ezelőtt készíttettem.) Nyilván nem tudnám felülmúlni Csákányi Eszter Szörnyelláját, Mácsai Eisteinjét, az arany(alsó)gatyáját Wunderbaum légrissítővel díszítő Polgár Csaba Mercutióját, vagy Ficza István Eiffel-torony jelmezét, de legális tudatmódosító élmény lehet aktív részese lenni ennek a színpadi megőrülésnek! (A Szputnyik megszűnése óta Bodó rendezte darabokat ritkábban látni, ezért is meg kell becsülni az ilyen alkalmakat. (Mindig, így most is leírom, hogy a kedvenc monodrámám a Keresztes Tamás féle Egy őrült naplója, Bodó rendezésében.)
A veronai Capulet család helyett Erzsébetvárosban seftelő Kapulek família, Montague-ház helyett lúzer Montág kompánia, egyre megy, itt mindenki főszereplő és bárki bármit megtehet. Erről a hatékonyan és bátran együttműködő Bodó/Závada szinergia, tabuk és jóemberkedő mismásolás nélkül, tizenhatoskarikásan gondoskodik!
A Kókai Tünde (Júlia), Patkós Márton (Rómeó) szerelmespár nem csak egymást szeretik, hanem szerethetőek is, annak ellenére, hogy (sztem Marci miatt) nem igazán működik a „kémia” köztük… (Vicces, hogy a színlapon a szereposztási sor legvégére kerültek, utánuk csak statiszták találhatók.) A Kapulek (sötét) oldal fejei (a megbízhatóan csujás Csuja Imre és Hámori Gabriella szilikonszájú műnője) és az e drámában szokásosan tökös szerepeket alakító Polgár(pukkasztó) Csaba (Mercutio) és Nagy Zsolt (Tybalt) szintén virtuóz módon lubickolnak a karakterükben.
TND, a nehezen kommunikáló, quasi néma Montágné szerepében pedig egy tolókocsiból énekel (szokásosan) óriásit! Korábbi némaságával erős kontrasztot alkot ez a nehéz dal. (Whitney Houston: „I will always love you.”) A darabban egyébként az A.E.Bizottság dalától a Házibuli filmzenéjén keresztül a Massive Attackig húzódik a repertoár. Jéger Zsomborra és nyilvánvaló tehetségére még sok (fő)szerep vár. Mácsai, hálás (gitár, drog stb.) szerepében persze szintén remek. (Együttesük neve: Pussy & Rock.)
„Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán – s megérted!” Kosztolányi Dezső
(BTW: A szerelem és/vagy a szex is drog.) Apró, de fontos megjegyzés a FOMO-tól rettegőknek: Ficza István pimasz Páriszként a szünetben (a korábban említett Eiffel-torony jelmezben!), műpénisszel megerősítve veti rá magát leendő anyósára. Ahogy vehemenciájából könnyen kikövetkeztethető, végül teljes siker koronázza erőfeszítéseit. Magyarán nem Nyárs-, és Kispolgár Papának/Mamának játszik ez a banda. Internetbe-beszálló Vágásiferi JASZ-ával jobban járnak. Vagy Zeffirellivel. Esetleg DiCaprióval, de az már rizikós, hisz’ lövöldöznek a filmben, nem kardoznak…
Disclaimer: Ahogy Pintér Béla darabjai az Átriumban, úgy „Nem Prűdnek Való Vidék” az Örkény sem. (Legalábbis akkor, amikor az említett Bodó/Závada polgárpukkasztó dynamic duó ideiglenesen ott állomásozik. Ezt a rendező maga sokkal részletesebben írja le/körbe:
„… Előfordul tehát: hulla, és annak fagyasztása, csontok, hányás, köpés, meztelenség, verekedés, felnőttfilm-részlet, kitört ujjak, kábítószer fogyasztása és terjesztése, méregkeverés, zászlóégetés (ja ez nem), egyszer elhangzik az a szó, hogy ‘zsidó’, egyszer az, hogy ‘cigány’. Lesz füst, stroboszkóp, hangos zene, riasztó hangeffektek, zaj, káosz, kosz és több liter művér …”
Író: Závada Péter
Rendező: Bodó Viktor
Dramaturg: Gábor Sára, Turai Tamás
Díszlet: Schnábel Zita
Jelmez: Nagy Fruzsina
Sound Design: Keresztes Gábor
Világítás: Bányai Tamás
Korábbi beszámolók Örkény előadásokról:
A hattyú
A tünetegyüttes
Az ajtó
Bűn és Bűnhődés
Emma
Galilei élete
Hamlet
Hat medúza egy tepsiben
Isten
Lidércek, Shaxpeare, delírium
Liliom
Szaturnusz gyűrűje
The Black rider
Tóték
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.