Virginie Despentes

Virginie Despentes: Vernon Subutex

Miközben heteken át olvastam a fenti könyvet, szándékosan nem kerestem rá a szerző nevére (ejtése magyarul kb. „virzsini dépant”) – de el nem tudtam képzelni, hogy miféle szerzet lehet. Az információ keresés nem ütközött nehézségekbe, a Könyves Magazin részletes és alapos cikkében minden alapfokú információt megtaláltam. (Mert az ő figyelmük, megint kiderült, kiterjed tényleg mindenre.) A lap recenzense, Benedek Márton így foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat:

„Az 1969-ben született francia Virginie Despentes távolról sem hétköznapi regényíró. Igazából nem is »csak« író, hanem legalább ugyanannyira botrányfilmes, gender-megmondó és mindenféle marginalizált csoport szószólója is. Egy feminista, akit sokfelől bírálnak és aki sokfelé bírál; aki volt szexmunkás is, és aki a harmincas évei közepén úgy döntött, hogy leszbikus lesz. Despentes tizenhét évesen hagyta el a szüleit és stoppolva kezdte járni az országot, még nem volt tizennyolc, amikor csoportos erőszak áldozata lett – munkásságának mai napig meghatározó témái a szexualitás és az erőszak.”

És itt megint nagy meglepetés ért.

Virginie Despentes 2014  © Jean-Francois Paga

Míg a trilógia minden rosszat elmond a mai Franciaországról (a kaviárbaloldal leszerepelt, vészesen terjednek a kemény drogok, a hajléktalanság tovább növekszik, a társadalom életösztöne egyre fogyatkozik), addig egy nagyon alulról jövő őstehetség, aki elszenvedett a szó szoros értelemben minden erőszakot, olyan magasra emelkedhetett, hogy bevonták a Goncourt-díj zsűrijébe, ahonnét négy év múlva csak azért távozott önként, hogy több ideje maradhasson az írásra.

Nancyban nőtt fel, szülei postások voltak. Eredeti vezetékneve Daget. Tizenöt éves korában szülei akarata ellenére zárt osztályon helyezték el. Később azt nyilatkozta, hogy ez nem fordulhatott volna elő, ha fiúnak születik. Tizenhét éves korában elhagyta a szülői házat, rockbandákat követett, sokat autóstoppolt, egy ilyen alkalommal három férfi egy puskával kényszerítette őt arra, hogy hagyja magát megerőszakolni mindhármuktól. Volt a zsebében egy kés, de nem merte használni a védekezéshez.

Az életrajzaiban semmi nyoma bármilyen további formális oktatásnak, amiben részt vett volna. Lyonban telepedett le, dolgozott, mint cselédlány, prostituált, aztán rockzenei, majd pornófilm-kritikus lett. 1994-ben, huszonöt éves korában jelent meg első, Baise-moi című könyve, ami két szexmunkásról szól. Ekkor egy csapásra híre lett, mint a francia irodalom margójának fenegyereke. Aztán filmet is (társ)rendezett ugyanebből a könyvből. Ázsiója folyamatosan emelkedett, egyre jobb kritikákat kapott, míg egyik könyve megkapott egy jelentős irodalmi díjat. A Vernon Subutex trilógiát már egyértelműen a magas irodalom keretében értékelte a francia kritika. 

Érdekes módon már az első könyve is megjelent magyarul (Dugj meg!, 2001, Ulpius Ház, fordította Pacskovszky Zsolt), a filmet a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál mutatta be. Azóta több könyve is hozzáférhető magyarul. A Könyves Magazin fent említett recenziója (Benedek Márton: Az egykori irodalmi botrányhős bámulatosan burjánzó trilógiát írt a komplett francia társadalomról és undergroundról, 2022 december 5.) elolvasható itt.

A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy Matuz Bence, a Revizor frankofón kritikusa például nincs ennyire elájulva a könyvtől, bár sok erényét elismeri. A fordításban néhány konkrét apróságot kifogásol. Despentes eddigi kilenc könyve közül egyébként eddig három olvasható magyarul.

Török András művelődéstörténészt 16 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)