Member of Group ›
Tudatipar vs tudásipar
„Soha ne engedd, hogy az iskoláztatásod megzavarja a tanulmányaidat.”
„Never Let Schooling Interfere With Your Education.”
Ezt a mondást legtöbben Mark Twainnek tulajdonítják, valójában azonban Grant Allen (1848-1899) egy esszéjében és három novellájában is (több verzióban), már 13 évvel korábban megjelent ez a mondat. (Mazochisták és/vagy unatkozó időmilliomosok itt elolvashatják a teljes idézet-nyomozást.)
Nyilván mást jelentett ez a kijelentés a 19. században, mint most, a 21.-ben. Egyrészt az iskola intézményrendszere is egészen más volt akkoriban, másrészt az iskolarendszer keretein kívüli tanulmányokhoz való autodidakta hozzáférés is alapjaiban változott meg mára. Magyarország első népoktatási törvénye (tankötelezettség bevezetése stb.) 1868-ban született meg és a századfordulón is még csak a gyermekek 79%-a járt iskolába. (Egy tanítóra 61 gyerek jutott akkoriban, és a törvényes előírás szerinti tíz hónapot csak az iskolák egyharmadában tanították végig.) Ismerem a gyermek- és felnőttoktatás módszertanának változásait is, magam is átpörögtem a teljes magyar oktatási rendszeren, sőt huszonévesen tanítottam 30 hatévest, illetve életem közepén oktattam a cégcsoportunknak dolgozó többezer alvállalkozót. (Továbbá lányom egy angol egyetem szerzett bachelor és mesterdiplomát, így arra a rendszerre is közvetlen rálátással rendelkezem.)
A (tágabb értelemben vett) tudatipar, korábbi szövegeimben sokszor emlegetett/ekézett komplex és tökélyre fejlesztett marketing szőnyegbombázása miatt, soha nem volt ennyire fontos az egyén számára, hogy nemzetközi forrásokra is támaszkodó tudással és kritikai gondolkodással védekezhessen a globális márkák, politikai szereplők és IT cégek óriási erőforrás fölénnyel rendelkező, közös célok érdekében összekapaszkodott csoportjával szemben. A neoliberális gazdaságpolitika (nem összemosandó a kulturális liberalizmus eszmerendszerével) „láthatatlan keze” szerintem „ab ovo” nem elég óvó, ugyanis nem védi meg az államok fölé emelkedett globalizált cégektől az állampolgárait. Ez elég világosan kiderült az elmúlt évtizedekben itthon és nemzetközileg is. Az említett gazdaságpolitika még akkor sem korlátozza kellőképpen a tudatipart, ha egy olyan ultra-etatista országról beszélünk, mint hazánk.
A hazai TUDÁSIPAR támogatásának jobban örülnék. A sokat hangoztatott ázsiai minta alapján, a „magyar kistigris” (18 éve Kóka János szerint még Pannon puma) „cseboljainak” (AKA új, nemzethy tőkésosztály cégei) nemzetközi ugrásához azonban, hiányzik itthon a valóban magas szintű felsőoktatás és a külhonban is versenyképes, kiemelkedő innovációs erő és termelékenység.
Amúgy egyszer majd szentelek egy önálló szöveget ennek az egész liberalizmus nevű heterogén katyvasznak/izének (felkészülnek: a bal/jobboldali szélkakas égtájak), mert (átlag)ember legyen a talpán, aki ennyi leegyszerűsítő, félremagyarázó újrakeretezés után (lippsi picsogás, libernyák tüncikézés stb.) kiismeri még magát… Kedvcsinálónak csak annyit, hogy a neoliberaizmus (USA-ban neokonzervatizmus) hívei nem feltétlenül liberálisak. (Különösen az egyéni jogok tekintetében…) Lásd pl. Orbán nagy példaképe Margaret Thatcher, vagy Ronald Reagan, mi több, Augusto Pinochet! Tony Blair vagy Gerhardt Schröder pedig, szocdem pártok élén vezényeltek neoliberális gazdaságpolitikát. A jobboldali/nemzeti liberalizmus (Kossuth, Bibó, Deák stb.), vagy a liberális konzervativizmus (néhány holland/dán párt, vagy akár a német FDP) szóösszetételek hallatától pedig, sok hazai kormánypárti hívő, Semjén „státusztörvényt-sürgető” Zsolt által személyesen megszentelt, 2×1 deci szénsavmentes vegán szenteltvizet locsolna rögtön mindkét fülébe. És(sel-nem-kezdünk-mondatot) a biztonság kedvéért mindkét, áhítatosan lucsokott szemébe is…
Na de, szokott redundáns (tldr) elkalandozásom után térjünk vissza végre arra a témára, ami miatt ma egybegyűltünk itten:
A Belügyminisztérium által múlt kedden az Országgyűlés elé terjesztett, sokat vitatott (közalkalmazotti státusz megszüntetése, átvezénylés, fenntartó nagyobb jogkörei stb.) pedagógusokat (és ezért mindenkit) sújtó státusztörvény tovább erősíti, az egyéb területeken az elmúlt évtizedben megszokott központosítási tendenciát. Éppen a holnapi, rendkívüli ülésen tárgyalja majd az Országgyűlés a „javaslatot”. Az állami kastélyok magánosításának (újbeszélül: műemlékvédelmi törvényjavaslat), Lázár János által „felkarolt” ügye, időközben lekerült a holnapi napirendről…
Fordítva jobb lenne. Mármint, ha a korábban említett kaszinókapitalizmus vadhajtásaitól is megvédené az állam a polgárait, valamint Pintér Sándortól is az iskolákat (továbbá a kórházakat) és Lázártól a kastélyokat.
Old but gold: Az iskolák autonómiája és a szülők támogatása nélkül nem lehet egy országban magas az oktatás színvonala. Sajnos itthon, az esetek többségében, egyik sem adott. Sőt, az elmúlt évtizedekben lezajlott kontraszelekció miatt, a tanárok sem állnak minden esetben a helyzet magaslatán. (Amúgy még szoknom kell az oktatásról szóló hírek elején a „Belügyminisztérium által” szerkezetet. Cipész maradjon meg a kaptafájánál, pintér a hordójánál…)
Mindezen gyakorlati és elméleti tapasztalatok alapján gondolom azt, hogy a (címben idézett) mondás „jól öregedett”, sőt, szerintem sokkal igazabb most, mint születésének idejében. Állításomat a következő hét ponttal támasztom alá. FIGYELEM: ez a cikk, nyilván nem a klasszikus iskolarendszer megszüntetése, hanem reformjának elodázhatatlan szükségessége, továbbá a vele párhuzamos, folyamatos önképzés fontossága mellett érvel. Nyilván máshogy értelmezve az idézetet, írhattam volna másik hét pontot is.
Suhajda Szilárd/Erőss Zsolt élt többet/jobban, vagy az a fotel-hegymászó, napi-hat-órát-tévéző nyárspolgár, aki 30 évesen meghal és aztán 80 évesen el is temetik?
Az agysebész/ügyvéd – üzletkötő/ügynök tengely két végpontja közötti szakmákban nyilván különböző az elvárt tapasztalat/diploma fontosságának aránya.
Persze ezek az amatőr és professzionális tudásközpontok olyan emberek számára kincsestárak igazán, akik beszélnek idegen nyelveket, továbbá valódi igényük és (belülről is hajtott) szorgalmuk van az adott kompetencia megszerzésére. A törzsek önmagába záródó véleménydiktatúrája, a politikai aktorokkal összeölelkező tech-cégek egyre hatékonyabb algoritmusai és az egyre fejlődő AI/MI eszközei (deep-fake, fake news, chat botok stb.) által kialakított buborékok, a hiteles információkhoz való hozzájutást valószínűleg a jövőben sem fogják segíteni, sőt…)
Az alapvető dilemma, már az elmúlt 1-2 évtizedben is leginkább az volt, hogy miként tudunk releváns ÉS hiteles tartalomhoz hozzájutni a neten.
Soha nem értettem (ja de), hogy manapság miért ennyire érdektelen a Homo sapiens sapiens a világ iránt, amikor SOKKAL könnyebb napjainkban többet megtudni róla, mint az elmúlt kb. 35.000 (vagy 35 millió) évben volt…
Az Y, de főleg a Z és alfa generáció már számtalan kompetenciára (pl. idegen nyelvek és információtechnológia) úgy tesz szert, mint ahogy életük elején a járni tudás képességére.
Kis hazánkban sajnos az együttműködés és a kritikai gondolkodás ma sem tartozik az erősségeink közé…
Kicsit olyan ez, mintha manapság éveket ölne valaki a gyorsírás elsajátításába, miközben már egy telefon is viszonylag pontosan, szerkeszthető módon leírja a hallottakat. Több nyelven…
Végül pedig bemásolok ide egy olyan cikkemből néhány részletet, melyet 12 évvel ezelőtt írtam ebbe a blogfolyamba. (Ezen a szövegen is ellenőrizhetitek, hogy hasonlóan jól öregedett-e, mint a címben idézett mondás, avagy nem.)
. . .
Réka lányom 8. osztályos. (Ahogy korábban említettem, azóta már a mesterképzést is befejezte a lancasteri egyetemen. Megy az idő…) Alapvetően egy klassz általános iskolába jár és remek az osztály, illetve az osztályfőnök is. Hetedik év végén a bizonyítványában 15 db. ötös állt, ebből 6-ból dicsérettel fejezte be az évet. A 8. osztály végén csinálja majd meg az első nyelvből (angol) a középfokú nyelvvizsgát. E mellett zongorázni tanul, snowboardozik, táncol (latin), bábszakkörbe, rajzszakkörbe jár stb. Olvasom a könyveit, látom az igyekezetét. Néha este 11-ig nyomja. Ez viszont nem jó. Úgy érzem, nem feltétlenül kellene ekkora árat fizetni ezért a sikerért.
A tanulás miatt nem jut idő a valódi tudás megszerzésére
A tananyag hemzseg a sok felesleges tartalomtól, ezzel botrányosan pocsékolva a tanulók/tanárok/szülők drága idejét.
Itt az a példamese jut eszembe, amely olyan favágókról szól, akik azért nem élezik meg az életlen és ezért szinte használhatatlan fejszéjüket, mert nincs idejük rá a nehézkes favágásra fordított idő miatt.
Paradox helyzet, de a gyerekek végül a tanulás miatt nem járnak színházba, koncertekre, kiállításokra vagy a felesleges, hosszan bevésődő tudást nem indukáló magolással töltött órák miatt nem töltenek elég időt sportolással, avagy egyszerűen csak a szabad levegőn. Közhely, de attól még (azért) igaz: a rendszeres sport/mozgás elengedhetetlen az egészséges (testi/lelki) életmód kialakításához és sokkal könnyebbé teszi a tanulást is, hiszen bizonyítottan rendkívül jótékony stressz oldó hatása van. (Sound Mind in a Sound Body.) Sok tananyag az élmények, kalandok, való életből vett példák helyett absztrakt módon „áltudományoskodva”, szándékosan elméleti síkon próbálja elmagyarázni az egyébként viszonylag könnyen körbeírható és megérthető köznapi fogalmakat és tárgyakat.
„Hengert úgy kapunk, hogy egy téglalapot egyik szimmetriatengelye körül megforgatunk, a forgó téglalap pontjainak mértani helye lesz a henger”. Továbbá a henger explicit definíciója: „Henger azon pontok halmaza a térben, melyek egy egyenestől egy állandónál nem nagyobb, távolságra esnek, és bármely, az egyenessel párhuzamos síkkal való metszete üres, vagy egyenes szakasz, vagy téglalap”. Hm. No comment.
Szellemesen megírt részleteket pedig nagyítóval kell keresnünk a tananyagban, pedig a frappáns tartalom jelentősen megkönnyítené a befogadói oldal dolgát. Pedig segíteni kellene attraktívvá tenni a tanulást magát is, hiszen napjainkban a mindenki által ismert analfabéta kifejezésen túl már funkcionális analfabétákról (olvasni ugyan tud, de nem érti meg), verbális analfabétákról (nem tudja kifejezni magát folyékonyan élőszóban) és digitális analfabétákról (az új digitális eszközöket/szoftvereket nem tudja használni) is beszélhetünk.
Miközben pedig a mai iskola sok fontos és gyakorlati ismeretet nem oszt meg a diákokkal, másik oldalról „túlképzi” őket. Átvitt értelemben, a gyerekeket autószerelőnek próbáljuk kiképezni, pedig csak jogosítványra van szükségük első körben. Nyilván lesznek közülük később olyanok is, akik (akár szó szerint) autószerelőnek szeretnének továbbtanulni, de ez a specializáció legyen az ő döntésük. Nyilván fontos, hogy Brazília bauxitkészlete pontosan mennyi, vagy, hogy a magnéziumatom két elektront leadva alakul ionná, esetleg az, hogy a szirti sas csüdje „gatyás”.
Minden felesleges tananyag elsajátításával töltött órának nagyon magas az „alternatív költsége” (opportunity cost), hiszen helyette messzebb juthatnának a nebulók a nyilvánvalóan mindenki számára hasznosabb diszciplínákban vagy gyakorlatiasabb készségek elsajátításában.
A teljesség igénye nélkül szeretnék felsorolni néhány ilyet:
Nem sorolom tovább. Megannyi fontosabb tudás, mint amelyet ma megpróbálnak gyermekeink fejébe tuszkolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az általános iskola szociális kapcsolatokat építő színtereinek hiányáról most nem is beszélve. (mozi klub, valódi könyvtár, vitaest, sportklub stb.) Ahogyan Christopher Mattheisen, (a Telekom akkori hazai vezetője) egyik előadásában említette: „Az emberi hardver 100.000 éve nem változott.” Ez (hellyel-közel) igaz, de az eszközök és a szükséges alapkompetenciák igen és ezt a jövőben sokkal jobban figyelembe kell vennie az oktatási rendszereknek.
Végezetül a hányatott életű Mérei Ferenc egy mondását szeretném idézni: „Ahol untatnak, onnan menekülj.” Szóval Kedves Iskola, szedd össze Magad és varázsold el a jövő kisdiákjait, hogy ők is részesei lehessenek az intellektuális csodának és megtanuljanak tanulni, hiszen életük végéig szükségük lesz erre a kompetenciára.
. . .
|
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
|
Színész
|
|
Hegymászó
|
|
Head of Innovation
|
|
biztosítóalapító
|
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
|
Stylist
|
|
Lakberendező
|
|
Vitorlázó
|
|
Stylist
|
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
|
Az vagy, amit nézel.
|
|
Hegedűs Ágota
|
|
Grafikus, belsőépítész.
|
|
Creative Image Artist
|
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.