Örkény Stúdió: Romantika

Már az egyértelműnek tűnő cím (kontrasztja az orgiával) is polgárpukkasztó, sőt polgár- és komfortzóna-lukasztó, ugyanis Kerekes Éva pisztolya végül többször is elsül. (Ahogy illik egy színházi fegyvernek.)

Ugyanakkor sokkal több rétege van ennek a vitriolba mártott „kompozit szövegszövetnek”, és az is nyilvánvaló, hogy nem az öncélú megbotránkoztatás a cél, hanem rafinált, de tűpontos társadalomkritikát fogalmaz meg a szöveg, mindannyiunk által már látott és megélt (n)e(u)rotikus vívódásokat, karaktereket és léleküres élethelyzeteket bemutatva.

Persze ezt a színházba, előadás cím és kedvenc színészek alapján járó, nem be-, hanem kikapcsolódni vágyó, jóemberkedő nyárspolgár előre nem tud6ja. (Rosszabb esetben utólag sem…) Pedig az előadás író-rendezője, a Dollár Papa Gyermekei társulat egyik alapítója, Kiss-Végh Emőke (ahogy Bodó Viktor a két ör-, és önkényes Shaxpeare darab kapcsán) már a felkonf. során felhívja a figyelmet a meztelenségre, az erős hang- és fényhatásokra és a fizikai/verbális erőszakra… Sőt, még a menekülő utat is pontosan leírja, ha valaki idő előtt szeretné elhagyni a székét… (Kár, hogy szükség van az ilyen warning izékre…)

Amely (angolosnak nem mondható) távozás azonban két dolog miatt is nehezen kivitelezhető, egyrészt végig fényben úszik a nézőtér, másrészt csak a művészbejárón lehet el/megmenekülni, hiszen a nézők és a kijárat között (az előtérben is) játszanak a színészek. Szóval a rendező a szenteltvízzel együtt a voyeur-sötétség óvó védelmét is leszedi rólunk, sőt időnként meg is szólít minket. (Mármint nem csak a darabbal, hanem szó szerint is.) Filantrópia keveredik mizantrópiával ebben a különleges entrópiában, ahol a frusztrált, pótcselekvő szereplők az életértelem felé szeretnének emelkedni.

Mindegy nekik, hogy gusztustalan(nak kulturizált) vagy állati(nak mondott) a törekvésük, csak legyen végre valódi és igazi. 

Éppen egy hete pénteken, amikor mi láttuk a darabot, Nagy Zsolt sérvműtétje miatt a rendező(nő) ugrott be Zsolt zsigeri szerepére. (A fotókon, így a címlapon is még Zsolt látható.) Emőke (K.obzos Ákos által pontosan behatárolt és előre definiált) női princípiumával dacoló, hetyke, „legitimáló irónia bajsza” és színészi játéka hiteles és meggyőző. Itten kérem nem Conchita Wurst profi(t) médiahackjéhez hasonló hamisság történik. Utóbbi személy (he/she/they/them?) hiteltelensége Zuckerberg Márkhoz mérhető, aki Trump.2 uralkodásának nulladik napján vetette be sóval az összes korábbi, „szívből jövő” Bájdenprúf szivárványos emojiját és LMBTQ+ kampányát. (BTW: szóljatok, ha Nádasdy Ádám (1:53-nál a vidiben), valamint én is lemaradtam és van már újabb betű a közkedvelt mozaikszóban…)

Kerekes Éva darab eleji feszült, szemlélődő passzivitása és némasága nyilvánvalóan a vihar előtti csend baljós árnyát idézi meg. (Megvan a TND némaságát követő óriási Whitney Houston dal a Kertész utcai shaxpeare mosóban?) Apropó Vilmos, Kerekes nagymonológja (te jó ég, mekkkkora színésznő!) és a hullák száma feltűnés nélkül „beférne” egy klasszikus királydrámába… Kékszemű ártatlansága (barátnőjétől kapta az orgiajegyet) hamar csap át túszejtéssel induló és végül tömeggyilkosságba torkolló káoszba.

Novkov Mátéról megint nem tudtam eldönteni, hogy Orbánt, vagy Bödőcs Orbán paródiáját parodizálja-e. Az előadásban felgyűlt hullákat és feszültségeket levezető darabzáró stand up-jában aztán a sörétes szatíra-puska (Kerekes Éva valódi fegyveréhez hasonlóan) széles sugárban szór, Mácsaitól, persze Orbánon keresztül, Fletótól Magyar Péterig mindenki kap egy verbális tockost… (Kissé Latinovitsot is megidézi, talán szándékolatlanul.) Előadászáró szelep-szerepéért külön hálás voltam neki…

Fotók: Horváth Judit

Korábbi beszámolóim Örkény előadásokról:

A Dohány utcai seriff
A hattyú
A tünetegyüttes
A várományos
Az ajtó
Bűn és Bűnhődés
Emma
[ESCAPE] A Donkihóte-projekt
Galilei élete
Hamlet
Hat medúza egy tepsiben
Isten
Kertész utcai Shaxpeare mosó
Lidércek, Shaxpeare, delírium
Liliom
Szaturnusz gyűrűje
The Black rider
Tóték