Örkény Színház: Szerelem

Úgy viszonyul ez az előadás a címéhez, mint az Örkény Stúdióban bemutatott Romantika.

Úgy értem, hogy Hollywoodtól Etyekig, Universalttól Korda Stúdióig szajkózzák a Nagy Rózsaszín (cheesy pink) Házasság Hazugságot, elhallgatva az egybekelést („Életem legboldogabb/legfontosabb napja!”) követő év(tized)ek munkáját és drámáját. (Ahogy a halál, úgy az öregedés romantizálása helyett tragédiájának igaz és őszinte bemutatása is tabu, Szósöl Kípszmájling korunkban.)

(BTW: A Romantika című darabot az a Kiss-Végh Emőke rendezte, aki ebben a bemutatóban az idős pár lányát alakítja.) Nyilván a Romantika előadás elnevezése irónikus, míg e Hanake adaptációé abszolút nem (sőt), azonban mindkettő valós emberi kapcsolatokat mutat be, ahol nem IKEA katalógusból olvassák fel a könnyen összeállított, lapraszerelt párbeszédeket, hanem a (pár)kapcsolatok valódi magasságából/mélységéből adódó emberségét mutatják be az alkotók. Mindkét előadás a befogadótól is többet kívánó be-, nem pedig a kényelmesebb kikapcsolódást nyújtja.

Az empátia képessége bár fontos emberi tulajdonság, sokszor fájdalmas áldás.

Március 7-én volt a premier, én másnap láttam az előadást. Nem érezni a darabon, hogy friss. Nyilván ehhez Pogány Judit és (a két év szünet után visszatérő) Gálffi László, sok évtizedes rutinja is hozzájárul. (Imádom a lent látható fotót róluk, remek hangulati keretet ad az előadáshoz. A plakáton is ez a kép szerepel.)

Az alaphelyzet ismerős. Egy idős pár éli szokványos nyugdíjas életét, amikor a nő, váratlanul érkező agyvérzése miatt otthoni ápolásra szorul. A férfi persze bejárja a teljes érzelmi hullámvasút programot a túl-gondoskodástól a frusztrált haragon át az első elcsattanó pofonig, végül a tragikus Betty Blue féle végkifejletig. (BTW: Az Isten című darabban, beugróként először Pogány, majd Gálffi kért párjának eutanáziát.) 

Michael Hanake Oscar és Arany Pálma-díjas filmjét, melyből ez az adaptáció is készült, nem láttam. Hanake évtizedekig kűzdött a filmötlettel, bár személyes érintettsége (90 éves nagynénje öngyilkossága) adta az ötletet, de meg is nehezítette az alkotási folyamatot. A férfi szerepét kifejezetten Jean-Louis Trintignant-ra írta a rendező. 2023-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon mutatták be a színházi verziót. A hazai adaptációt Keszthelyi Kinga fordításának felhasználásával Törley-Havas Sára és a rendező, Ördög Tamás készítette.

„Michael Haneke korunk egyik legnagyobb filmrendezője, nem mellesleg személyes kedvencem, aki elsőre ridegnek és kegyetlennek tűnő hiperrealista filmjeivel felkavarja a nézőit. Ha sikerül jól néznünk műveit, ha nézőként beletesszük magunkat, mi is hajlandóak vagyunk munkát fektetni bele, akkor rájövünk, hogy nincs benne semmi provokáció, csak nagyon erős közlésvágy és végtelen tudás az emberről, az emberi kapcsolatokról. És empátia. Mindenkivel, még a legkiszolgáltatottabbakkal is. Az Oscar- és Arany Pálma-díjas Szerelemben egy idős házaspár szerelmét ismerhetjük meg szuperközeliben, annak minden rétegződését, szépségét, fájdalmát egy betegség fénytörésében.”

A rendező, Ördög Tamás gondolatai

Korábbi beszámolóim Örkény előadásokról:

A Dohány utcai seriff
A hattyú
A nyúl füle
A tünetegyüttes
A várományos
Az ajtó
Bűn és Bűnhődés
Emma
[ESCAPE] A Donkihóte-projekt
Galilei élete
Hamlet
Hat medúza egy tepsiben
Isten
Kertész utcai Shaxpeare mosó
Lidércek, Shaxpeare, delírium
Liliom
Romantika
Szaturnusz gyűrűje
The Black rider
Tóték

Fotók: Horváth Judit