Örkény Színház: A várományos

Ascher kórusmű tizenhét hangra, sok kultuszminisztériumi ööőööőőö-vel

Egy belső porcgyűrű-, és keresztszalag szakadást követő rehabilitáció egy időre ugyan kiemelt a színházi nézőtérről, de hála a Dr. Hangody / artroszkópia / gyógytorna triumvirátusának, pénteken jómagam és az „új térdem”, végre visszaülhettünk a feleségem mellé az Örkénybe. (Az én nagy örömömre és a „lepattanó” jegyeket eddig bezsákoló barátnők legnagyobb bánatára.)

Az itthoni, egyre élesedő kultúrharc szomorú szemlélőjeként az Ascher bohózat/fricska kulturális közege ismerős. (Gazdag nyelvünk persze a szervilizmust is roppant árnyaltan tudja kifejezni: dörgölőzés, nyalizás, helyezkedés, puncsolás, hízelgés stb.) A minisztérium és önkormányzat funkcionáriusai, a kulturális intézmény vezetői, valamint a pozíció-féltő, jól/rosszul „helyezkedő” tagok bermuda-háromszögében süllyednek és emelkednek a szereplők féltett ladikjai. Kinek persze erősebb a gyomra ebben a sumák-dumák viharban, kinek gyengébb.

BTW: az előadást egy francia színház és a kultuszminisztérium rendelte meg Lagarce-tól.

A szatíra elején a végtelen „bemutatás permutáción” jót röhögtem. MC TND (Takács Nóra Diána) pergő ritmusú szó-cunamija mindenkit ledönt a lábáról ebben a viharban. Minket nézőket és persze a kulturális intézmény tagjait is. (Utóbbi csoportot azért is, mert ő az önkormányzat felkent potentátja.) A minisztériumi emberrel (Terhes Sándor) alkotják a függési rendszer epicentrumát, ezért persze feléjük gravitál minden és mindenki. BTW: rém vicces, ahogy a „kultúra embere” ünnepi beszédében éppúgy nyökög, őőőőőő-zik és éppolyan üres szólamokat puffogtat, mint (pl., de nyilván nem kizárólagosan) dajcstomink legutóbb, amikor másfél évtized EU parlamenti élet után váratlanul angolul kellett (volna) levezetnie egy bizottsági ülést, de végül csak hunglish katyvasz lett a szánalmas próbálkozásból.

Ahogy Später (Patkós Marci) a direktori pozíció, úgy Tomi az „Év Portolója” díj várományosa…

A Später-Blot (Friedental Zoltán) szövetség felbomlásának oka is a „szokásos”, Blot végül nem kapja meg az ígért (belengetett) társigazgató pozit, ezért árulásnak éli meg Später passzivitását irányában. Amúgy az is erősen „áthallásos” a mai hazai viszonyokra, hogy a pályázati folyamatról, Später programjáról, vagy kiválasztásának okairól semmit sem tud meg a társulat. A fordítónak (Bognár Róbert) nagy feladat lehetett egy ennyire beszédközpontú előadás szövegét magyarra átültetnie. (Persze emiatt a színészekre is nagy teher hárul.)

A sok elhallgatás, gyáva félmondat, intrikus utalgatás és antidemokratikus leboltolás, illetve háttéralku között egy igazi „Zrínyi kirohanás” történik csak. A mulya, „asszertivitás ellen beoltott” Ripoix (Vajda Milán) neurotikus és hisztérikus felesége Nelly (Szandtner Anna) elszabadult hajóágyúként tör és zúz (verbálisan) a színpadon. A Jolly Joker színházi intézőember (Dóra Béla) Ripoix ellentéte, pushy vehemenciával adja el magát a vezetőségnek. A praktikusan takarékos, „kettő-az-egyben” leváltás/beiktatás módja miatt joggal frusztrált Ranot (Gyabronka József) és fecsegő neje (Für Anikó) páros hitelesen hozza a méltánytalan módon kiszorított igazgató és feleségének kettősét.

A francia vidéki kulturális egység kis testét a szervilizmus és a nepotizmus DNS spirálja élteti. (Szinte az összes szereplő valamelyik családtagja is hasznot húz az intézményből, így tehát a közpénzből is.) Némi udvarias(kodó) eufemizmussal élve: ez sem teljesen ismeretlen kis hazánkban. Mint ahogy az sem, amikor az egyik felügyelőbizottsági tag (Csákányi Eszter) óvatosan „elment” a táskájába egy pogácsát… A másik FB tag (Csuja Imre) pedig konkrétan alkoholista. Szép kis kompánia!

A (quasi) „színház a színházban” formát a díszlet (by Giliga Ilka) is remekül erősíti. Az Örkény falának szögletes fekete akusztikus diffúzorai „átfolynak” az előadásban bemutatott intézmény előterének falára is. Shakespeare közhellyé vált, de máig igaz szövegének címe: „Színház az egész világ.”

Sőt, sajnos egyre színházabb…

Fotók: Horváth Judit

Korábbi beszámolók Örkény előadásokról:

A Dohány utcai seriff
A hattyú
A tünetegyüttes
Az ajtó
Bűn és Bűnhődés
Emma
[ESCAPE] A Donkihóte-projekt
Galilei élete
Hamlet
Hat medúza egy tepsiben
Isten
Kertész utcai Shaxpeare mosó
Lidércek, Shaxpeare, delírium
Liliom
Szaturnusz gyűrűje
The Black rider
Tóték