Nézve a darabot, nyilván folyamatosan eszembe jutott az Egy őrült naplója című előadás Keresztes Tamás főszereplésével.
(Itt írtam arról a remek előadásról.) Azt egy akkor 38 éves rendező, ezt a szakma „nagy öregje” rendezte. (Valószínűleg az idősebb rendező korosabb nézőket is szólít meg ezzel a darabbal…) Persze Bodó Viktor és Ascher Tamás is érti Keresztes Tamás habitusát és mindketten remekül vezetik is őt. Keresztes mindkét előadásban izzadtság és túltolás nélkül játssza a fokozatosan megbomló elméjű főhős, gyorsan változó lelkiállapotát és karakterét.
A zuhanást és leépülést követő becsapódás mindkét történetben egy pokoli és közömbös elmegyógyintézetben zárul. Fontos különbség azonban, hogy míg a Gogol darab (monodrámaként) keveset foglalkozik a mentális betegség kialakulásának okaival és a felelősök megnevezésével, addig Horváth Péter (önéletrajzi ihletésű) szövege betekintést enged a főhős családjának több évtizedes múltjába is. (BTW: A Padlás szövegkönyvét is ő írta.) A színlapon Én és Te néven szereplő testvérpárból tehát visszafejthetjük, hogy melyik lehetett a szövegíró… (Az én/te névmások skizofrén egybecsúszásán és sajátos, komplementer egységükön is lehetne merengeni…)
Én vagyok én, te vagy te: ki a hülyébb, én vagy te?
A skizofrén Szabó András a teljes előadás során a legnagyobb természeteséggel beszélget halott szüleivel. Ascher gördülékenyen és empatikusan mossa össze a múltbéli visszaemlékezések jeleneteit, a csak Keresztes fejében megjelenő jelenkori eseményekkel. Az egyetemi bölcsész tanár báty (Kocsis Gergely), a testvér szerepe mellett apáskodik öccse fölött, a művész szülők pedig hitelesen hozzák a primadonna anya (Ónodi Eszter) és az elfoglalt karmester apa (Bezerédi Zoltán) kettősét. Az anya bár látensen, önmaga előtt is titkolva, érzi felelősségét fiatalabb gyermeke mentális betegségének eszkalációjában, önkéntelenül hárít. Sőt, a külvilágnak mutatott majomszeretete mellett kegyetlen is tud lenni gyermekeivel. (Karrierje miatt intézetbe küldi őket.)
Az ’56 után börtönbe kerülő, jelen nem lévő és ezért az apa/fiú kapcsolódást és szeretetet meg nem tanító apa sémája persze „tovább fertőződik”. A főhős fia (Pásztor Dániel) apjához és nagyapjához hasonlóan szintén alkoholista lesz és édesapjához hasonlóan rossz a viszonya az apjával. Pálos Hanna „asszonyai”: anyagias sógornője, fásult felesége, unott ápolónője és vicces kurvája jól támogatja az előadást. (Hasonlóan a másik „supporting actor”, Elek Ferenc hivatalnokaihoz.)
Fotók: Horváth Judit
Az operettbetétek táncos kontrasztja az épülő tragédiával jól oldja a folyamatosan jelenlévő feszültséget. Humoros, kreatív és abszurd jelenetek ezek, megvan a helyük a darabban, egyszer sem éreztem erőltetettnek a jelenlétüket. (Megemlítendő, hogy a börtönévek után a főhős apját, a komolyzenei karmestert tulajdonképpen száműzik az operett világába, amelyet aztán „kényszer-megszeret”.) BTW: Borzasztó tendencia operett országunkban a szolidaritás- és szociális háló folyamatos bomlása és az amúgy is alacsony szintű civil kurázsi, állami propaganda általi támadása. Sok esetben éppen a kormánytól vállalnak át feladatokat ezek a megtámadott szervezetek…
Pl. gyomorforgató volt az Iványi Gábor ellen indított hadjárat!
Az Elek Ferenc által alakított három hasonló karakter (orvos, bíró és hivatalnok) mindegyike jelzi, hogy pontosan tisztában van szűkös erőforrásaival, ezért civil segítséget vár, nem az állami rendszer támogatását. (Sőt, a hasonlóságra utalva, az egyik szerepéből viccesen utal a másik szerepére.) A bátynak, Gábornak is ambivalens a viszonya az öccsével, a jól ismert szeretetteljes gondoskodás és a frusztrált harag tengelyen mindkét végpontot érintve jut el a végső árulásig. (Amikor öccsét megkérdezik, hogy kit szeret a legjobban, az gondolkodás nélkül nevezi meg a bátyját…) Az a tény pedig, hogy az idősebb testvér ifjabb beteg fivérét végül bedugja egy elmegyógyintézetbe, leginkább attól tragikus, hogy pontosan tudja, hogy ez Magyarországon mit jelent…
Korábbi beszámolóim színházi előadásokról:
ÖRKÉNY István Színház
A Dohány utcai seriff
A hattyú
A lélek legszebb éjszakája
A nyúl füle
A tünetegyüttes
A várományos
Az ajtó
Bűn és Bűnhődés
Emma
[ESCAPE] A Donkihóte-projekt
Galilei élete
Hamlet
Hat medúza egy tepsiben
Isten
Kertész utcai Shaxpeare mosó
Két néni, ha megindul
Lidércek, Shaxpeare, delírium
Liliom
Romantika
Suttogások és sikolyok
Szaturnusz gyűrűje
The Black rider
Tóték
KATONA József Színház
Apák és fiúk
EMBTRAG
Extázis
Hedda Gabler
Lear király
Mefisztóland
Radical Relax
PINTÉR BÉLA és társulata
A bajnok
A démon gyermekei
A sehova kapuja
A soha vissza nem térő
A 42. hét
Anyaszemefénye
Az imádkozó
Gyévuska
Idegen test
Kaisers TV Ungarn
Marshal Fifty-Six
Parasztopera
Réka és az oltatlanok
Szutyok
Titkaink
Tündöklő középszer
RADNÓTI Miklós Színház
Istentelen ifjúság
Oidipusz
Szerb Antal 100 verse
SZENTENDREI Teátrum
A kellékes
Lélegezz
Meg se kínáltak
JURÁNYI Ház
PESTI Színház
VÍGSZÍNHÁZ
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Zenét hallgatok/készítek.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.