Örkény Színház: Édes Anna

Sok éve volt már jegyünk erre az előadásra, de nekem valami „közbejött”, ezért a feleségem végül a lányommal nézte meg a darabot.

1-2 hónapja szóba került egy társaságban az éppen 100 éves Kosztolányi regény (egy ismert kortárs „Vizy családon” élcelődtünk…), ezért e hét elején bepótoltam a hiányt és megnéztem az előadást én is. Annával (és vívódásaival) nem sokat foglalkozik a darab, annál többet a dehonesztáló közeggel, amely tárgyiasítva ki-, és elhasználja végül őt. Az előadás elején, miután megtudtuk, hogy Kun Béla hogyan repült el a Vérmező felett, Ficsor házmester elvtárs úgy hozza be a vállán Annát, mint egy „háztartási androidot”, vagy egy félbevágott sertést. (Borsi-Balogh Máté egyébként mindkét szerepében remek. (BTW: Zsigmond Emőkén kívül mindenki játszik egy kisebb szerepet is…) A ház úrnője is kb. úgy veszi át kiterített „tulajdonát”, mint egy rabszolgát a „húspiacon”.

A történetet ismerjük. Az elején ugyan még egy tyúkot sem tud levágni Anna, de annyira embertelenül bánnak vele, hogy a végén, teljesen kifordulva emberi lényéből, hidegvérrel és tucatnyiszor mártja a kést ízibe Vizybe (mea culpa) és hisztérikus nejébe. Zsigmond Emőkét a Az üvegbúra című darabban tényleg féltettem, táncos fizikumára ebben az előadásban is szüksége van, a keserves takarítási folyamatra utaló, kígyózó húzódzkodása az asztalon és az alatta négykézláb történő somfordálása megterhelő fizikai „mutatvány” lehet.

A díszlet (Juhász Nóra) egyébként minimális. Az említett, többfunkciós (alvilág/felvilág, ágy, „kifutó”, felsuvickolandó folyosó, pást stb.) hosszú-hosszú asztal mögött csupán székek és négy ajtó jeleníti meg a kegyetlen házaspár lakását. A falon csak egy keretbe foglalt tüllruha látható. (A Stúdióban ez az enteriőr még kompaktabb lehetett.)

Az előadás „másik főszereplője” a Vizy Angélát játszó Für Anikó, remek duót alkot Zsigmond Emőkével. Hol egymás felé tartó, hol távolodó mozgásuk dinamikája izgalmas. Ez öltözetükben is megmutatkozik, egy ponton a cseléd öltözik úrnőjének, egy másik ponton pedig Vizyné idomul Annához, miközben manipulálva kérleli, hogy maradjon vele. (Kettejük addiktív viszonyáról jóval többet tudunk meg, mint a regényben.) Még tragédiájuk is közös, mindketten elvesztették a gyermeküket. (Persze Anna abortuszát nem szabad és nem is érdemes Vizyné veszteségéhez hasonlítani.) Ráadásul Für Anikó (és Bíró Kriszta) kisebbik szerepe is egy cselédlány. Vizyné egyébként házastársát (Epres Attila) is ügyesen manipulálja, időnként tökélyre fejlesztett érzelmi zsarolással zabolázza meg időközben államtitkár-helyettessé emelkedő férjét. (BTW: kisebbik szerepében, özvegyember kéményseprőként is remek Epres.)

A (ház)mesteri alakítása mellett Borsi-Balogh Máté Patikárius Jancsi csábító szerepében is hiteles. Az általa angolul előadott ABBA dalt később már magyarul énekli Anna, új, sötét kontextusba helyezve az ismert szerelmes számot. Zsigmond Emőke ebben a tragikus jelenetben is remekül megcsillogtatja a táncos múltját. (Koreográfia: Raubinek Lili.) Az irgalmas és rezignált Movisztert alakító Znamenák István szerepe „hálás”, ő az egyetlen, aki emberséges hangot üt meg az előadásban. (Érdekes, hogy a kisebbik szerepe viszont éppen egy hímsoviniszta seggfej.) Fellengzős és ripacs felesége önmaga paródiája, Bíró Kriszta jól hozza ezt az irigy és kicsinyes mellékszereplőt.

Érdekes az a mód, ahogyan a szereplők, a szövegükön túl (E/1), narrálják is (E/3) az általuk játszott karaktert. (Regény adaptációnál ez ismert eszköz.) Az utolsó jelenetben ez odáig megy, hogy maguk a gyilkosságot elszenvedők mesélik el a brutális bűntényt magát és Anna, az általa felvágott tortából kedélyesen mindenkinek vág egy darabot. Végül a nézők felé is nyújt egy szeletet…

„Csipp-csöpp, csipp-csöpp. Valami csöpörög. Csipp-csöpp, csipp-csöpp. Talán nem zártam el a csapot. Csipp-csöpp, csipp-csöpp. Nem. A vér csurog. Egyre halkabban csurog. Lassan csönd lesz. Mélységes csönd.”