Örkény Színház: Jelenetek a bábuk életéből

Dollár Papa Gyermekeinek „szüleit” kedvelem.

Ráadásul Ördög Tamás szemmel láthatóan jól rendezi partnerét, Kiss-Vég Emőkét. Ez világosan kiderült a másik Bergman adaptációjukból, a Suttogások és sikolyok című, szintén stúdiós előadásból. Kis színes: Az Emőke által rendezett, Romantika című darabot pedig, Nagy Zsolt sérvműtétje miatt a helyére beugró rendezőnő alakításával láttuk. (BTW: Erre az előadásra is volt már jegyem korábban, de egy térdműtét közbeszólt és csak most tudtam megnézni.)

Ahogyan az említett két Dollár Papa Gyermekei előadásban, úgy ebben a „se-veled-se-nélküled krimiben” is már az elején nyilvánvaló, hogy egy óriási puskaporos hordón ülve dohányoznak melankólikusan a dráma kiégett szereplői. Pusztán idő kérdése, hogy a helyzet belobbanjon és csak az a kérdés, hogy kit és mennyire emészt majd (f)el a robbanás maga és az azt követő tűz. Ördög Tamás jól érti a Bergman, Csehov, Freud triumvirátus bermuda-háromszögében süllyedő karaktereket. Azt a Bergman által (forgatókönyv)írt és rendezett filmet sajnos nem láttam, amiben, ugyan csak egy epizód erejéig, de feltűnik e darab toxikus házaspárja, quasi ellenpontozva Johan és Marianne párosát. A létre nem jött filmért (Szerelem szeretők nélkül) talán ez a darab „kárpótol” minket.

Fotók: Horváth Judit

A Polgár Csaba által remekül alakított tépelődő, lefolytott karakter (Peter Egermann) és impulzív feleségének, Katarinának (Kiss-Vég Emőke) a kapcsolata megromlott, sőt nyilvánvalóan egy tragédia felé tartó haláltánc. Tudjuk ezt már a kezdetektől, a szakmailag sikeres, de magánéletében frusztrált és neurotikus férfi már az elején megvallja pszichiáterének, hogy késztetése van megölni a feleségét, továbbá a „brechti kommentekkel” és időpecséttel ellátott kronológiai ugrások is felfedik a jövőbeli gyilkosságot. Bonyolítja a képletet, hogy az őt „kezelő” szakember, Mogens Jensen (Nagy Zsolt) viszont Katarinára vágyik. Katarina meleg munkatársa, Tim Mandelbaum (Gálffi László) pedig Petert szereti.

Szóval egy bonyolult vágyerdőben, keresztül-kasul kóvályogva keresik a kék madarat a boldogtalan szereplők.

A díszlet egyszerű, az óriási szőnyegen ezúttal csak két tárgyat helyezett el Balázs Juli, egy italospultot és egy fotelt. Az alacsonyra épített mennyezetről kb. 150 darab rizspapír lámpa világítja be a „budoárt”, az előadás túlnyomó részében erős fényben megmutatva a házaspár viharosan rideg házasságát és gonosz pengeváltásait. (Ezekben az eszkalálódó interakciókban jellemzően a nő kiszámítottan provokatív, a férfi inkább letargikus elszenvedője a szócsatáknak.)

Für Anikó, aki a főszereplő Peter önfeláldozó(nak látszó) édesanyját, Cordeliát játssza, szerepében is színésznő. A hivatásából fakadó tudást valószínűleg férjén éppúgy használta, ahogy gyermekén. A Takács Nóra Diána által remekül és bátran alakított kurva alakjának nem csak a pongyolája színes, hanem a karakter maga is. Sokadszor látom, hogy mennyire zavarba hozza a nézőket egy (akár csak fél-)meztelen test látványa a színpadon… Azt persze soha nem tudjuk meg, hogy a feleségével való névazonosságon túl, mi ösztönzi végül Petert a prostituált meggyilkolására. A sarokba szorítottsága? (Nem tud kijutni a bezárt térből.) Az összezavart vágyai? (Undorral vegyes sóvárgás.) Frusztrációjának eszkalálódó mértéke? (A neurotikus spirál alján látogatja meg az utcalányt.)

Kedvet kaptam a Fassbinder film megnézésére…