Örkény Stúdió: A lélek legszebb éjszakája

Blogger42 | 2025. május 2.

Talán meglepő, de arról, hogy a tyúk, vagy a tojás volt-e előbb, van kialakult véleményem. (E színházi beszámoló végén, „bónusz tartalom gyanánt” le is írom.)

Arról azonban nincs, hogy a külpolitikai zsurnalizmus hazai alacsony színvonala miatt nem kíváncsiak az emberek a Magyarországon kívül történtekre, avagy valójában nincs is igény a külföldet érintő, minőségi hírekre. (A hazai migráns propaganda külföldre vonatkozó posztigazságainak szajkózása nyilván egyszerűbb feladat, mint eredeti nyelven és kritikus gondolkodással felvértezve fogyasztani a külföldi médiát.) Nyilván Közel-Kelet komplex érdekrendszere és geopolitikai játszmái sem érthetőek meg könnyen innen Kelet-Európából. (És persze a szükséges történelmi háttértudás hiányában.)

A Jászberényi Sándor Libri Irodalmi Díjas, 14 novellából álló kötetéből adaptált előadást hat éve mutatta be az Örkény. (Jászberényi ebben az interjúban beszél a könyveiről.) Azóta a „migráns ügy” központi politikai kérdéssé vált. Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy hat éve a hazai emberek nagy része még a migráns kifejezést sem ismerte, vagy használta aktívan. Most már persze gyakran használják, a kérdés csak az, hogy pontosan alkalmazzák-e és értik-e, hogy ahogy a cigány, zsidó vagy vita szavaink, úgy a migráns kifejezés sem pejoratív és nem azt jelenti, hogy „nem fehér ember”…

A nyelvpolitika erejét nem szabad alábecsülni, aki uralja a nyelvet (közbeszédet), uralja a gondolatokat (közéletet) is.

E szemantikai/lingvisztikai, redundáns (tőlem nem szokatlan) „kitekintés” után térjünk azonban rá e látomásos előadásra magára. Jászberényi, az imént említett wannabe, Közel-Kelet-szakértő fotelpolihisztorokkal szemben, amellett, hogy haditudósító, többszörös díjnyertes író, fotóriporter, beszél arabul és közelről élte meg az Arab Tavaszt is.

Erősen indul az infernális, (gonzó?) darab a kis stúdiószínpadon: „Arról, hogy meghaltam, utólag értesítettek.” Monodráma ez, bár a többi szereplő mellett, ketten játsszák a „skizo-duplikált”, adrenalin junky főszereplőt is, hol szinkronban, hol „kánonban”. (Nagy Zsolt fullba tolja a „kretént”, Ficza István inkább rezonőr.) Maros Dániel haditudósító szemszögéből merülünk alá Kairó és Irak poklába Polgár Csaba remek rendezésében.

A „bemindenezett” (xanax, whiskey, insomnia stb.) főhős kurvák, kocsmák és frontok Bermuda-háromszögében süllyed.

Maros, ahogy felesége gyermekével együtt elhagyta, elvesztette önpusztító magányának börtönkulcsát a sivatagban. Már nem is nagyon keresi, megadja magát az enyészetnek és a pusztulásnak. Tragikomikus jelenet, amikor a leeresztő fekete guminőből kiáramló levegő szólaltatja meg Marosi szájharmonikáját. Nagy Zsolt egyébként, a Marhanyelv blues előadása során, „rendeltetésszerűen” is használja az eszközt. A George Benson féle szirupos (alfa generációnak: cheesy) „Nothing’s Gonna Change My Love for You” előadása is az abszurd/morbid mintapéldája.

Itthon meglepő tapintatról árulkodik, hogy Jászberényi külön kérésére, az általa kurvákról készített, az előadás során a nagy LED falra kivetített fotókról kitakarták/kicroppolták a nők arcát.

(Média design: Juhász András és Maruscsák Dávid)

Nagy és Ficza összeszokott, hol kontrasztos, hol komplementer kettőse odáig megy, hogy egy jelenetben Nagy Zsolt egy földre helyezett kamera streamingjében egy terrorista fiú testét játssza, de a kihallgató kurd katonai vezető mellett jelenlévő Marosi hangját jeleníti meg. Ficza közben az említett kurd ezredes és az Iszlám Állam ifjú terroristájának hangján kapcsolódik be a történetbe. Sokfenekű dobon játszik tehát a színészduó, remek ütemben tartva egymással és az előírt dramaturgiával a feszes tempót. Nők ugyan „csak” hangban és képben jelennek meg az előadásban (TND, Kókai Tünde, Zsigmond Emőke), de hatékonyan támogatják a darabot. A Maros hazajutását indukáló és finanszírozó, 140 kilós kongói prosti vezet be minket az előadás címét adó törzsi hiedelembe is, amit most nem spoilerezek el…

A fentebb idézett 2016-os Népszavás interjúban a +1 kérdésre a következő választ adta Jászberényi:

Ön, aki mindkét oldalon ismerős, mit gondol Európa menekültpolitikájáról? A menekültbefogadás vélt és valós veszélyeiről? A kultúrák közti átjárhatóságról? Hiszen épp e térség is azt példázza, milyen törékeny a béke törzsek és vallások között.

A szektarianizmus garantálta az arab törzsek, de az összes nem muszlim kisebbség fennmaradását a térségben. Az a probléma, hogy ezt a szektariánus gondolkodást magukkal is hozzák Európába. Én azt gondolom egyébként, hogy nincs menekült-/bevándorlóprobléma. Integrációs problémák vannak. Nevetségesen populista politika, ahol azt harsogjuk, hogy ha nem engedjük be a bevándorlókat, akkor majd nem lesz baj. Nem gondolom, hogy ez bármilyen formában fenntartható politika lenne. Európának kétségbeesetten kell a munkaerő, ehhez be kell engedni embereket. A viselkedési normákat kell kikényszeríttetni és betartatni, nem szögesdrótokat emelni.

Jászberényi Sándor Libri-, Junior Prima- és Minőségi Újságírásért-díjas író, költő, újságíró, akiről a Guardian azt írta, hogy hozzá képest Hemingway puhának és öregnek tűnik.

Bónusz tartalom

A tyúk volt előbb, vagy a tojás?

Először is tisztázzuk, hogy bár ez egy absztrakt kérdés, érdemes komolyan venni és természettudományos (evolúciós) alapon is megközelíteni. Azt is fontos elmondani még itt, a halványlila okoskodás legelején, hogy a válasz attól is függ, hogy valójában mi is a kérdés. (Lsd. Galaxis útikalauz stopposoknak.) A mai tyúk kb. 58 ezer évvel ezelőtt jelent meg, de ha például úgy általában a tojásról beszélünk, nem kifejezetten a tyúktojásról, az már több mint 300 millió évvel ezelőtt, a magzatburkosoknál megtalálható. Azonban nyilván konkrétan a tyúktojásra kell vonatkoztatnunk a házifilózást, hiszen anélkül túl könnyű feladat lenne válaszolni rá, így valószínűleg nem is futott volna be ekkora karriert ez a „filozófiai” kérdés.

A mai tyúkhoz vezető hosszú evolúciós (és persze mutációs) skálán rá kell tudnunk mutatni egy konkrét példányra, amelyet már tyúknak nevezünk, hiszen e nélkül a pragmatikus megközelítés nélkül értelmetlen a kérdés feltétele is. Azt értem, hogy ez lehetetlen feladat, de logikailag ez az egyetlen lehetőség, hogy megválaszoljuk a kérdést. Amennyiben pedig megleltük ezt a példányt, nyilván tojásból kelt ki, így tehát a kérdés megválaszolható, a tojás volt előbb.

(Isten, vagy az ovocledin-17 nevű fehérje idecitálása szerintem feleslegesen bonyolítja az ügyet, ezért nem is foglalkozom velük ebben a gondolatmenetben…)

– – – – – –

Korábbi beszámolóim színházi előadásokról:

ÖRKÉNY István Színház

A Dohány utcai seriff
A hattyú
A nyúl füle
A tünetegyüttes
A várományos
Az ajtó
Bűn és Bűnhődés
Emma
[ESCAPE] A Donkihóte-projekt
Galilei élete
Hamlet
Hat medúza egy tepsiben
Isten
Kertész utcai Shaxpeare mosó
Két néni, ha megindul
Lidércek, Shaxpeare, delírium
Liliom
Romantika
Suttogások és sikolyok
Szaturnusz gyűrűje
The Black rider
Tóték