Örkény Színház: A Darvas

Darvas Szilárd (1925-2007).

Ahogy már sokszor leírtam itt, szeretem a monodrámát, a szövegközpontú darabokat és a színművészet sallangvesztett „Nagy Öregjeit”. (Bálint András 12. önálló irodalmi estjéről itt írtam.) Arról is merengtem már ehelyütt, hogy a Gáspár Sándor és Keresztes Tamás által is alakított Popriscsin (Gogol: Egy őrült naplója) mellett, mennyire sajnálom, hogy nem láttam a Darvas-féle verziót is.

Ráadásul Darvas Iván (új keresztnevét, mint oly sok mindent, Várkonyi Zoltántól kapta) és Gálffi László játszott együtt is főszerepet (Vígszínház, Equus 1980, fordította Göncz Árpád), így utóbbinak személyes „együtt játszási” élményei is vannak a 100 éve született színészlegendával. Ahogy az „anekdotikus drámához” forrásként szolgáló, Lábjegyzetek című könyvből is kiderül, Darvas és a változékony kor melyben élt, elválaszthatatlanok egymástól. Darvas többnyelvűsége (orosz, cseh, szlovák, magyar) többnejűsége (Tolnay Klári, Házy Erzsébet, Motorcza Irén) és rezignált öniróniája végigkíséri az előadást. Friderikusz 22 éve, (Darvas halála előtt négy évvel), egy interjúban, a kicsapongásaira vonatkozó kérdései mellett arról is érdeklődött Darvasnál, hogy „mikor és mitől lettél te magyar?” Iván bátyja, Attila végül, félve a megtorlásoktól, disszidált ’56-ban, öccse, mint tudjuk, maradt.

Persze a „menni vagy maradni” kortárs dilemma is…

A hosszú hányattatás és börtönévek után Aczél György által a színpadra visszaengedett Darvas látogatása a nagybajuszos kultúrpápánál remek jelenet. (Különösen Aczél elvtárs csapdájának elegánsan fanyar és sziporkázóan frappáns verbális elkerülése miatt…)

Fotók: Horváth Judit

A színlap szerint a darabot nem rendezte Mácsai Pál, hanem „ő vezette a próbákat”. Értjük és méltányoljuk e tiszteletteljes megkülönböztetést. Gálffi tényleg nagy színész, ettől hiteles, amit egymaga, 100 percen keresztül, négy rövid sornyi antik zsöllye között, farmerban és zakóban alakít. Legelső és 500-szor (!) játszott szerepének (Eurüdiké, valamint az említett Gogol darab) és életének egzisztenciális (pária) pokoljárása és hullámvasút utazása persze összefügg. Erős belső integritása (és talán híres szenvtelensége) nélkül Darvas valószínűleg művészként és magánemberként is hamar megtört volna… Remek és felemelő jelenet a primitív börtönőr és az értelmiségi elítélt „párharca” az előadásban. Mintha Dosztojevszkij, vagy Örkény írta volna… Ráadásul ebben az esetben a fogoly nyer, nem úgy, mint Dr. K.H.G. esetében, akit a frusztrált és megszégyenített német őr végül agyonlő.

Az előadás végén pedig nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy vajon Darvas mennyire látna ma erős kontrasztot a ’90-es parlamenti (képviselői) felszólalásának elvárásai és napjaink politikája között…

Darvas körül Mózes Mihály, Faludy György, ifj. Rajk László és Iványi Gábor látható a Parlamentben.