Örkény Színház: Az orosz barát

Blogger42 | 2025. október 31.

57 éves vagyok és/ezért nyolc évet tanultam oroszul.

Mindebből csak annyi következik, hogy személyesen hallhattam szüleim és nagyszüleim ’56-os és ’68-as történeteit, gyerekként többször láttam Kádárt élőben a Hősök terén, kamaszként megéltem Brezsnyev halálát és az őt követő Andropov és Csernyenkó rövid regnálását, majd fiatalemberként a tévében nyomon követhettem a Szovjetunió utolsó vezetőjének, Mihail Gorbacsovnak a reménytelen próbálkozását a szuperhatalom megreformálására.

Végül 1989-ben, 21 évesen tanúja lehettem a hazai rendszer-, és/vagy módszer- és/vagy gengszerváltásnak is. (Ki miben hisz…) Egy évtizeddel később pedig, az alkoholista, betegeskedő Jelcint egy bizonyos V.V. (sic) Putyin nevű illető követte az orosz elnöki bársonyszékben (és aranytrónon). Az új cáratyuskáról persze már negyed évszázaddal ezelőtt, az első ciklusában (2000-2004) is látszott, hogy „nem a demokrácia elkötelezett híve”…

A következő képet a 2009-es World Press Photo budapesti kiállításán készült videóból vágtam ki. (BTW: Négy évig főszponzorai voltunk a rendezvénynek és a 10. WPP-t a rendezvény „szívcsakrájában”, Amszterdamban láttam.) A film 42. (!) másodpercénél éppen jól megszakértem Platon fotóját Putyinról az egyik biztosítótársaság vezetőjének. 2007-ben az „Év embereként” került Vlagyimir Vlagyimirovics a Time magazin címlapjára ezzel a fotóval. (Akit érdekel a híres fotó elkészítésének csavaros története, itt tudja elolvasni.)

BTW: Hamvas Béla véleményét az oroszokról (és a magyarokról, ill. kapcsolatunkról) itt tudjátok elolvasni.

Orbán Viktor tarkójának útját pedig, a ruszkiktól dacosan elfordított „állapotától” Orosz István híres, Tovarisi konyec! (Tоварищи конец!) MDF plakátjának idei ’56-os parafrázisáig, jól ismerjük. (Így lett a Liberális Internacionálé alelnökéből és egykori Soros támogatottból a libsi és Soros kifejezéseket szitokszóvá nyelvpolitizáló, ruszofíl, pocakos kádárjános. (Ezzel persze „átadva” a lázadó fiatal szerepét MP-nek, aki persze gyakran rá is játszik erre az új leosztásra…) Orbán egyébként már 2009-ben beszélt Szentpéterváron (négyszemközt) Putyinnal és a következő évben Simicska Lajos és Nyerges Zsolt is „bemutatkozott” Moszkvában… (Direkt 36: Feltárul a Putyinnal kiépített kapcsolat titkos története.)

Mindezt csak annak tisztázása érdekében osztottam meg e blogfolyam olvasóival, hogy nyilván én ezen az „empirikus prizmán” keresztül látom ezt a korszakot. A darab négy jelenete 2000-ben, 2010-ben, 2020-ban és napjainkban játszódik, a magyar-orosz tengelyen ügyeskedő szereplőkkel a központban. Október 23-án (naná!) volt a díszbemutató, én másnap láttam az előadást.

2000

A nyitójelenetben a Csákányi-Mácsai-Znamenák triumvirátust Ficza István ellenpontozza. A Magyar Mozgókép Alapítvány pályázat elbíráló éltes ítészei egy szűk helységben értekeznek. A Mácsai-Znamenák duó óriási műpocakja mögül sztereóban megszakért mindent(is). Csákányi közben serényen töltögeti a korabeli kreativitás-serkentő szuperkombót: Unicumot, kávét és a ropis poharat. Persze mindhárman, mély egyetértésben oltják le az objektív pontrendszert és átláthatóságot óhajtó, fiatal és még lelkes bizottsági tagot. Amikor ebben a kényelmes, de persze lábszagú status quo-ban feltűnik a Mácsai által behívott orosz szakos bölcsész, bizonyos Faruzsa Miklós (Hajduk Károly) egy mellére kötözött gyerekkel, hamar felbolydul a langyos állóvíz. A legnagyobb hullámot az veti, amikor bár profetikus forgatókönyve sikeresen megnyerte a pályázatot, mégsem akarja megcsinálni a filmet, hanem pénzt kér az általa írt szövegért.

2010

Ebben a jelentben két elborult figura, Tori és Gorán Attila hajt vadul a nagy orosz semmi közepén, Baskíriában. Rakományuk egy furcsa ikon, melyet maga Orbán Viktor küld Putyinnak! A kétes erkölcsű fuvaros páros (Takács Nóra Diána és Nagy Zsolt) drogot is szállít, „kettő-az-egyben” okossággal akarják növelni a profitot. Fegyveresek megállítják őket és csak az első jelenetben feltűnt forgatókönyv író próféta, Faruzsa tudja kimenteni egykori egyetemi társát a szorult helyzetből. (Tori rosszabbul jár, őt beáldozza a pragmatikus kiugrott ex-bölcsész.) Miközben a színpadon felállított sütőlapon grilleznek (a 3. sor közepén ülve éreztem a kolbászkák illatát) közelről láthatjuk a leendő nagyhatalmú opportunista oligarcha és hasznos strómanjának egymásra találását.

2020

A covid alatt egy tanárnő (ELTE) online órát tart a Harry Potter story és a görög mitológia (hübrisz!) összefüggéseiről. Kerekes Éva, mint általában remek, a tapsrendben is messze ő kapta a legnagyobb tetszésnyilvánítást a közönség soraiból. A szédítő hosszúságú monológban Kerekes megcsillogtathatja árnyalt színészi tudásának javát. Persze terítékre kerülnek J.K. Rowling transzfób kijelentései is, ráadásul humoros formában…

2025

Az utolsó jelenetben a bekötött szemű Gorán „stróman” Attila egy inkontinencia alsónadrágban lóg egy kötélen egy Észak-alföldi trollfarmon. Az időközben fiatalemberré cseperedett Faruzsa lány, az emberrablást végrehajtó (anarchista?) csoport quasi fejeként siránkozik oligarcha apja és a megkötözött stróman viseltes dolgain és az élet igazságtalanságán. Érezni, hogy nem lesz happy end a lúzer csipet-csapat számára…

Összefoglalva a négy jelenet három óráját, sejtem, hogy mi lehetett a megbízás az író, Kemény Lili felé, sőt a rendező, Dohy Balázs dilemmáit és érteni vélem a kontenttel kapcsolatban. (BTW: A szintén Dohy által rendezett Anyeginről itt olvashattok.) Ahogy e szöveg elején említettem, már felnőttként éltem át az elmúlt 25 évet, talán ezért van némi hiányérzetem az alapanyaggal és az abból fakadó mondanivaló árnyaltságának szintjével kapcsolatban. Nem akarok azonban igazságtalan lenni, jó, hogy láttam az előadást. Annak pedig külön örülök, hogy az Örkény remek színészeinek közvetítésével…

Őrhely 2.0

A Színház- és Filmművészeti Egyetem „einstandjának” ötödik évfordulójára az Örkény felállított egy látványos „freeszfe kabint”, melyhez a bejárattól, egy a színházfoglalásnál látott, padlóra ragasztott piros/fehér szalag vezetett. A színház tervei szerint itt az előadások előtt majd őrt állnak ismert emberek és önként jelentkezők. (23-án Upor László, másnap, amikor én láttam az előadást, Terhes Sándor állt őrt.)

A színház nekünk, pártolóknak írt levelében így fogalmazott:

„Amikor 2020. novemberében a koronavírus-járvány miatt az egyetemfoglalóknak el kellett hagyniuk a Vas utcai épületet, két ereklyéjüket (egy zászlót és egy molinót) az Örkénynek adták át megőrzésre. Öt évvel később ezeket a tárgyakat új helyzetbe hozzuk, a színház előcsarnokában. A főbejáratnál kitűztük a freeszfe zászlót, onnan az emlékezetes piros-fehér szalagot megidéző sáv vezet keresztül a bejáraton, az előcsarnokon át egészen a lépcsőfeljáróig. Annak közepén kialakítottunk egy vitrint, amelyben minden színpadi előadás kezdete előtt meghívottak és önként jelentkezők őrséget állhatnak az egykori Vas utcai performansz emlékére és szellemében. A gesztussal ki-ki a maga módján járul hozzá a szabadságeszmény közös megfogalmazásához. Erre hív a falon elhelyezett műleírás és molinó is.”