Örkény: Trójában nem lesz háború

Másfél évtizedes hazai háborús riogatás és harcos nyelvpolitikai retorika végére érkezett ez a darab az Örkénybe.

Ne legyünk naivak, az elmúlt évtizedekben Homérosz eredeti szövegeit fogyasztók száma kb. úgy csökkent folyamatosan, ahogy a II. világháborút megélt populáció. Valószínűleg még a francia szerző, Jean Giraudoux (ejtsd „zsirodu”, 1882-1944) eredeti, 1935-ben született szövegével is túl nagy kockázatot vállalt volna a színház… Még akkor is, ha Kolozsvári Grandpierre Emil fordította franciáról magyarra és Giraudoux több mint egy tucat hasonló „parafrázis-darabot” írt. (22 évvel ezelőtt még Brad Pittet is láttuk Achillesként hősködni.)

Így hát a Grimm testvérektől Petőfiig tart a vendégszövegek íve. Láttam a nyílt próbát is, ráadásul a két élmény között csak 11 nap telt el, így az előadás során még élénken emlékeztem a próbára is. Az itthon ritkán rendező direktort (Kovalik Balázs) sem a próba, sem az előadás során nem mindig értettem, tudjuk be ezt a kontárságomnak és a lelkes amatőr fotel-okoskodásomnak…

Mivel a történetet ismerjük, tudjuk, hogy Hektor józansága végül nem vezet eredményre, Trójában is a csőcseléket ügyesen manipuláló vezetők nyernek, a háború kapui kinyílnak. (Valahogy ebben a szerepben sokkal jobban tetszett Patkós Márton mint sok más alakításában. (Pl. Kertész utcai Shaxpeare mosó stb.) Feleségét, Andromakhét az általam is kedvelt Szandtner Anna alakítja. Külön és együtt is remekül játszik a két színész.

A bölcs Hektor ellenpontjaként Norkov Máté a szokott magabiztossággal és humorral hozza Párizs impulzívan infantilis szerepét. Kettősük Tenki Rékával (Heléna) a Szandtner/Patkós pároshoz hasonlóan jól működik a színpadon. A populista „spin doki” csapat (Borsi-Balogh Máté (Démokosz) és Máthé Zsolt (Abnéosz), illetve a spártai követet játszó Friedenthal Zoltán (Ulisszesz) módszeresen „aknázza alá” Hektor béketörekvéseit. Zsigmond Emőke (Szkülla) „talpig fegyverben”, de szabad hastájékkal és humorral hozza a háború előszelén érkező G.I. Jane karakterét. Für Anikó magabiztos játéka mindig imponáló, nincs ez másként ebben az előadásban sem, Hekubaként biztos támasza ő a már kissé szenilis Priamosz (Téri Sándor) uralkodónak és az előadásnak egyaránt.

Szándékosan hagytam a végére Gálffi László (Kasszandra) szerepét, aki „Conchita Wurst jelmezében” vezeti elő ismert jóslatait. Hektor ugyan nem tudja elkerülni az említett trójai populisták által elásott aknákat, de Gálffi egy idős, nagytapasztalatú színész magabiztosságával kel át sportcipőjében és csillogó estélyiruhájában az idevonatkozó színészi hibák (szolgalelkű mórikálás, olcsó bohóckodás, műmájer traviskodás stb.) aknamezején. (A jogi szöveget elővezető civil fellépőről nincs véleményem, nem is értem a jelenlétének okát…)

Fotók: Horváth Judit

BTW: Kíváncsi leszek Christopher Nolanre, hogy ő mit gondol a Trójai háborút követő történésekről… Nem tudom mennyire érzi át manapság egy befutott, zord producerekkel körbevett hollywoodi rendező azt a felelősségét, hogy sokkal nagyobb behatása van arra, hogy mit gondolnak a zemberek egy-egy történelmi korszakról, mint hogy valójában miként és miért történtek az események annak idején.

Persze értem én, hogy a dramaturgia hatáskeltése általában éppúgy győzedelmeskedik a történelmi hűség felett, mint a józan Hektor fölött a populisták…